Latabár Kálmán 122 éve, 1902. november 24-én született Kecskeméten egy színházkedvelő, hagyománytisztelő családban, amely már évtizedek óta a magyar színpadok ismert neveit adta. A színpad iránti vonzalom és a család szellemisége mélyen beleivódott személyiségébe, amit továbbörökített az előadó-művészetben. Testvére, Latabár Árpád is színész lett, akivel közösen számos produkcióban szórakoztatták a közönséget, erősítve a Latabár név kultuszát. Kálmánnak mindig is fontos volt, hogy szülei és nagyszülei örökségét továbbvigye, és a művészet iránti szenvedélyét sosem rejtette véka alá.

A komédia mestere, aki nem ismerte a kudarcot

Latabár Kálmán színészi és táncos tehetségével hamar a közönség kedvence lett. Komikusi képességeit különleges mozdulatokkal és finom humorral ötvözte, és soha nem habozott improvizálni a színpadon. Ezzel a szabadsággal alakításai mindig frissnek és újszerűnek hatottak, amit a nézők azonnal értékeltek.

Egyedülálló stílusát gyakran a jazzes mozdulatok, burleszkelemek és precíz tánclépések tették még kifejezőbbé. Érdekesség, hogy Latabár saját koreográfiákat alkotott, amelyekkel gyakran egyedi jeleneteket épített fel. Szoros munkakapcsolatot ápolt több pályatársával, például Kabos Gyulával, akivel számos sikeres előadásban szerepeltek együtt.

Budapest, 1952. május 30. Latabár Kálmán (Dániel), Petress Zsuzsa (Ilonka) és Feleki Kamill (Glauziusz) (b-j) jelenete Barabás Tibor-Gádor Béla Állami áruház című zenés színművének bemutatóján a Fővárosi Operettszínházban, rendező: Márkus Éva és Mikó András (Fotó: Nemzeti Archívum)

Alföldi Róbert a színész legendáról egyszer így nyilatkozott: „Latabár Kálmán komikus tehetsége és természetes eleganciája a mai napig meghatározó számomra. Ő valóban tudta, hogyan kell megnevettetni, anélkül, hogy bármikor komolytalan lenne. Inspiráció minden színész számára.”

Latabár Kálmán tehetsége nemcsak a színházban, de a filmvásznon is kiteljesedett. Az olyan filmek, mint az Egy szoknya, egy nadrág, az Állami áruház vagy a Mágnás Miska, máig népszerűek. Latabár minden karakterét egyedi stílussal ruházta fel, így alakításai nem csak a kortárs közönséget szórakoztatták, hanem a mai nézőket is képesek megérinteni. A filmekben elért sikerei révén neve összefonódott a komikus karakterekkel, és egy idő után a humort, könnyedséget sugárzó szerepek szinte kivétel nélkül rátaláltak.

Magánélet és egészségi problémák

Latabár Kálmán életének háttérében magánélete is tartogatott érdekességeket. Az 1930-as években nősült meg, és feleségével harmonikus, kiegyensúlyozott életet éltek. Noha a reflektorfényben töltötte napjait, a színész magánéletében visszahúzódóbb volt, és igyekezett családját távol tartani a nyilvánosságtól. Közeli barátai szerint családcentrikus, hűséges férj és apa volt, aki számára az otthon valódi menedéket jelentett a színpadon kívüli világban.

Budapest, 1954. május 11. Latabár Kálmán Kossuth-díjas színművész és Puskás Ferenc válogatott labdarúgó találkozása a Szabadsághegyen (Fotó: Nemzeti Archívum)

Az élete vége felé azonban Latabár egészségi állapota fokozatosan romlott. Keringési problémák és szívpanaszok miatt egyre ritkábban lépett fel, de az utolsó pillanatokig nem mondott le a színpadról. Barátai és pályatársai számára ezek az évek különösen fájdalmasak voltak, hiszen látták, hogy a színész, aki egykor a nevetést és könnyedséget hozta a közönség életébe, saját egészségi állapota miatt lassan visszavonulni kényszerült.

Latabár Kálmán 1970-ben bekövetkezett halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után a magyar kultúrában.

A színház és a filmvilág számára is mérföldkő volt, és pályatársai, barátai, valamint a rajongói mind a mai napig emlékeznek rá. Generációk számára vált a humor, a tehetség és a könnyedség példaképévé, akitől mindannyian sokat tanulhattak.

Latabár Kálmán szelleme tovább él a magyar színházban: neve, alakításai és emléke máig hatással vannak a színházi szakmára, és a fiatalabb generációk is újra és újra felfedezik kivételes örökségét. Színházi előadásai, filmjei és a magyar komédia területén betöltött szerepe révén ő lett az a művész, aki örökre a közönség szívébe írta nevét.