Baleset

Trélert vontató autószállító, kisteherautó és autó ütközött, hatalmas a torlódás az autópályán

Hallgassa vissza – Hazaszótár: Lábjegyzet

A szerző előadásában hallható a Kossuth Rádióban Demeter Szilárdnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata. Az Lábjegyzet című fejezet a Vasárnapi újság május 5-i adásában hangzott el.

Jó pár éve indult az amerikai egyetemeken a „Dead White Men” mozgalma, aminek a célja a görög-római és zsidó-keresztény kultúra kukázása csak azért, mert cölöpembereinek túlnyomó többsége „halott fehér férfi”. A vén kontinensen vörös ködöt köpködő elvtársaik számára további súlyosbító körülménynek számít az is, hogy mindannyian európaiak.

Szügyig állunk a kultúrharcban. Nem mai fejlemény. 1968-ban már megtámadták mindazt, ami Európát európaivá tette: a keresztény alapzaton álló nemzeti kultúrákat.

Az az eszme kifutotta magát, tett egy kört a világban, hogy most bumerángként visszacsapjon. Azok ellen küzdünk, akik szerint az egész európai halott fehér kultúra tűzre való.

Itt hallgathatja vissza Demeter Szilárd hangjegyzetét:

Demeter Szilárd: Hazaszótár – Lábjegyzet

 

Hogy pontosan mi kellene helyette, az számomra nem derült ki. A multikulturalitás eszméje és gyakorlata között óriási a szakadék (mert nem tanulunk semmiből: ez így történt a kommunizmussal is). Nagyjából arról szól a nyugati fölfogás, hogy mi lemondunk a saját identitásunkról, csodáljuk a tieteket, mert „a másság szép”, ezért nektek nem kell lemondanotok semmiről, maradjatok, akik vagytok.

Kapcsolódó tartalom

Európában ahhoz szoktunk, hogy a vitákat érvekkel nyerik meg. Ez a kultúrharc, mivel identitáspolitikai az alapzata, nem ilyen. Identitásvita nem létezik, és természete szerint nem is lehetséges. A csapda a következő: ha valaki azt állítja, hogy ő ez és ez, akkor én ezt nem vitathatom, mert akkor létében kérdőjelezem meg.

Ezt a kultúrharcot tehát az nyeri meg, akinek erősebb az önazonossága. Nekünk az lenne a dolgunk, hogy megerősítsük keresztény, magyar és európai identitásunkat.

Már csak azért is, mert magyarnak és európainak maradni nemcsak nemzetpolitikai érdek, hanem kőkemény üzlet is. Athénba sem azért látogatnak el a világ minden tájáról, mert az Akropolisz tövében található egy jó szusibár. A Távol-Keleten ugyanis jobb szusit készítenek. Indiában jobb és hitelesebb indiai kultúrát éltetnek, mint amit mi tudnánk reprodukálni, Dél-Amerika hitelesebben dél-amerikai, az iszlám országokban jobb és hitelesebb muszlim civilizáció él, mint amennyire mi muszlimok lehetnénk. Azt a versenyt tehát, hogy ki a jobb indiai, kínai vagy arab, azt a kínaiak, indiaiak, arabok nyerik meg. Európának éppen abban áll az értéke, hogy európai. A magyar kultúra éppen attól sajátos és egyedi, mert magyar.

Persze, ettől még lehet „világpolgárnak” lenni, ami filozofice a megszüntetve megőrzés alibizése, lépjünk szintet, emeljük föl az orrunkat a mucsai dagonyából, vagy hogy. „Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe”, ahogy azt Örkény István annyira pontosan megfogalmazta, lényegében ez az európai világpolgárság metafizikai alapvetése.

Én a magam részéről maradok magyar és európai. Lehetségesnek tartom, hogy Platón idejében Afrika mélyében is születtek zseniális gondolatok, mélységesen tisztelem a többezer éves távol-keleti kultúrákat, de ettől még nem gondolom, hogy Platón dialógusait el kellene égetni. Fehér volt, oké, férfi, oké, halott is, ez is oké – de a mai napig őt lábjegyzeteljük Európában.

Kapcsolódó tartalom

A kiemelt kép illusztráció (fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Ajánljuk még