Aktuális

Bombariadó volt Székesfehérváron, Cser-Palkovics András is megszólalt

A Himnusz is arra sarkallja hazánkat, hogy megóvja Európát az iszlám hódítástól Köő Artúr szerint

| Szerző: Juhári Andrea
„Ez egy ima. Magyarország a keresztény Európa kapujaként évszázadokon keresztül védte a töröktől a kontinenst. Ez a sorsszerűség bele van kódolva a nemzeti fohászunkba” – hangsúlyozta Köő Artúr történész, aki szerint Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye is arra predesztinálja Magyarországot, hogy megóvja Európát az iszlám hódítástól.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának és a Magyarságkutató Intézet munkatársát a magyar kultúra napja alkalmából arról is kérdeztük, milyen társadalmi miliő jellemezte azt a történelmi korszakot, amelyben a Himnusz született, és hogy a sok gyönyörű 19. századból származó vers közül miért pont ez a költemény lett a nemzeti összetartozás szimbóluma.

Köő Artúr hangsúlyozta, hogy korábban is voltak ellentétek a magyar nemesség és a Habsburg-uralkodó között, ám egészen a 18-19. század fordulójáig nem volt nemzeti éle a konfliktusoknak,

a nacionalizmus eszméjének térnyerésével azonban előtérbe kerültek a nemzetiségi kérdések.

Már II. József (1780–1790 között ) uralkodása idején kiéleződött a Habsburg–magyar ellentét.

„A köznyelv kalapos királyként csúfolta, mivel meg sem koronáztatta magát, az olyan intézkedéseivel, mint például a nyelvrendelet pedig kiverte a biztosítékot a magyar társadalom körében. A kalapos király ugyanis fejletlennek, alkalmatlannak tartotta a rengeteg latin kifejezést is felölelő magyar nyelvet arra, hogy államnyelvként a hivatalokban, az oktatásban is használatos legyen, ezért a német beszédet preferálta. Ezzel és sok egyéb rendelettel magára haragította a magyar népet és a nemességet, így nem csoda, hogy örömünneppel fogadták a magyarok II. József halálhírét 1790-ben” – idézte fel a történész, aki azt is megjegyezte, hogy idővel azonban belátták a magyarok, hogy

a népszerűtlen uralkodó némelyik kritikája nem volt alaptalan, és ez a felismerés vezetett el például a nyelvújítás mozgalmához is.

„De a hazai színházi élet megújítására irányuló próbálkozások, és egy sor fontos kulturális eredmény gyökere is ebbe a korszakba nyúlik vissza. Széchenyi Ferenc például felajánlotta a nemzet számára a pénz-régiség-oklevél- és könyvgyűjteményét, így alakult meg a Magyar Nemzeti Múzeum, majd később a Széchényi-könyvtár” – emlékeztetett Köő Artúr.

Érdeklődők nézik a Himnusz eredeti, Kölcsey Ferenc által írt kéziratát és az Erkel Ferenc által lejegyzett kottát az Országos Széchényi Könyvtárban 2007. január 23-án (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

„Természetesen voltak súrlódási pontok, komoly konfliktusok a 19. század elején is a magyarok és a Habsburg-uralkodó között” – jellemezte a magyar nép zivataros századát a történész, aki felidézte, hogy az 1815-től Szatmárcsekén élő

Kölcsey Ferenc is a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódását látta,

és ebből a magyarságot szorongató helyzetből is ihletet meríthetett az 1823 januárjában megírt művéhez.

Kölcsey Ferenc (Kép forrása: Magyarhimnusz.hu)

„1823. január 22-én véglegesíthette a költeményt, majd 1829-ben Kisfaludy Károly Auróra című folyóiratában jelent meg először – még alcím nélkül – a Himnusz. Később, 1832-ben kötetben is helyet kapott, de ott már »A magyar nép zivataros századaiból« alcím is szerepelt. Ekkor vette kezdetét a Himnuszunk nagy karrierje. Az 1830-as évek végén eltűnt ugyan a kézirat, de száz évvel később Szeles Magda által 1946-ban az Országos Széchényi Könyvtár birtokába került” – részletezte a kutató, aki azt is elmondta, hogy a költő két lapra jegyezte fel a fohászt. Az eredeti kézirat pedig a látszattal ellentétben nem égési, hanem tintasérülés nyomát őrzi.

