Sánta Ferenc 1945. március 2.-án született Kaposváron. Tanulmányait a Kaposvári Zeneiskolában, majd a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta.

1963-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult. 1969-ben szerzett hegedűművészi és tanári diplomát. Első népi zenekarát 1973-ban alakította meg. Pályafutása kezdetén tagja volt a budapesti Operaház zenekarának, 1969-ben a Göteborgi Szimfonikus Zenekarban is hegedült.

Európa szinte minden országába meghívták, ezenkívül járt például az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában. Alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, az 1990-es évek közepén alakult Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti igazgatója és vezető prímása volt.

Magyar nóta- és csárdásfeldolgozások sorát készítette el. Tanított az OSZK Stúdiójában, ahonnan sok sikeres növendéke került ki.

A Magyar Rádióban már 1972-ben elkészítette első önálló hangfelvételét, és azóta folyamatosan jelentek meg rádiós- és televíziós hanganyagai és lemezei. Ezeken a fellépésein a cigányzene klasszikus darabjai mellett – többek között – Johannes Brahms, Liszt Ferenc és Bartók Béla műveit is játszotta. 1990–95 között Olaszországban a Velence Piazza San Marco-caffe „LAVENA” és a Caffe „QUADRI”-ban olasz zenészekkel játszott együtt. Rendszeresen fellépett a Fővárosi Operettszínház japán vendégjátékain.

1981-ben megkapta a Magyar Televízió nívódíját, 1982-ben és 2004-ben a Magyar Rádió nívódíjával ismerték el.

1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetésben, 1998-ben eMeRTon-díjban részesült. 2002-ben Liszt Ferenc-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat kapott. 2009-ben kiérdemelte a Prima Primissima díjat, 2011-ben Budapest díszpolgára lett. 2014 óta a Nemzet Művésze. 2023-tól az MMA rendes tagja.

2023-ban Kossuth-nagydíj elismerésben részesült.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Sánta Ferenc Kossuth-nagydíjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművészt, prímást, a Nemzet Művészét saját halottjának tekinti.