Van a Monty Python Brian élete című filmjének egy olyan jelenete, amit haladó ismerőseim egymással versenyezve szoktak posztolgatni a közösségi médiumokban. „Mit adtak nekünk a rómaiak?” – idézik a klasszikus kérdést. Kajánságuk mögött az a feltételezés húzódik, miszerint Brüsszel Magyarországnak ad valami olyant, ami eme barbár Mucsán nincs (a Brian életében Júdea kapcsán a következőket sorolják fel: a csatornázás, gyógyászat, oktatás, bor, közrend, öntözés, utak, vízvezeték-hálózat). A poén végül is nem rossz, az eredeti jelenet a maga nemében zseniális, van annyi erő benne, hogy még ebben az analógiában is működjön.

Nekem mégis több problémám van ezzel a megközelítéssel.

Egyrészt nem tették fel a kérdés komplementerét, amivel kimondatlanul egyébként a filmbéli jelenet is kezdődik: mit vettek el a rómaiak? Ott a titkos gyűlés felütéseként Reg így indít: „Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket.” 

Nekem például ez jutott eszembe, amikor pár éve olvastam a Bloomberg publicistájának a „Hogyan gyarmatosította a nyugati tőke Kelet-Közép-Európát?” című eszmefuttatását. A lényege: a nagy európai integráció következtében a valamikori Vasfüggöny boldogtalanabbik oldalára került országok tulajdonképpen gyarmatok (a történelmi analógia kedvéért: tartományok), vagy ahogyan a publicista is idézi Pikettyék meghatározását: „külföldi kézben lévő országok”. 

Ennek valahogy nem tudok felhőtlenül örülni, és minden olyan törekvést, ami a magyar szuverenitást és függetlenséget erősíti, csak üdvözölni tudok. Bár a Bloomberg szerint ez csak látszatküzdelem, Kelet-Közép-Európának igazából nincs választási lehetősége: „A régió országai túl hosszú ideje nyitottak a külföldi befektetők előtt, túl nagy mértékben elvesztették az ellenőrzést saját gazdasági jövőjük felett ahhoz, hogy megőrizzék a politikai kontrollt ügyeik irányítása felett” – fordítja az egyik ellenzéki függetlenobjektív médium. Nem véletlenül hivatkozom erre a forrásra, mert ebbe a magyarításba becsempésztek egy olyan fordulatot, amit az eredeti cikkben nem találtam: „A régió politikusai két dolgot tehetnek: beérik egy látszat rebellióval nagyon hülye hazai támogatóik megvezetése céljából, vagy komolyan szembe fordulnak a kézzel, amelytől enni kapnak, ami az országaik gazdaságát tápláló befektetések elpárolgásával járna.” Szóval a haladó magyar újságíró szerint én nagyon hülye támogatója vagyok a nemzeti szuverenitás és függetlenség gondolatának. 

És ez a másik nagy bajom a Monty Python poénjának aktualizálásával. Csak gyarmati optikán keresztül értelmezhető, vagyis: aki komolyan gondolja, hogy Magyarország kap valamit olyant Brüsszeltől, ami neki indulásból nincs,

az eleve alárendelt pozícióból nézi a dolgokat, és félreérti az Európai Unió alapításának eredeti gondolatát. 

Ami nem csoda, hiszen mára már Brüsszel is félreérti az Uniót: az Európai Bizottság szerepfelfogásának megváltoztatásával (a szerződések őréből önálló politikai aktorrá vált), valamint az Európai Tanácson belüli döntéshozatal felhígításával (az egyhangúság helyett a minősített többség módosított szavazási eljárása) az EU vezetése birodalmi logikát kezdett működtetni. Lehet, hogy nagyon hülye vagyok, de én nem szeretnék új birodalmi központot. 

Életem első tizennégy évében „sokoldalúan fejlett szocialista embert” akartak faragni belőlem egy birodalmi központból. Most multikulturális európainak kéne lennem. És annak is másodrendű. 

Rómaiak, menjetek haza.

A kiemelt kép illusztráció.