Ha valami ritka, az drága. Ha valami nagyon ritka, az nagyon drága. Gondoljunk akár csak egy alacsony példányszámban legyártott sportkocsira. De a nemesfémek, úgy mint az arany vagy az ezüst, de talán leginkább az arany, azért válhat gazdasági értelemben végső menedékké egy ország számára, mert ritka, és éppen ezért roppant értékes. Elképesztő energiabefektetés kell, amíg az ember kézbe veheti az aranyat.

Ha megreccsen egy ország gazdasága, vagy elszáll az infláció, akkor az aranytartalék az a végső menedék, ami stabilizálni tudja egy ország gazdaságát.

Minél nagyobb az aranytartalék, annál nagyobb biztonságban érezhetik magukat az ott élők.

De mára ez a szó, hogy aranytartalék, átvitt értelemben is használható.

Lehet a te életednek is, és az én életemnek is úgy aranytartaléka, hogy a valóságban egy uncia arannyal sem rendelkezünk. Lehet olyan kincse az életünknek, amely biztosítani tudja a holnapot, minden körülmények között. Milyen kincsekre gondolok? Például a becsületre, vagy a kemény munkavégzésre, a megbízhatóságra, a szorgalomra.

Most ezek közül hadd emeljem ki ezt a szót, hogy becsület.

Becsület. Amikor elhangzik, szinte hevül az ember szíve-lelke. De jó, hogy létezik ez a kifejezés, milyen nemes ez a gondolat. De jó, hogy vannak becsületes emberek a világon, de jó, hogy az én életem iránytűje is lehet a becsület. Aztán amikor meg akarnám fogalmazni magamnak, röviden, szinte definíciószerűen egy mondatban, hogy mi is a becsület, elakadok. Megkérdezek barátokat, családtagokat, mindenki mond valamit, ami igaz, de nem áll össze belőle egy rövid mondat.

Mi a becsület? Azért ez érdekes, nem? Hát hogyan állíthatom így mások és magam elé elvárásként, ha én magam meg sem tudom fogalmazni, röviden, egyértelműen.

Ekkor siet segítségemre az előbb tárgyalt szó, az aranytartalék. Az aranytartalékot az ország nem használja el, nem éli fel, nem költi el, pont ellenkezőleg, nagyon vigyáz rá. Biztonságos széfek mélyén őrzik fegyveresek. Már pusztán a léte, ténye képes stabilizálni a gazdaságot.

Az én életem aranytartaléka ezért lehet a becsület. Egy olyan aranytartaléka az életemnek, aminek a hiánya sokkal jobban feltűnik, mint amikor megvan. Ha nincs becsület egy társadalomban, az emberi kapcsolatokban, akkor ott az összeomlás réme sejlik fel a láthatáron.

De amikor van becsület, amikor az én életemet a becsület jellemzi, akkor meg azt veszem észre, hogy az emberek számítanak rám, hogy az emberek megbíznak bennem. Rám merik bízni magukat. Fontos a véleményem nekik. Mindez azért, mert tudják, hogy nem csapom be őket. Pont úgy, ahogy az arany évezredek óta nem csapja be, a benne bízókat. Így lesz az életem aranytartaléka: a becsület.

És számomra talán ebben az előző gondolatban van benne egészen jól körülírhatóan, hogy mit értek becsület alatt.

A becsületes ember nem csapja be a másikat. A becsületes ember nem él vissza a másik bizalmával, nem károsítja meg a másikat azzal, hogy méltatlanná válik a bizalomra. A huszonötödik zsoltárban Dávid király így fohászkodik: „Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.”

Ha én hívő emberként az Isten törvényét keresem, kutatom, megtartom, benne reménykedem, akkor elképzelhetetlen lesz az, hogy becsapjak másokat. Ezért lehet az én életem aranytartaléka is: a becsület.

Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete

A Lelki percek előző részei itt tekinthetők meg.