Nem először tartott a két szerző közös könyvbemutatót, mint arról hirado.hu is beszámolt, korábban a 2021-es Ünnepi Könyvhét alkalmából találkozhattunk velük; ezúttal a Magyarságkutató Intézetben mutatták be a szerzők új alkotásaikat.

Balról jobbra: Bán János író, Kásler Miklós, a Magyarságkuató Intézet tiszteletbeli elnöke, Hoppál Mihály etnológus, Toót-Holló Tamás író  (Forrás: hirado.hu).

A keleti hunok nyomában

Jelenlétével emelte a rendezvény nívóját a két szerző művének bírálatával a „házigazda”, Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke (2018-tól 2022-ig az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere) és Hoppál Mihály Széchenyi-díjas etnológus, folklorista, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet kutatója is.

Bán János, aki Bán Mór írói álnéven is ismert, és többek között a legendás Hunyadi-sorozat szerzője, nem véletlenül árul „egy gyékényen” a Magyar Nemzet korábbi főszerkesztőjével: Toót-Holló Tamás Szellemi honvédelem aranykori fényben – Párbeszéd a múlttal: az aranyhajú gyermekek magyar evangéliuma című könyvében

már 2020-ban a magyar mítoszokat kutatta.

Eugène Delacroix: Attila a hun (freskórészlet, forrás: wikipedia.org).

Bán Mór életműve korábban szintén érintette a honfoglalás kori mondavilágot (Nomádkirály-ciklus) – új sorozatáról pedig most többek között így beszélt: „Amikor a magyar mondakincs különböző darabjait megpróbáljuk összerakni, rá kell jönnünk, hogy ugyanaz a helyzet velünk, mint a hunokkal –

amit őstörténetünk különböző szakaszairól tudunk, azt az ellenségeinktől tudjuk.”

Az Attila hunjairól fennmaradt szilánkok a germánok, a görögök, a gótok feljegyzéseiből maradtak meg. A magyar törzsekről is korabeli ellenségeink feljegyzései tanúskodnak – folytatta az érdekes ellentmondás kibontását.

Azt, hogy a hun törzsszövetség elei honnan és mikor indulhattak el, még a történettudomány sem túl régóta tudja bizonyosan – emlékeztetett. A kötetében található regék kapcsán Bán Mór figyelemre méltónak látta, hogy a kínai nagy falat is azon törzsszövetség ellen építették fel, amelyről a könyve is szól.

A keleti hunoknak nevezett törzsek életmódja, felfogása ugyanis erősen rokonítható Attila népével.

Bán János, írói néven Bán Mór újabb sorozata sok mindenben rokonítható a népszerű Hunyadi-könyvsorozattal s az idén elkészülő, tízrészes Hunyadi-filmmel is, hiszen mindkettő a magyar nemzet legendás múltját dolgozza fel – a középkori, később a nemzetnek királyt is adó Hunyadi-család története mellett a keleti hunok izgalmas, homályba vesző története is nemzeti identitásunk mai napig meghatározó sarokpontjait jelentik.

Ismerős történetek

Bán Mór kötete (Forrás: hirado.hu)

Bán Mór elmondta: hálás a kétezer évvel ezelőtt élt Sze-ma Csien (Sima Quian) történetírónak, aki 200 kötetben írta meg Kína akkor ismert történetét. A szerző munkájának 110. kötete különös módon stílusában is kiragyog a száraz, unalmas szövegtengerből – ez a rész beszéli el a hun háborúkat.

A mai Belső-Mongólia területén élő hun törzsek történetei, karakterei ismerősek számunkra: Mao-tun, azaz Bátor hun törzső (Bátor senyő – a szerk.) például „már minden íjfeszítő népet próbált egy birodalomba gyűjteni”. Mivel a magyar történelemkönyvek nem írnak erről a korról, Bán a regék és mondák világát választotta – ez egyrészt szabad kezet adott számára, másrészt tehetett egy kísérletet a nem létező őseposz pótlására.

A gyűjtemény első kötete, a Csillagösvény lovasai a szkíta ősidők történeteiből válogat, s a sorozat a szerző szándékai szerint az avar koron át eljut a magyar honfoglalásig, s a jászok, kunok regéit is megszólaltatja. Bán Mór megjegyezte: még az 1848-as szabadságharcból is sok legendát őrzünk.

Elválaszthatatlan kapocs

Bán, aki korábban a hirado.hu-nak így nyilatkozott: „…nem megkérdőjelezve a finnugor nyelvi rokonságot, azt gondolom, hogy keleti gyökereink okán óriási lelki rokonságot tudhatunk magunkénak”, most kiemelte: ezek a nomád, íjfeszítő népek akkor is ismerősek, ha nem tudunk róluk semmit.

