El szoktad-e kérni a buszvezetőtől a jogosítványát, mielőtt felszállsz a buszra? Csakúgy ellenőrizni, hogy tényleg tud-e vezetni. Vagy le szoktad-e tesztelni az orvost, mielőtt megműt? Elkéred-e az egyetemi indexét, hogy megnézd, abból a területből, annak idején hányasra vizsgázott? Természetesen nem. Megbízol bennük.
Mint ahogy megbízunk a szakértőkben, akik beszélnek olyan dolgokról, amihez nekünk nincs elég tudásunk. A környezet, a természet állapotáról, a vesénk állapotáról, a gazdaság állapotáról.
Láthatjuk tehát, hogy az egész világunk a bizalomra épült fel. Lehet, hogy a régebbi embernek sokkal könnyebb volt bíznia, mert egyszerűbb volt a világ, ami körülvette. Nem volt annyi információ, amit be kellett fogadni, amit fel kellett tudni dolgozni.
Gondoljunk csak arra, hogy hány és hány olyan eszközt használunk napi szinten, aminek a működését már rég nem értjük. Állítsuk párba, mondjuk a mobiltelefont a gereblyével vagy a kapával. Míg az utóbbiakat az ember uralta, tudta, hogyan kell használni, meg is tudta javítani. Addig ez már nem igaz a mobiltelefonra.
És ott van a tudomány szélsebes fejlődése, ami újra és újra, szinte napi szinten hoz olyan információkat, amik lehet, hogy homlokegyenest ellentétesek azzal, amit régen gondoltunk az adott témáról. Például fel kell-e venni a síró csecsemőt? Pár évtizeddel ezelőtt teljesen mást mondtak erről, mint napjainkban. Mi a garancia arra, hogy amit ma hallunk, az holnap is úgy lesz, hogy lehet erre hosszú távon számítani és építeni.
Láthatjuk tehát, hogy a mai világ külsőségei nem segítenek abban, hogy az emberben bizalom ébredjen. Olyan összetett és bonyolult a világ. Ezt már nem lehet átlátni, ez bizonytalanságot szül sokakban. A bizonytalanság pedig gyanakvást és félelmet. És bizony mindig vannak olyanok, akik ezt ki is fogják használni. Mások félelmeit vagy hiszékenységét. De mit lehet akkor tenni? El kell fogadni, hogy ez így van?
Nekem meggyőződésem, hogy nem lehet bizalom nélkül élni. Bizalom nélkül nem működik az állami gépezet, nem működik a társadalom, lehetetlen élni.
Mit tegyünk? Az előbbi kiragadott példák, inkább a külső létünket határozzák meg, ami felett sokszor nincs hatalmunk. De én hiszem azt, hogy vannak olyan területei az életünknek, amik rajtunk múlnak, ahol igenis tudunk változtatni azért, hogy bizalom ébredhessen ember és ember között.
Hadd említsek kettő ilyet. Az emberi társadalmak akkor működnek jól, hogyha alulról szerveződhetnek. Hogyha egy közösség, egy család vagy egy település tud a hagyományai szerint élni, a hitvilága szerint élni. Azért segíti ez a bizalom fejlődését, mert helyi szintű marad a felelősség, egy közösség boldogulásáért. Ismerjük egymást, nem tudunk elszaladni, számon kérhetők vagyunk. Ha pedig felülről mondják meg, vagy nyomják ránk azt, hogy hogyan kellene élnünk, gondolkodni, az széteséshez vezet.
A másik ilyen dolog az a vezetőknek a hitelessége. Erről nagyon határozottan tanít Jézus. Azt mondja egy helyen: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, vezetőik hatalmaskodnak felettük. Közöttetek ne így legyen. Aki a legnagyobb akar lenni, az legyen a szolgátok. Aki első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Isten fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Akkor működnek jól az emberi közösségek, ha a vezetők, azok szolgálnak a rájuk bízottak felé. Szülő a gyermek felé, vezető a beosztott felé, polgármester a település felé, politikus a hazája felé, lelkipásztor a nyája felé. Ahol így szerveződnek a közösségek, ott élnek és virulnak az emberek, és az emberi kapcsolatok. És a legnagyobb kincsük, amit semmiért fel nem adnának, az a bizalom.
Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete