A farsangi időszak utolsó csütörtökétől húshagyókeddig tartó rendezvényt idén február 27. és március 4. között rendezik meg. A köznyelvben sokácnak, a mohácsiak körében sokacnak nevezett népcsoport által meghonosított, híres farsangi eseményt egy 1783-as feljegyzés említi először.
Kapcsolódó tartalom
A legenda szerint a mohácsi sokacok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek.
Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel – tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal – felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
Galériánkra kattintva ön is felidézheti a régmúlt busójárásait!
A mohácsi busójárás hagyománya elképzelhetetlen a jellegzetes, kézzel faragott busómaszkok nélkül.
A busómaszkfaragás nem csupán mesterség, hanem hagyományőrző művészet is, amelynek egyik elhivatott képviselője Rosta Endre népi iparművész.
Rosta Endre gyermekkorától kezdve érdeklődött a busójárás iránt, és már fiatalon megismerkedett az álarcok világával. Egy múzeumi restaurátor révén közelebbről is láthatta ezeket a különleges faragványokat, ami végleg megalapozta elhivatottságát.
Úgy véli, a maszkfaragáshoz hit, erő, alázat és a hagyományok tisztelete szükséges.
2001 óta készít és farag maszkokat, melyek jellegzetes stílusa a hagyományos formák és az egyedi kifejezésmód ötvözetéből születik.
Rosta Endre busómaszk-faragó népi iparművész munka közben a mohácsi Busóudvarban 2024. február 5-én (Fotó: MTI/Ruprech Judit)A mohácsi busójárás számára és családja számára egy rendkívül fontos esemény, amelyre egész évben készülnek. Nagy örömet jelent számára, amikor viszontlátja munkáit a busók arcán, hiszen minden egyes álarc egyedi kézjegyet hordoz.
„A munkám egy kézlenyomat, amit ha látok a busókon, annál nincs jobb érzés.”
– vallja Rosta Endre.
Maszkjait hársfából faragja, a készítés folyamata három napot vesz igénybe: az első nap a faragásé, a második a festésé, végül a harmadik napon kerül fel a szarv.
Bár a busómaszkok formavilága és a készítés technikája az évszázadok során nem változott sokat, minden faragó saját stílust visz bele alkotásaiba. Rosta Endre munkáira a meghúzott szemöldök, nyújtott forma és mosolygós, mégis „mérges” kifejezés jellemző.
„Követem a hagyományos mintákat, tiszteletben tartom őket és ezek alapján dolgozok.”
– mondta.
Rosta Endre busómaszk-faragó népi iparművész munka közben a mohácsi Busóudvarban 2024. február 5-én (Fotó: MTI/Ruprech Judit)Rosta Endre saját műhelyében dolgozik, munkájával pedig nemcsak a mohácsi busójárás szellemiségét őrzi, hanem aktívan részt vesz a következő generációk oktatásában is. Ennek érdekében jött létre tizenegy éve a Busó Iskola, ahol a gyerekek játékos formában ismerkedhetnek meg a busójárás történetével, kellékeivel és szellemiségével.
Célja, hogy a következő generáció is részese legyen ennek az ősi, különleges hagyománynak, és tovább vigyék Mohács kulturális örökségét.