Szokás mondani, hogy világfaluban élünk. Érzetre igaz lehet, mert úgy beszélünk az Amerikai Egyesült Államok-béli választásokról, mintha Felszegen történt volna, összegyűlünk az alszegi kocsmában, oszt’ izgulunk.
Mintha ismernénk a felszegi erős embert, tudjuk, ki fia, borja. A másiknak is milyen rendes, dolgos ember volt az apja, sutyorogjuk, kár, hogy így elrontották az egyetemen, maradt volna inkább a fődnél, mert a szülei sok pénzéért eszet nem kapott.
Ezt nevezzük világpolitikának.
A világfaluban tehát világpolitikát csinálunk. A világpolitikához mindenki ért, Pista is megmondta, márpedig ő csak tudja, mert Németbe’ dolgozott, meg Svájcba’, látta, amit látott.
A világfaluban a világsikereket is helyén kezeljük, nem rossz, biccentünk, de nálunkfelé nem erre mondják, hogy jó. És mivel ezek szerint tudjuk, hogy mi a jó, ezért a a harmadik feles után azt is megállapítjuk, hogy nálunk minden rossz, és mindenért a polgármester a hibás. Igazam van, vagy igazam van?!
A világfaluban számontartjuk, hogy ki jár templomba, ki nem, ki kivel házasodik, ki vásárolt új autót, csak tudnánk, hogy miből, kinek hol a helye a temetőben, gondozzák-e a sírokat, művelik-e a földeket, a mozdulat ugyanaz: közelebb hajolsz a földhöz.
A világfalu híradója nem tényalapú, ülnek a padokon a humán térfigyelő kamerák, csak azt látják meg, amit meg akarnak látni. De azt aztán megfellebbezhetetlen igazságként terítik, olyan meggyőződéssel, hogy az ő igazságuk kiszorít minden más lehetséges magyarázatot.
Ebben a glóbusz-léptékű világfaluban mindenféle ember él, de legfurábbak azok, akik úgy tesznek, mintha nem benne élnének.
Ilyen lebegők, né, nem ér le a lábuk a földre, szivárványos napszemüvegben szálldosnak, vagy mi, sodorja ide-oda őket a szél, mint a pitypangszirmokat.
A világfalusiak gyanakodva nézegetik ezeket a pitypangembereket, és minden okuk megvan a gyanakvásra, mert a pitypangembereknek térkép e táj, röptükben akarják megmondani, merre van az előre. Csakhogy a szivárványos szemüveg miatt nem látják a rögvalót, toronyiránt mutatják a szerintük fontos célt, nem számolnak az árkokkal, számukra csak egy vonal a kerítés. Hallgatják a világfalusiak a pitypangembereket, csóválják a fejüket, mert az árok fölé még lehetne hidat építeni, nem azért, a kerítést is el lehet bontani, ha ember építette, de nem értik, hogy ha az egész világ egy falu, akkor mégis hová kéne menni? És miért? Nincs másik Föld. És azt is tudják, hogy ha mindenki nekiáll kosornyázni, oda megy, ahová éppen úri kedve tartja, akkor nem lesz temető, és nem lesz kert sem, mert ha nem az arat, aki vet, akkor senki nem bolond vetni. A világfalusiak tudják, hogy ha Felszeget felszámolják, akkor megszűnik Alszeg is, és ha mi is elcsángálunk, akkor nem lesz senki, aki értené, miért neveztük gyepűnek a gyepűt.
A világfalusiak ott Felszegen ezt érezték meg, ezért döntöttek úgy, ahogy: ha a szivárványszemüveges pitypangemberekre hallgatnak, akkor nem a szép, új világba masírozunk, hanem a nagy büdös semmibe. Mindannyian.
Kiemelt kép: illusztráció