Kép forrása: Himnusz.hu

A költemény megzenésítésével kapcsolatban felidézte: 1844-ben a pesti Nemzeti Színház karmesterének, Erkel Ferencnek a pályázata lett a befutó, így a zeneszerző maga vezényelte le 1844. július 2-án pályaművét a teátrumban.

A nyilvánosság előtt pedig 1844. augusztus 10-én énekelték először a Himnuszt az Óbudai Hajógyárban,

mikor a Széchenyi gőzöst vízre bocsátották. Ezt követően pedig 1848. augusztus 20-án, hivatalos állami ünnepségen is felcsendült a magyar himnusz.

A kutató kiemelte, hogy a korszak termékeny vitái felhajtóerőként hatottak, kihívások elé állították a magyarságot a nemzet nagy kérdéseinek tekintetében.

„A reformkor hevében, tenni akarásában nagyon komoly viták zajlottak például arról, hogyan kell fejleszteni a magyar ipart. Mindenki mást gondolt a fontos kérdésekről, így különböző politikai tömbök alakultak, a nagyok – Kossuth és Széchenyi is – különbözőképpen látták a világot, de azzal mindenki tisztában volt, hogy a fejlesztés elengedhetetlen” – mondta a történész hangsúlyozva, hogy

az eltérő habitusú, felfogású, egymással vitákba szálló elődeink mind a fejlődés irányába igyekeztek húzni a nemzetet.

„Ekkor a próbálkozások idején született a magyarok nemzeti imádságává váló költemény, amely a 20. században vált hivatalosan is Himnusszá. 1989. óta ünnepeljük január 22-ét, de már jóval korábban, 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész vetette föl az ötletet, hogy ekkor legyen a magyar kultúra napja” – emlékeztetett Köő Artúr.

„Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” – idézte fel a történész Fasang Árpád karnagy szavait.

„2012. január 1-jén pedig hatályba lépett az új alaptörvény, amely kimondja, hogy Magyarország himnusza, Kölcsey Ferenc költeménye Erkel Ferenc zenéjével. Olyan mű ez, amit mindenki elfogad, ott van minden magyar szívében” – hangsúlyozta Köő Artúr.

A történész elmondta, hogy végül

2022-ben tették hivatalos állami emléknappá január 22-ét,

és ritka mementóként értékelte, hogy a nemzet teljes egésze elfogadta ezt az ötletet, hiszen magáénak érzi Kölcsey alkotását a magyarság.

„Hiába hányt minket a történelem, ide-oda-amoda, hiába vannak viták, különböző politikai tömbök, nézetkülönbségek, soha nem merült fel annak a kérdése demokratikus, parlamentáris rendszer idején, hogy ne lenne Kölcsey alkotásának létjogosultsága elfoglalnia a vereseink között a legelső helyet” – jegyezte meg a kutató.

Kölcsey Ferenc egész alakos ülő bronzszobra, Marton László alkotása Szatmárcsekén, a Művelődési Ház előtt 2014. október 31-én (Fotó: MTI/Balázs Attila)

Köő Artúr arra is kitért, hogy olykor azt szokták Kölcsey versének felróni, hogy nem túl vidám, miközben számos nép himnusza olyan pörgős, mint egy induló.

„Igen ám, de ez egy ima.

Magyarország a keresztény Európa kapujaként évszázadokon keresztül védte az iszlám töröktől a kontinenst. Ez a sorsszerűség bele van kódolva a nemzeti fohászunkba,

a keresztény Európa oltalmazására tett törekvéseink tükröződnek az erőszakos iszlám szervezetekkel és az illegális migrációval kapcsolatos magyar álláspontban is” – vont párhuzamot a történész múlt és jelen kihívásai közt, aki szerint a nemzeti imádságunk is arra predesztinálja Magyarországot, hogy megóvja Európát az iszlám hódítástól.

Kiemelt kép: Köő Artúr történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának és a Magyarságkutató Intézet munkatársa (Fotó: NKE/Szilágyi Dénes)

Ajánljuk még