Beteljesedett az adventi várakozás időszaka, a koszorú körívére erősített négy gyertya mellett lángra lobbant a középütt elhelyezett ötödik gyertya is. Néhol ugyanis öt gyertyát tesznek az adventi koszorúba. Ez utóbbi a megszületett Jézus Krisztust jelképezi, ezért csakis a december 24-én éjfélkor megtartott szentmise után szabad meggyújtani. Az adventi koszorún elhelyezett ötödik gyertya szokása azonban nem általános, a köztudatban sokkal erősebb a négygyertyás változat.

Teljessé vált a fénykör, véget ért a szeretetet hirdető második isteni személy eljövetelét megelőző várakozás időszaka.

Itt van közöttünk a Megváltó, kiről az Ószövetség még úgy prófétált, hogy „ama napokban, mikor majd eljő”, de az Újszövetségben Lukács evangélista már úgy beszélt, hogy „történt azokban a napokban”, vagyis a prófétai beszédhez tudatosan hozzákapcsolta a megvalósulás és beteljesedés gondolatát.

Mert Jézus Krisztus megszületett.

Adjuk is át most a szót Máté evangélistának, aki mindezt így írja le: „Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1,2).

Az év legsötétebb időszakában ezzel vált teljessé az isteni szeretetet jelképező fénykör, melynek gyertyái úgy világítják be a világot, hogy egyúttal a lelki megtisztulást is szolgálják.

Az adventi koszorú köríve ugyanis az isteni szeretet jegyében fogant újrakezdést is szimbolizálja.

A mai nappal véget ért az advent, újra kell – és lehet! – kezdeni mindent, így az életünket is. Megtisztult lélekkel, a béke és a szeretet érzetével. Erre utalt Prohászka Ottokár Székesfehérvár hajdani püspöke, amikor azt tanította: „Minden lélek egy-egy tenger, s minden érzelme egy-egy hullám. S a karácsonyi éjből ezek a tengerek dagállyá dagadnak”.

Pontosan ezt vették észre a napkeleti bölcsek is, akik az éjszakai sötét égen kigyúló, és mind erősebben világító csillagot követve messziről, távoli tájakról jutottak el a megszületett kisjézushoz.

A betlehemi csillag mindenki számára látható volt, mégis csak nagyon kevesen vették észre.

A pásztoroknak ehhez már angyali segítség kellett. Ott tanyáztak a környéken, közel Jézushoz, mégsem tudtak róla. Az angyalok révén útjuk mégis hozzá vezetett. Azóta is minden karácsony azt tanítja, hogy a bölcsek és a pásztorok példája alapján nekünk is el kell indulni az Istenhez, a szeretet és a békesség felé vezető úton.

Erre tanít a Kolozsvárott 1744-ben kiadott evangélikus népének: „Krisztus Urunknak áldott születésén, / Mondjunk angyali dalt megjelenésén, / Mely Betlehemnek mezején nagy régen / Zengett ekképpen: / A magasságban dicsőség Istennek, / Békesség légyen földön embereknek, / És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!”

Kiemelt kép: Esti fényben a Szent István-bazilika (Fotó: MTVA/Bizom./Balaton József)