Baleset

Nagy a torlódás az M5-ösön Inárcsnál

Hallgassa vissza – Hazaszótár: Balaton

A szerző előadásában hallható a Kossuth Rádióban Demeter Szilárdnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata. A Balaton című jegyzet a Vasárnapi újság július 7-i adásában hangzott el.

Hegyi ember vagyok, a Hargita lábánál születtem, tengerszint fölött nagyjából ezer méterrel. Azért nagyjából, mert ha a hegyekben moccan egyet az ember fia, rögtön alá/fölé megy bármiféle határnak, a hegyekben leginkább fent és lent van, hát nem is volt egyszerű mulatság biciklizni. Úszni meg pláne, nálunk a vizek legfeljebb sebes sodrású patakok, amikben vagy nem lehet úszni, olyan alacsony a vízszint, vagy nagyon hirtelen mélyülnek kismedencényivé – de mindenféleképpen ilyen hidegek.

A Balaton partjáról nézve tehát nekem nagyon nehéz gyermekkorom lehetett. A felnőttkorom se volt ezidáig sokkal egyszerűbb, hiába bukott el a kommunista diktatúra itt is, és ott is. Mehetnék bárhová, a szabad mozgás európai alapelv, ugye. Mentem is. Úgy mentem, hogy jöttem.

.

Ennél a pontnál joggal vetődhet fel a kérdés: ha már lejöttem a hegyről, miért nem költöztem egy nagy és nem hideg tó, például a Balaton partjára, hogy utódaimnak jobb gyermekkoruk lehessen, mint ami a medvék között nekem sorsomul jutott?!

Demeter Szilárd Balaton című jegyzetét itt hallgathatja vissza:

A kérdés jogos.

Ám van itt egy nagy nehézség: a Balaton nem egy tó a sok közül, a Balaton mellé nem költözik csak úgy a magyar.

És hogy miért nem? A válaszért vissza kell mennünk Ádámhoz és Évához. De tényleg. A Balaton partján a legértelmesebb mondat, ami gyakorta elhangzik, mintegy figyelmeztetésként, hogy ennek a helynek más a metafizikája: „Nem dolgozni jöttünk ide.” A magyar emberek többsége nem dolgozni jár a Balatonra. Ilyen utoljára az emberiség történetében az Édenkertben fordult elő. Mi, magyarok, amióta elfoglaltuk e hont, azóta dolgozunk benne és rajta. Kivéve a Balatonon. Weöres Sándor meg is énekelte ezt a paradicsomi állapotot Lipták Gábor vendégkönyvében, idézem: „A Balaton / hintáz velem / két menny között / ring életem.”

És itt el is érkeztünk a lényeghez: a magyar íróhoz. Mert a magyarok jelentős része tényleg azért jár a Balatonhoz, hogy csak úgy legyen, ha már a Balaton a magyar földi Paradicsom. De nem a magyar író. A magyar író íróként jár a Balatonra, a magyar író fürdőnadrágban is író, napszemüvegben is író. Legalábbis úgy tesz, mintha. Nem akar lejönni az íróságról, egy szál fürdőgatyában is kapaszkodik belé. A magyar író nem tud elszakadni a Teremtés Könyvétől, ebben ez áll: „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.” A magyar író tehát nevet ad mindeneknek még akkor is, ha pár üveg bor után eltéveszti az irányt, és az égben fürödne a tó helyett. Utóbbit egyébként költészetnek nevezi.

A magyar író ezzel a tevékenységgel nagyon siet, mert szintén a Teremtés Könyvéből tudja, hogy a névadás öröme után következnek a bonyodalmak, a Biblia szerint legalábbis pár sorral alább az Úr megteremti a nőt, egészen pontosan az asszonyt, erről is hosszan tud értekezni a magyar író a Balaton partján, mi a különbség a nő és az asszony között. Oszt’ a Könyvben hat sorral odébb már jön is a kígyó, és a történet végét mindenki tudja: mehetünk dolgozni.

Képeket nézegetek a magyar írókról a Balaton partján, amiken fölsejlik a pőre igazság. A magyar író legszomorúbb igazsága, minden íróember tragédiája. Hogy hiába a szó-fügefalevél, a magyar író emberből van. Kipenderül az íróasztal biztonsága mögül, kijön a fényre, látszik a bőrhiba, a sörpocak.

Hiába az óda a Balatonhoz, veretes szerelmi vallomás a tóhoz és az elemekhez, mindez csak pótcselekvés. A Balaton partján az istenek köztünk járnak. Pipaszár lábakon, strandpapucsban.

Ráadásul a magyar író a Balaton partján döbben rá arra: nem az az igazán hűséges, aki visszatér – hanem az, aki el sem megy. És a magyar író ezt nem teheti meg. Nem maradhat végleg itt. Neki mennie kell, örök időkre kiűzetett a földi Paradicsomból. A magyar írónak dolgoznia kell. Ahogy az istenek visszatérnek az Olümposzra, úgy az írónak is vissza kell térnie az íróasztal magányába. Írnia kell, hogy író lehessen. Hát ezért nem költöztem a Balatonhoz. Mert írónak lenni könnyű. Magad elé emeled pajzsként a köteteidet. De embernek lenni a nap 24 órájában, na az nehéz.

A kiemelt kép illusztráció.

Ajánljuk még