Bubik István 1958. május 19-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte, ahol már korán megmutatkozott tehetsége és elhivatottsága a színjátszás iránt. 1981-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol osztálytársai között volt Kulka János, Lang Györgyi és Kubik Anna is.
Pályafutása során számos emlékezetes szerepben láthattuk. A Nemzeti Színházban többek között Mercutiót játszotta a Rómeó és Júliában, Ádámot Az ember tragédiájában, valamint Istvánt az István, a király rockoperában.
Filmes karrierje sem volt kevésbé impozáns: emlékezetes alakítást nyújtott a Julianus barát és a Talpuk alatt fütyül a szél című filmekben. Színészi munkáját számos díjjal ismerték el, köztük a Jászai Mari-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével.
Egy lázadó lélek a színpadon és az életben
Bubik István nemcsak tehetséges, hanem mélyen szenvedélyes és elkötelezett művész volt. Kollégái és rendezői szerint munkáját mindig a maximalizmus jellemezte. Színpadi jelenléte erős érzelmeket keltett – képes volt a közönséget megnevettetni, megríkatni, és olyan gondolatokat ébreszteni, amelyek sokáig ott maradtak a nézők fejében.
A személyes életben Bubik István szeretett kockáztatni, a határokat feszegetni – ahogy egy interjúban fogalmazott:
„Nem tudok félgőzzel élni. Ha valamit csinálok, azt teljes szívvel teszem.”
Ez a szenvedélyes hozzáállás nyilvánult meg művészetében is.
Barátai között anekdoták keringenek arról, milyen energikusan próbált, hogyan tudta pillanatok alatt feldobni a társulat hangulatát egy nehéz próbanapon. De nemcsak színészként, hanem emberként is mély nyomot hagyott. Egykori kollégája, Kubik Anna így emlékezett rá: „Nála sohasem volt mese. Most nehéz felfogni, mihez tartsam magam, mihez igazodjak. Nekem ő volt az igazodási pont.”
Bubik István mindössze 46 éves volt, amikor 2004. november 28-án hajnalban halálos autóbalesetet szenvedett. A Jászai Mari-díjas színész éppen hazafelé tartott a 4-es főúton, amikor autójával áttért a szemközti sávba és frontálisan ütközött egy szembejövő járművel, Cegléd térségében. A baleset körülményei megdöbbentették a közvéleményt: Bubik ittas állapotban ült volán mögé, ráadásul nem használta a biztonsági övét, amely vélhetően megmenthette volna az életét.
A másik autóban ülők közül szerencsére senki sem szenvedett életveszélyes sérüléseket, azonban Bubik István az ütközés következtében azonnal életét vesztette. A színész ekkor éppen egy előadás után tartott hazafelé, ami talán magyarázatot ad arra, miért vállalkozott a hosszú útra ilyen állapotban.
A Vígszínház akkori igazgatója, Marton László a halálhír után így nyilatkozott: „István élete tele volt tűzzel és szenvedéllyel, és éppen ezek vitték a végzetes útjára is. Az ország egyik legnagyobb színészét vesztettük el, egy különleges embert, akit sosem lehet elfelejteni.”
Szerelmek és titkok
Bubik István szerelmi élete legalább annyira szenvedélyes és összetett volt, mint maga a színész. Hosszú éveken át élt házasságban Rémi Tündével, aki maga is ismert színművész és néptáncművész. Kapcsolatukból egy lányuk született, Réka, akit mindketten óvó szeretettel neveltek.
Halála után azonban napvilágra került egy titok, amely sokakat megrendített: Bubik Istvánnak házassága mellett egy másik kapcsolata is volt. Szeretőjétől, Héditől egy kislánya született, Kincső, akiről kevesen tudtak. A színész kettős életét gondosan titkolta, és mindkét családját szeretetben és biztonságban próbálta tartani.
„István olyan ember volt, aki teljes szívével szeretett. Ez igaz volt a színpadra és a magánéletére is”
– mondta Kubik Anna egy korábban vele készült interjúban.
Bubik István életműve ma is él: előadásainak emléke, filmjei és az általa megformált karakterek generációkat ihletnek meg. Bár már húsz év telt el a halála óta, neve és munkássága a magyar színház és film történetének része marad. Nemcsak tehetséges színész volt, hanem olyan ember is, aki művészetén keresztül hitet és reményt adott.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Bubik István színművész, a Nemzeti Színház tagja Budapest, 1984. március 27. (Fotó: MTI/Bara István)