Sok-sok évvel ezelőtt beszélgettem egy hatvanas éveiben járó férfival. Egy egykori nagy állami vállalatnál dolgozott, aztán eljött a rendszerváltás ideje, a vállalat pillanatok alatt szétesett, és bizony azok, akik a tűz közelében voltak, akár vezető pozícióban, azok nagyon jól jártak, mert fillérekért lehettek tulajdonosok. Azok azonban, akik a sor végén voltak, azok egyáltalán nem jártak jól. Nagyon sokan elvesztették a munkahelyüket. Ezzel a férfival is ez történt.

Csak úgy dőlt belőle a dühös panaszkodás: „hogyan tehettek ilyet egyesek, ez mennyire erkölcstelen!”. A szavaival teljesen egyetértettem, hiszen engem is rendkívül zavar és mélységesen felháborít az, hogyha emberek mások kárán próbálnak boldogulni. Ha kihasználják mások helyzetét, vagy akár tudatlanságát, és így szereznek előnyt számukra. Aztán egy idő után csökkent bennem az együttérzés. Voltak ugyanis a szavai ennek az embernek, amelyek elítéltek másokat, erkölcstelen tetteikért, és voltak a szavak mögött, a valódi érzelmek és gondolatok, amelyek, mint később kiderült, pont ugyanolyan erkölcstelenek voltak, mint azok, akiket a szavak elítéltek. Ezt az embert egyetlen egy dolog zavarta, az, hogy ő nem volt a tűz közelében, és nem tudta megtenni ugyanazokat a dolgokat, amikért másokat elítélt.

Ez a történet is segített megértetni számomra, hogy

a kommunikáció az sokkal több, mint szavak egymásutánisága. Vannak ugyanis a szavak, amelyek sokszor nem tárják föl, vagy csak sokkal-sokkal később tárják föl a beszélő igazi gondolatát és igazi szándékát. Így válik a kommunikáció manipulációvá.

El akarok érni valamit. Azt szeretném, hogy egyetérts velem. Azt szeretném, hogy állj az oldalamra. Azt szeretném, hogy sajnálj engem. Valahol emberileg még ez érthető és magyarázható is. Ha az ember a kommunikációval, – ezzel a fajta kommunikációval – nem ér célt, akkor szintet tud lépni a manipuláció, és átveszi helyét az érzelmi zsarolás, aminek az egyik legérdekesebb jele pont az, hogy megszűnik a kommunikáció. Nem beszélek hozzád, átnézek rajtad, levegőnek nézlek. Nem szól többet szülő a gyermekhez, nem szól többet házastárs a házastárshoz, munkavállaló a kollégához, barát a baráthoz. Na de hát kinek jó ez? Ki szeret így élni? Ki szeret állandó érzelmi zsarolásban lenni? Meggyőződésem, hogy senki sem.

Ennek ellenére mégis milyen sokszor kaphatjuk magunkat azon, hogy nem érdekmentes a kommunikációnk, hogy befolyásolni szeretnénk valakit a saját érdekünkben. Azt szeretnénk, hogy a mi oldalunkra álljon, vagy azt szeretnénk, hogy jobb színben tűnjünk fel a szemében, azt szeretnénk, hogy különbnek gondoljon minket annál, mint amik valójában vagyunk.

Keresztyén ember vagyok, ami távolról sem azt jelenti, hogy hibátlan vagy tökéletes lennék. De azt igenis jelenti, hogy a Biblia kijelöl számomra egy keretrendszert, amihez úgy döntöttem, hogy ragaszkodni akarok. Ez a keretrendszer kijelöli számomra, hogy mi fér bele az életembe, és mi nem. A kommunikációban is van egy ilyen keretrendszer, amit a Biblia kijelöl.

Jézus egy helyen ezt mondta: „Ellenben a ti igenetek legyen igen. Ha pedig nemet mondtok, az legyen nem. Minden további szó a gonosztól van.”

Ez az a keret, ami kijelöli számomra, hogy keresztyén emberként hogyan kommunikálhatok. Ha mi keresztyének példát tudunk mutatni ebben, akkor, de csak akkor van értelme nekünk Istenről kommunikálni másoknak.

Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete

A Lelki percek előző részei itt tekinthetők meg.