1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte pályáját, 1942-től a Miskolci Nemzeti Színházban folytatta, majd 1944-ben 25 évesen értesítették, hogy a Nemzeti Színház tagja lett, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal 2000-ig játszott. A köztes időkben 1963-tól 1967-ig a Madách Színház társulatának tagja volt.
A színpadi létről egy korábbi interjújában így beszélt: „Héttől tízig igazán színész az ember, és az egy csodálatos dolog. Meg kell szentelni, meg kell idézni a környezetet és egy új világot kell létrehozni. A közönség pedig, aki lent ül velem szemben, az is benne van ebben a folyamatban és együtt csinálja mindezt velem végig abban a pár órában.”
Kapcsolódó tartalom
1967-től rendszeresen járta az országot előadóestjeivel, amelyeken leginkább verseket adott elő. 1967-1973-ig újra a Nemzeti Színház, majd 1973-tól a Madách Színház tagja volt egészen 1980-ig. 1981 után nyugalomba vonult, lajosmizsei tanyáján élt visszavonultan és csak szerepekre szerződött. 1989-től a Nemzeti Színház örökös tagja lett.
Élete utolsó napjáig aktív volt, színházba járt, kitüntetést vett át, az utolsót 2004. december 1-jén. Közel 80 filmben és több tévéjátékban volt főszereplő, utolsó mozifilmjét 1988-ban forgatta A másik ember című filmmel. A filmművészeten túl Bessenyei nagyon kedvelte a magyarnóta műfaját is és számtalan, azóta emlékezetessé vált nótafelvétel is fűződik nevéhez.
Bessenyei Ferenc tematikus hétvége – július 27-én és 28-án a Dankó Rádióban.
Kiemelt kép: Bessenyei Ferenc színművész pilisborosjenői otthonában 1990. augusztus 7-én (Fotó: MTI/ Ilovszky Béla)