El tudjuk képzelni az életünket szimbólumok és jelképek nélkül? Próbáljuk meg!

Mondjuk, elmaradna az üzletkötések után a kézfogás, ami ugye azt jelképezi, azt szimbolizálja, hogy megállapodtunk, megegyeztünk egymással, bízunk egymásban. De a térképekről is eltűnnének a jelölések, amelyek értelmük szerint jelképek, és helyettük betűkkel, szavakkal lenne kiírva minden. El tudjuk képzelni, hogy mekkora térképekre lenne szükség, hogy minden leolvasható legyen? Ugyanígy országok, városok címereiről és a zászlókról is eltűnnének a jelképek, és helyettük szöveg lenne. De a szöveg sem ugyanaz és ugyanolyan lenne, mert az írásjelek is eltűnnének.

Láthatjuk tehát, hogy át- és átszövik az életünket a szimbólumok és a jelképek. Azért, mert egyedül az ember képes elvont gondolkodásra.

Egyedül az ember képes arra, hogy önmagán túlmutató jelentőséget tulajdonítson: állatoknak, színeknek, természeti jelenségeknek, formáknak. Olyan jó, hogy van az ember életében olyan jelkép és olyan szimbólum, amely nemzeteken és határokon átível. A jelképeink sokszor ugyanazt jelentik Üzbegisztántól Kaliforniáig. De jó, hogy van olyan, ami szavak nélkül is egységre hoz, szavak nélkül is közös nevezőt ad.

Nekünk, keresztyéneknek is van két jelképünk. Az egyik a hal, a másik a kereszt. Miről szól a hal? Mindnyájan láthattunk autók hátuljára odaragasztva egy kis hal szimbólumot. Három opció lehet. Az egyik, hogy valamelyik közeli horgászegyesület tagja a sofőr, de nem valószínű. A másik az, hogy használt autót vett, rajta volt a hal, de még nem kaparta le. Ez sem valószínű. A harmadik már inkább. Azt jelenti, hogy annak az autónak a tulajdonosa, sofőrje vállalja azt, hogy keresztyén.

Kétezer évvel ezelőtt a keresztyénség hajnalán, ha találkozott egymással két ismeretlen ember, és feltételezték valami miatt, hogy a másik is esetleg keresztyén, akkor ahelyett, hogy beszéltek volna, szavak helyett rajzoltak a porba egy halat.

Ha a másik ezt értette, akkor jöhetett akár az ölelés is. Ha csak úgy furcsán nézett, felhúzva a szemöldökét, akkor udvarias biccentés és továbbállunk.

Mit jelképezett a hal? Ha görög nyelven leírjuk az első keresztyén hitvallást, ami így hangzott: Jézus Krisztus, Isten fia megváltó, és e mondat szavainak az első betűit leírjuk, az egy értelmes görög szót ad ki: ikhthüsz, ami azt jelenti, hogy hal.

Persze kérdezhetnénk, miért nem kérdezték meg egymástól, hogy te is keresztyén vagy, mert én keresztyén vagyok. Hát azért, mert akkor, az első évszázadokban a keresztyénség üldözött vallás volt. Nagyon sok mártírja volt a keresztyénségnek, ezért hogyha találkoztak, akkor szavak nélkül kellett kiderülnie a másikról. Milyen jó, hogy vannak jelképek!

A másik ilyen jelképünk a kereszt. A kereszt ott van templomaink tetején, a templomainkban, ott van köztereinken, ott van magaslatokon, hegycsúcsokon, sőt ékszerként hordjuk a nyakunkban vagy akár a fülünkben, sőt akár magunkra is tetováltathatjuk. Na, de milyen aberrált dolog, mondhatná valaki, hogy egy kivégzési eszköz kicsinyített mását hordjuk magunkon?

Igen, ugyanis a kereszt az egyik legbrutálisabb kivégzési eszköz volt az ókorban, évszázadokon keresztül. A lényege az volt, hogy nagyon sokáig szenvedjen az, akit rászegeznek.

Hogy lett ez a mi jelképünk, és mit jelképez számunkra a kereszt? Azt, hogy

mi nem tudjuk a saját hajunknál fogva kiemelni magunkat a mocsárból, életünk mocsarából. Ezért az Úr Jézus Krisztus magára vette bűneinket, és annyira szeretett minket, hogy az életét is adta értünk.

Hal és kereszt. Két jelkép, ami túlmutat önmagán, és mutat az ég felé. Arra az Istenre, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hajdú Szabolcs Koppány jegyzete