Edward Lodewijk Van Halen 1955. január 26-án Amszterdamban született. Apja, egy holland dzsessz-zenész indonéziai nőt vett feleségül. Mivel úgy érezte, családját és gyermekeit származásuk miatt hátrányok érik, 1962-ben kivándoroltak az Egyesült Államokba, Eddie és két évvel idősebb bátyja, Alex a kaliforniai Pasadenában nőttek fel. Hatéves koruktól vettek zongoraórákat, s bár Eddie soha nem tanult meg kottát olvasni, hallás után mindent eljátszott és kiválóan improvizált, még versenyeket is nyert. A hatvanas évek közepén a testvérek a rockzene felé fordultak, már az általános iskolában zenekaruk volt Broken Combs néven. Kezdetben Eddie dobolt és bátyja gitározott, de hamarosan mindkettejük megelégedésére hangszert cseréltek. Eddie példaképe Eric Clapton volt, a Cream számainak gitárszólóit hangról hangra megtanulta, s nagy hatással volt rá Jimmy Page is.
A testvérek 1972-ben alapították meg együttesüket, amely többszöri névváltozás és tagcserék után 1974-ben vette fel a Van Halen nevet. A basszusgitáron Michael Anthony játszott, énekesük a karizmatikus David Lee Roth lett, nem is csak énektudása, hanem színpadi jelenléte miatt – no meg azért, mert így megspórolhatták a Roth tulajdonában lévő erősítők bérleti díját. Először helyi klubokban, majd egyre menőbb Los Angeles-i helyszíneken léptek fel, Eddie ekkor kezdte kidolgozni gitározási technikáját. A kétkezes tappingnek is nevezett játékmód lényege, hogy a pengető kézzel is a gitár nyakán koppintott a húrokra, az akkordot hangjaira bontva (arpeggio) szólaltatta meg. Van Halen generációjának Jimi Hendrixe, a heavy metal forradalmasítója lett, új hangzást és új megoldásokat hozott, kezdetben a közönségnek háttal játszott, hogy trükkjeit nehezebb legyen lemásolni.
A Warner lemezkiadó egyik ügynöke 1977-ben meghallgatta egyik fellépésüket és ott helyben, egy szalvétára írva szerződést ajánlott nekik. A Van Halen 1978-ban megjelent első lemeze minden idők egyik legsikeresebb debütáló albuma, az ezen hallható másfél perces (a koncerteken nem egyszer tíz percig tartó) Eruption a gitáros védjegye lett, a Guitarist magazin legjobb szólókat összegző százas listáján a második helyre került. A lemezt több mint tízmillió példányban adták el, Van Halen a Guitar Player szaklap olvasóinak listáján Az év gitárosa lett Jimmy Page és Carlos Santana előtt, s öt éven át mindig ő kapta a legtöbb szavazatot, a Rolling Stone magazin pedig a legjobb gitárosokat összegző listáján a nyolcadik helyre tette.
Kapcsolódó tartalom
Mivel Eddie nem volt megelégedve gitárjának hangzásával, saját hangszer építésébe fogott, egy Fender Stratocaster testbe Gibson hangszedőt helyezett, ez lett a védjegyévé vált Frankenstrat gitár, azaz „Frankie”. A kerékpárfestékkel feketére, majd fehérre fújt, végül vörös alakzatokkal ékesített, szigetelőszalaggal teleragasztott hangszer látható az első Van Halen album borítóján, egyik másolata a Smithsonian Múzeum hangszergyűjteményét gazdagítja. Érdekesség, hogy a második Van Halen-lemez hátsó borítóján látható, szintén általa épített fekete-sárga csíkozású „Bumblebee” gitárt Eddie kívánságára a Pantera gitárosa, a 2004-ben meggyilkolt „Dimebag” Darrell mellé temették. Van Halen a 90-es évek elején gitárszériát tervezett az Ernie Ball cégnél, mielőtt az évtized közepén a Peavey audioberendezés-gyártóhoz szerződött volna.
A Van Halen a 80-as évek egyik legsikeresebb rockcsapata lett. Hat nap alatt felvett második lemezükön hallható első Top 20 daluk, a Dancing The Night Away, 1983-ban Eddie játszotta Michael Jackson Beat It című számának meglepő harmóniákkal teli gitárszólóját. Az együttes a csúcsra 1984-ben az 1984 című albummal jutott, ezen zenélt együtt utoljára klasszikus felállásuk. A lemez legnagyobb slágere a Jump, amelyen Eddie szintetizátorra cserélte a gitárt, s olyan klasszikus számok is hallhatók rajta, mint a Panama és a Hot For Teacher.
A lemez megjelenése után a kiváló showman, de a populárisabb gitárcentrikus zene felé hajló Roth és a kísérletező kedvű Eddie személyes és szakmai konfliktusa szakításhoz vezetett, az énekes 1985-ben kilépett. Helyére Sammy Hagar érkezett, akivel három lemezt vettek fel, ezek is elsőrendű zenét tartalmaznak, de nem érik el az előző albumok színvonalát. Hagar 1996-os távozása után rövid ideig Gary Cherone volt az énekes, majd hosszabb szünet következett. Eddie alkohol- és drogproblémái súlyosbodtak, feleségétől is elvált.
A Van Halen 2003-ban Hagarral indult óriási sikerű turnéra. Az énekes posztját 2006-ban ismét Roth foglalta el, a basszusgitárt ekkor már Eddie fia, Wolfgang pengette. A banda utolsó stúdióalbuma 2012-ben jelent meg, s 17 hétig állt az észak-amerikai lista második helyén. Az együttes 2012-ben és 2015-ben is nagyszabású turnét tett, Eddie ennek végén, 2015. október 4-én lépett fel utoljára. A Van Halent 2007-ben beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, 1992-ben Grammy-díjat kaptak For Unlawful Carnal Knowledge című albumukért, a Jump videoklipje 1992-ben MTV zenei díjat nyert, világszerte 100 millió lemezüket adták el.
A gitárosnál 2000-ben nyelvrákot diagnosztizáltak (ő annak tulajdonította betegségét, hogy állandóan szájában tartotta fém pengetőjét), de miután nyelvének egy részét eltávolították, meggyógyult. A fiatal korától láncdohányos zenész a 2010-es évek közepe óta küzdött torokrákkal, a betegség 65 éves korában, 2020. október 6-án végzett vele.
Bátyja, Alex Van Halen tavaly októberben jelentette meg Brothers című memoárját, amelyben közös életüket és karrierjüket meséli el, a könyvhöz a korábban kiadatlan Unfinished című instrumentális számot is mellékelték, ez a testvérek utolsó közös szerzeménye.
Kiemelt kép: A 2020. október 6-án közreadott képen Eddie Van Halen, a Van Halen nevű zenekar gitárosa (b) a Beat It című dalt adja elő Michael Jacksonnal az énekes Victory Tour elnevezésű turnéján a Texas állambeli Irvingben 1984. július 14-én. Van Halen 2020. október 6-án, 65 éves korában rákban elhunyt (Fotó: MTI/AP/Carlos Osorio)