Az Antarktiszon élő császár pingvinek vágyakozva néznek a vízbe, éhesek ugyanis. Csak bele kellene csobbanniuk, és máris elkaphatnának egy-két halat. De az óceán számukra óriási veszélyeket is rejthet: természetes ellenségük az elefántfókák és a kardszárnyú delfinek miatt. Ők bizony nagyon, de nagyon szeretik a császárpingvineket, leginkább elfogyasztani. Éppen ezért a pingvinek ott téblábolnak a part határán, szélén, pedig csak egynek kéne elsőre beleugrani, és rögtön kiderülne, hogy van-e ott veszély, vagy nincs. Na de hát ki akar Császár pingvin létére kísérleti nyúl lenni! Maradt tehát a téblábolás.

De még ennél többet is megfigyeltek kutatók. Azt látták, hogy bizony néha előfordul az is, hogy a legkisebb termetű pingvintársukat, a leggyengébbet, vagy aki a legbizonytalanabbul áll a part szélén, a többiek megpróbálják beletaszítani a vízbe. Csak egy óvatos kis lökés, az beleesik, és rögtön kiderül, hogy van-e ellenség vagy nincs. Azon töprengtem, hogy vajon a császárpingvinek néztek természetfilmet az emberekről, hogy eltanulják ezt a megoldási képletet, vagy pedig az emberek néztek természetfilmet a császárpingvinekről, és mi tanultuk meg tőlük beáldozni, bizony sokszor a gyengéket, az elesetteket?

Mire is gondolok?

A társadalom leggyengébb és legkiszolgáltatottabb tagjai a gyermekek. Ahogyan a felnőttek bánnak a gyermekekkel az nagyon sok mindent elárul a felnőttek érettségéről, gondolkodásáról és bizony a társadalom jövőbeli esélyeiről is.

Vajon mi beáldozzuk-e manapság a gyermekeinket? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a nyugati típusú gondolkodásmód, viselkedésmód mit okoz a gyermekeinkben?

Csak pár kérdést hadd tegyek föl.

Tudatában vagyunk-e annak, hogy mit jelent az, hogy egy átlag mai szülő napi hét percet sem beszél a gyermekével? Gyakorlatilag nem kommunikál szülő a gyermekkel. Tudatában vagyunk-e annak, hogy mit jelent az, hogy lebontja a társadalom, szép lassan azokat a kereteket, amelyek sok-sok évszázadon keresztül biztonságot nyújtottak a gyermekeknek?

Helyette azt mondjuk nekik, hogy majd te eldöntheted, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz csinálni, eldöntheted, hogy hétköznap éjfélig vagy hajnalig tévézel. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen mintát adunk a gyermekeinknek azzal, hogy roppant inaktív életet élünk, mi felnőttek? Sajnos a gyermekeink egészségi, fittségi állapota, felmérései nagyon rossz mutatókkal rendelkeznek. A mozgáshiányból, pedig egészséghiány lesz.

Egész biztos vagyok abban, hogy senki nem akar tudatosan rosszat a saját gyermekének. De mégis, amikor össztársadalmilag nézzük, úgy tűnik, mintha nem tudnánk jó irányba változásokat előidézni. Sajnos sokat nem számít az, hogy tudatosan vagy tudattalanul ártottunk, a végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen. De ha minden így marad, nagy általánosságban nézve, akkor a végén számunkra nem lesz mentség!

Jézus, még tőle is szokatlan erélyességgel vette védelmébe a gyermekeket, a legelesettebbeket. Azt mondja: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik.” Nagyon-nagyon erős kép ez! De lehet, hogy erre van szükségünk ahhoz, hogy végre felismerjük a tét is óriási. Ébredjünk fel! Gyermekeink, a most még legelesettebbek sorsa, a mi kezünkben van!

Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete

A Lelki percek előző részei itt tekinthetők meg.