Ma Isten népe körmenettel tiszteleg az úrnapja előtt, és virágba borítja a katolikus templomok környékét, vagyis az Oltáriszentség és a hívek feldíszített útvonalát. A pünkösdöt követő második vasárnapon az Oltáriszentség, vagyis az eucharisztia tisztelete áll az egyházi liturgia előterében.

A Solemnitas Corpus Domininak, vagyis az Úr szent teste és szent vére ünnepének tartott nap a katolikus egyházban főünnepnek számít.

Napja eredetileg a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön, tehát három nappal ezelőtt volt, a liturgikus rendben azonban mi, magyarok, a húsvét utáni hatvanadik napon, vagyis ma ünnepeljük.

Úrnapi körmenet (Forrás: Wikipédia)

Az ünnep alapgondolata az utolsó vacsora történetében fogant. Lukács evangélista tolmácsolásában Jézus „vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Lukács 22,19-20).

Jézus ezzel példát és feladatot adott: „Ezt cselekedjétek” – mondta. Noha az egyház már az apostoli időtől fogva követi Jézus példáját, szent teste és vére ünnepét mégsem tartották a kezdeti időkben. Az Úrnapja ünnepének gyökerei ugyanis a 13. századig nyúlnak vissza.

Liège-i Juliana (Forrás: Wikipédia)

A hagyományok szerint egy francia apáca, a később szentté is avatott Liége-i Juliana álma indította el az eseményeket. Az 1195 körül a Liège melletti Rétinne-ben született leány Ágnes nevű ikertestvérével együtt ötéves korában árvaságra jutott, s Sapientia nővér, a helyi kolostor priorája nevelte fel őket. Julianna tizenhárom évesen fogadalmas nővér lett. Nem sokkal ezt követően, úgy 1210 táján kezdődtek a látomásai.

Egy ízben a Holdat látta teljes fényében ragyogni, csakhogy az égitest felszínét átlósan egy sötét csík ketté szelte.

Julianna idővel értette csak meg a látomás értelmét: a teljes fényében ragyogó telihold az egyházat és annak éves liturgikus rendjét jelképezi, amely már majdnem tökéletes, csakhogy a sötét folt azt jelzi, hogy valami még hiányzik.

Egy ünnep.

Julianna 1230-ban lett annak a kolostornak a priorája, ahol felnőtt. Ekkor tárta látomását Liège püspöke, Saint-Cher-i Hugó és Jaques Pantaléon elé, aki nem sokkal később IV. Orbán néven pápa lett.

Ez a skolasztika, vagyis a középkor legmeghatározóbb filozófiai irányzatának kora.

Mester és tanítványai (Forrás: Wikipédia)

A párizsi Notre-Dame-ban ekkor jelent meg liturgikus elemként az úrfelmutatás, Assisi Szent Ferenc pedig ekkor állította össze az első ferences regulát. A korszak további jellemzője, hogy a püspökök a liturgikus rendbe helyi ünnepeket is bevehettek. Robert, Liége püspöke is így tett és 1246-ban elrendelte, hogy minden évben meg kell tartani a Corpus Christi, vagyis Krisztus teste ünnepét.

Ahhoz azonban, hogy ez egyetemes ünnep legyen, egy csodás eseménynek is be kellett következnie.

A hagyomány szerint egy zarándokútját járó cseh pap 1263-ban szentmisét mutatott be a bolsenai Szent Krisztina-templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, hogy valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor. Ekkor azonban a kezében tartott megtört ostyából vércseppek hulltak az ostyaabroszra, amit a következő év június 14-én megmutattak IV. Orbán pápának. A pápa ennek hatására augusztus 11-én kiadta a Transiturus de hoc mundo kezdetű bulláját, melyben elrendelte, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön meg kell tartani az úrnapja ünnepét.

IV. Orbán pápa (Forrás: Wikipédia)

A bulla egyértelműen fogalmaz: „Jóllehet az Eucharisztiát az év minden napján ünnepeljük, évente egyszer kiemelt figyelmet is fordítunk Krisztus Testének ünneplésére. Szívünk és lelkünk bármilyen körülmények között és helyzetben fordulhat az Úrhoz, az ő valós jelenlétével azonban leginkább az Eucharisztiában, a szentségi színek alatt találkozunk. Jézus az Eucharisztiában – a kenyér és bor színe alatt – lényegi valóságában van jelen számunkra.”

Ferenc pápa négy évvel ezelőtt a világjárvány miatt a Szent Péter-bazilika katedra oltáránál mutatta be az úrnapi szentmiséjét, s homíliájában kifejtette: az Oltáriszentség begyógyítja sebeinket. Mint fogalmazott: „az Oltáriszentség, amelyben Jézus szeretetét adja nekünk, meggyógyít bezártságunkból, immunissá tesz a gonosz fertőzésével szemben és a felebarátainkkal való szolidaritásra késztet. A belső gyógyulásra ma különösen nagy szükségünk van.”

Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala (Angelus) imádságot tart a vatikáni Szent Márta-házban 2023. december 3-án (Fotó: MTI/EPA/Vatikáni Média)

Aquniói Szent Tamás Himnusza az Oltáriszentségről (Babits Mihály fordításában) ezt a gondolatot a lélek finom, lágy szavaival írta le: „Azért kell e nagy szentséget / leborulva áldani / és a régi Szövetséget / új rítussal váltani: / pótolják a rest érzéket / a merész hit szárnyai!”

Kiemelt kép: Úrnapi körmenet (Forrás: Wikipédia)