Nem véletlen az, hogy a középkor óta

a hun-magyar „lelki vagy bármilyen rokonságnak, az Árpád vagy Turul-dinasztia hun vezérekhez kötődő rokonságának nagyon erős alapja van. Ez a magyar néplélek elválaszthatatlan része” –

emelte ki.

Bán figyelemre méltónak vélte, hogy a hun legendáriummal egy időben és térben hihetetlen távlatokkal kiegészíthető őseposszal tudunk „kinyújtózni”. Ezeket az elemeket ugyanis be tudjuk építeni abba a tudatalapba és közegbe, amit a miénknek tartunk.

Így veszítsd el önmagad

Meglepően aktuális üzenettel bír a ma élő magyarok számára az a történet, amelyet Bán Mór ismertetett. Eszerint, amikor a kíniak rájöttek, hogy nem tudják legyőzni a náluk létszámban jóval kisebb, ám katonailag sokkal erősebb hunokat, egy különös cselt alkalmaztak. Mivel a hunokat úgy ismerték meg, mint büszke embereket, olyan harcosokkal, akik hét nemzedékre vissza tudják vezetni az őseiket, először is – mivel hadjárataik során úgyis elviszik a terményt és a nőket – vittek nekik terményt és nőket is.

Vittek a hunoknak ruhákat, kínait, s zenéket, kínai zenét; a kínai nők által szült gyermekek pedig „anyanyelvükön”, kínaiul szólaltak meg az elkényelmesedett, immár nem harcoló, kínai ruhában járó és kínai zenét hallgató harcosok között.

S már nem tartották számon az őseiket sem. Így már legyőzhetővé váltak.

Ám a hunoknak volt egy olyan része, akik azt mondták: mi nem fogjuk az ő ruháikat hordani, s az ő zenéiket hallgatni. Ők pedig elindultak nyugat felé – s a történet innen már kezd ismerőssé válni.

Naphéroszok a magyar mondakincsben

Bán Mór az aranykornak nevezhető, mitikus, ködbe vesző múltról beszélt, mintegy megadva az alaphangot Toót-Holló Tamásnak, aki újabb kötetében, a Boldogasszony keresztlánya című munkájában vitte tovább azt a szellemi honvédelmet, melyet évekkel korábban megkezdett az aranyhajú gyermekek mítoszának kutatásával.

Toót-Holló Tamás új könyve (Forrás: hirado.hu)

Különleges színmű a Boldogasszony keresztlánya – melyhez

félkötetnyi, Hoppál helyszínen hangoztatott elismerését is kivívó, néprajzi szakmunkák igényességével elkészült forrásmagyarázatot is fűzött.

A népmeséinkben Szűz Mária keresztlánya néven, számos variánsban élő történetben is jelen van az aranyhajú gyermek motívuma. A Szűz keresztlánya szintén aranyhajú a népmese szerint, és három aranyhajú gyermekkel, két lánnyal és egy fiúval ajándékozza meg az urát. A gyermekek megpróbáltatásai a megküzdve megőrzésről szólnak.

Ezek a gyermekek „naphéroszok” – népmeséinkben ilyen Szépmező Szárnya, Fehérlófia vagy Gyöngyharmat János. Jankovics Marcell Toldit is naphéroszként mutatja be – emlékeztetett Toót-Holló.

Megtanít minket magyarnak megmaradni

Az aranyhajú hármasok története azért izgalmas, mert megtanít minket magyarnak megmaradni – jelentette ki. „A kopókölykökre kicserélt aranyhajú gyermekek sorsa, akik közül a két lányt megölik, megfojtják, földbe ássák,

a magyar spirituális megmaradás egyfajta rejtett útjának tantörtével szolgál a kései utódoknak”

– tette hozzá.

Hiszen ha elássák őket, ott azon nyomban aranyfák nőnek ki; ha azokat kivágják, a belőlük készített ágyból is meg tudnak szólalni, s így tovább. A lányok megmaradástörténete mellett a másik út a fiúé, aki A vándor és a bujdosó nyomán a vidék tájaiban elrejtőzik, hogy a jobb idővel visszatérjen a királyi udvarba.

Tekintélyes tudásanyagok

Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója mindkét művet kivételes jelentőségűnek tartotta. Bán Mór könyvével kapcsolatban az ősi szokások, hagyományok megtartását emelte ki. Toót-Holló művére reflektálva azt is fontosnak látta, hogy

népünk saját karakterére formálva vette fel a kereszténységet.

Hoppál Mihály kiemelte Toót-Holló drámakötetének hatalmas forrásanyagát, elismeréssel szólva az ott felhalmozott, tekintélyes tudástárról.