Sokan hosszas latolgatás után hozzák meg az élet nagy döntéseit, de tapasztalataim szerint nem az a fontos, hogy mi mellett döntünk, hanem hogy azután mit hozunk ki belőle – mondta a 2019-es orvosi Nobel-díjjal kitüntetett brit Sir Peter Ratcliffe a Kossuth Rádiónak adott exkluzív interjújában.
A beszélgetésből az is megtudható, milyen jelentős felfedezésért ismerték el,
az eredetileg autóversenyzőnek készülő, majd a kémikus szakot az orvosira cserélő tudóst Nobel-díjjal.
Eredetileg a kémiát jelölte meg – ám az iskola igazgatójának javaslatára – mégis az orvosi pályát választotta Sir Peter Ratcliffe, a Kossuth Rádió Felfedező – a tudomány világáról című műsorának vendége.
A minden hónap első csütörtökén hallható Nobel-díjas történetek legutóbbi adásának vendége a brit orvos és sejtbiológus volt, aki a 2019-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat nyerte el Gregg Semenza amerikai orvossal és biokémikussal, valamint William Kaelin amerikai orvossal megosztva
„az élet alkalmazkodóképességének kutatásáért”
A tudós a Cambridge-i Egyetem doktoranduszának, Stark Klára Aliznak adott exkluzív interjújában pályája kezdetéről azt is elárulta, valójában autóversenyző akart lenni. „Minden spórolt pénzemet egy gokartba fektettem, és edzeni kezdtem.
Kiderült azonban, hogy ehhez nincsen tehetségem. Ez talán szerencse is volt, mert az autóversenyzés az egyetemi ambícióimmal nehezen lett volna összeegyeztethető”
– mondta Peter Radcliff.
A tudós orvosként a vese tudományára, a nephrológiára szakosodott 34 éves koráig, míg szakvizsgát nem tett, kutatással nem nagyon foglalkozott. Ekkor azonban egy rejtély nyomába eredt és tudóstársaival sikerült megfejteniük, hogy az eritropoetin nevű hormon hogyan szabályozza a vörösvértestek termelődését, a sejtek oxigénellátását. Az eritropoetin fontos gyógyszer például a vesebetegek vagy a vérszegény daganatos betegek kezelésében.
Mint mondta publikációit a jeles folyóiratok éveken át nem vették komolyan. „A kezdeti kísérleteinket senki nem akarta elfogadni. Aztán bizonyítottuk, hogy az általunk vizsgált jelenség nemcsak a vesére jellemző, hanem minden emlős sejtben megtalálható. Gondoltam, ebből Nature cikk lesz, ám írásban közölték, hogy nem jelentetik meg a kéziratot.
Ez a levél azóta a Nobel Bizottság levele mellett bekeretezve lóg a falamon”
– mesélte, ugyanis 2019-ben orvosi Nobel-díjjal ismerték el tudományos felfedezését.