Barsi Balázs atya ünnepi gondolataiban arról elmélkedett, hogy az adventi csendtől menekül az egész európai civilizáció, mert félünk a csendtől és attól, hogy a bennünk lévő magányosságot ki fogja betölteni.

A ferences rendi szerzetes felhívta a figyelmet: vigyázni kell arra, hogy ne öntsük le az adventet csillogó füzérekkel, mázzal, mert az advent egy kegyetlen, hideg templom, imádsággal, önvizsgálattal és böjttel. „Csak amikor Krisztus megszületik, akkor gyújtsuk meg a fényt” – emelte ki.

Barsi Balázs atya és Kisfaludy Nóra a karácsonyi beszélgetés felvételén (Fotó: hirado.hu/Angyal Emese)

De mire is várakozunk valójában adventkor?

– vetődik fel a kérdés.

„Egy végtelen, ingyenes szeretetre, amit nekünk nem kell megszolgálni, és egyedül Jézus hozhatja el a számunkra” – hangzik a válasz. Balázs atya hozzátette: ezt az önzetlen szeretetet, ezt a karácsonyi pillanatot ne akarjuk a pénzzel, ajándékokkal helyettesíteni!

Barsi Balázs szerint hozzátartoznak a hagyományok és az ételek is a karácsonyhoz, de csak abban az esetben, ha az ünnep nem veszíti el a szakralitását (szentségét), és ha az igazi tartalmat nem üresítjük ki általuk, mert – ahogy fogalmazott – „A fene egye meg a bejglit Jézus nélkül!”

A kérdésre, hogyan találjuk meg a karácsonyi csodát újra a szívünkben, Pilinszky János soraira hivatkozva úgy felelt: az adventi reménységünk végső soron az, hogy mindig megérzik a fényt a gyökerek. Úgy is meg lehet találni az igaz utat, hogy az összes zsákutcát végigjárjuk – ezt csinálja most az emberiség. De ez egy gyönyörű korszak kezdete, mert a fiatalságban ott van szüntelenül a fénykeresés vágya – fejtette ki.

Barsi Balázs atya a karácsonyi beszélgetés felvételén (Fotó: hirado.hu/Angyal Emese)