–  Egyre több hollywoodi produkció készül Magyarországon. Milyen hatással van ez a magyar filmgyártásra?

– A hazai filmszakmára elsősorban olyan módon van hatással a külföldi produkciók jelenléte, hogy nagyon sok magyar filmes szakembernek adnak munkát. Ennek egy része számunkra, a kizárólag magyar filmgyártással foglalkozók számára is jó, mert a szakembereink technikákat vagy éppen a helyszínek megválasztását, filmes technikát vagy egy gyártási megoldást hoznak be a megszerzett tapasztalataik által. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például egy felvételvezető vagy valamilyen operatív kolléga, aki egy külföldi stábból érkezik, a helyszínekhez kötött ötletet javasol. De ugyanennek a külföldi jelenlétnek megvan a hátránya is, mivel az emberek díjazását olyan mértékben feltolják és olyan napi díjakat biztosítanak, amilyent a hazai filmgyártásnál még egy többmilliárdos produkciónak is nehéz biztosítani.

Forog a Tündérkert (Fotó: Megafilm/Dombóvári Tamás)

Egyébiránt a gazdaságra is számos jó hatása van a külföldi jelenlétnek, de a filmes tekintetben inkább az egyének szintjén ad munkát. A technikai dolgokra jó hatással van, tehát például az operatőrök képzésre, de egy rendezőnek vagy forgatókönyvírónak nem befolyásolja a munkáját. Ő attól nem lesz sem motiváltabb, sem ötletesebb, hogy hazánkban valósul meg egy gigaprodukció. Emellett pedig a hollywoodi hatás nem csorog át semmilyen szinten a színészek képzésébe. Nem tanuljuk el ezektől a produkcióktól a színészek olyan szintű felépítését, hogy a jelenlétük később már hozza a nézőket.

– Hogyan látja a magyar film megítélését manapság? Régebben sokat lehetett hallani arról, hogy a magyar filmek lassabbak, a háttérben pedig például recseg-ropog a díszlet. Mennyit változott a népszerűsége?

–  Én ezt máshonnan közelíteném meg: egyrészt szerintem technikában soha nem leszünk ott, mint mondjuk egy sok száz millió lakosú ország. Szerintem nem szabad Hollywoodhoz viszonyítani ilyen szempontból, mert ez egy nagyon rossz megközelítés. Ráadásul Hollywood már nem témákat választ, hanem kivitelezést. Ők már olyan filmekkel jönnek ki leginkább, amelyek vizuálisan valami egészen különlegest nyújtanak, gondoljunk csak a Dűnére vagy a Marvel-filmekre.

Ott már nem a történeten van a hangsúly, mert ők átfogalmazták a mozis élményt, és azt mondták, hogy a néző akkor megy moziba, hogyha valami egészen exkluzív vizuális élményben részesül, amiért megéri elmenni. Ezt azt irányt mi nyilván nem tudjuk követni, és nem is kell követni. Szerintem a témaválasztás a kulcsa mindenek, mert nekünk még vannak témáink. A mi filmipari múltunk még nem égett úgy ki, mint Hollywood. És hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre: ha jól választunk témát, akkor bemennek a nézők. Volt olyan, amikor az amerikai karácsonyi filmek nem hozták az elvárt bevételt, a magyar film viszont hozta a nézőszámot. Úgy gondolom, hogy ha alapvetően jó témákat választunk mi, magyar filmesek, akkor valójában nincs különbség. A magyar filmekre vonatkozó ellenérzéseink kapcsán pedig szerintem elmondható, hogy ez a jelenség sokkal tágabban értelmezhető, mint a filmipar.

– Van olyan jellegzetessége a magyar filmnek, amire azt mondják, hogy a trendek változásától függetlenül is meg kell tartani?

– Igen, egy dolog eszembe jut: a magyar film gondolkodik. Szerintem ez a legnagyobb ereje, és ez ismét visszautal a témaválasztásra. Olyan sorsokat és karaktereket tudunk feldolgozni, amelyek különlegesek. Ez talán egész Közép- és Kelet-Európára jellemző, de a magyarokra mindenképp. Hogyha valaki felmegy egy streamingplatformra, akkor rengeteg 1.0-s dolgot lát, és mindenki tisztában van vele, hogy azt látja. Azaz nem lát egy jó krimit vagy egy jó romantikus vígjátékot.

Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor producerek a Majdnem menyasszony című romantikus játékfilm premier előtti vetítésén Budapesten, a Corvin moziban 2024. február 6-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Mi viszont jók vagyunk ebben: jó ötleteink vannak, mert bonyolultan gondolkodunk. Ha ezt az erőt megpróbáljuk beletenni a filmjeinkbe, akkor ez mások fölé tud emelni minket. Ez egy általános tételmondat a magyar társadalomra is. Azért kezdtük el feldolgozni a történelmünket, a saját tudományunkat, hogy bemutassuk: voltak olyan magyarok, akik egy világ számára találtak fel új dolgokat. Azonban nem a múltat kellene bemutatni, hanem ezt az eszközt megtanulni jól alkalmazni.

– Hogyan látja a nők jövőjét olyan pozíciókban, ahol nehéz döntéseket kell hozni, és ki kell állni a férfiakkal szemben?

– Ha erre őszinte választ szeretne, akkor azt kell mondjam, hogy az ember női vezetőként nem kell hogy figyelmet fordítson arra, hogy férfiakkal vagy nőkkel dolgozik-e. Szerintem nőként is el szoktuk követni azt a hibát, hogy rögtön kijelentjük, hogy nők vagyunk. Pedig nem mindegy?! Abban a pillanatban, amikor ezt a szempontot nem veszem figyelembe, és érdekel, hogy más hogyan tekint rám, akkor valójában teljesen mindegy. Azt gondolom, hogy tényleg nincs ilyen szintű különbség a nemek között. Nagyon sok női rendezővel dolgozom, akik irányítanak egy nagy stábot, és nincsen olyan hozadéka, hogy ő majd képes lesz-e érvényesíteni az akaratát az adott produkcióban. Inkább azt látom nehézségnek, hogy a producernek egy vállaltan nagy feladata, hogy a különböző trendeket megfigyelve támogatót kell szereznie a hasznos és megfilmesíthető témához. Legyen ez a támogató egy csatorna vagy finanszírozó, a lényeg, hogy kereskedni kell az ötlettel. Az egymással való üzletelés pedig inkább férfias dolog, és ebben a tekintetben érdemes még fejlődni. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy ezek a körülmények még nem jelentik azt, hogy a nő ne viselkedhetne nőként. Attól még a női eszköztárunkat használhatjuk, vagyis hogy finomabban, sokkal diverzifikáltabb külsővel tudunk valamit „eladni”.

– Milyen témák kerülnek most fókuszba a történelem mellett?

– A Megafilm nevében tudok nyilatkozni. Egy gyártó dolga, hogy összerak egy portfóliót, és azzal keresi meg a támogatót vagy a többi producert. A magyar filmpiac kicsi, tehát pontosan kell látni, hogy hány mozifilmre, tévéfilmre, kisfilmre és dokumentumfilmre van szükség, és szerencsés, ha összehangoltan működnek a gyártók, hogy ne ismétlődjenek a témák. Mostanában a személyes történetek, tehát a karakterközpontú filmek kerülhetnek fókuszba.

Majdnem menyasszony (Fotó: MTVA)

Elmúltak azok az idők, illetve alkotások, amelyek egy átlagos emberi szituációnak vagy kapcsolatnak a feldolgozását mutatják be. Pedig ez a magyar filmnek nagy előnye lehet, mert mi, magyarok sokkal bonyolultabban, érzelmesebben gondolkodunk. Ezenkívül pedig akad egy-két olyan trend, amelyre nemzetközi viszonylatban is szükségünk van: azok a témák, amelyek a legfontosabbak a világban Magyarország szemszögéből. De rendkívül nagy hiány van a klasszikus párkapcsolati témákról szóló alkotásokból is, ezek szinte teljesen kivesztek az elmúlt években a filmkínálatból. Nincsenek olyan filmek, amelyek főleg a fiatalokat szólítanák meg és azt mutatnák be, hogy ők hogyan tudnak kapcsolódni egymáshoz. Pedig a show-biznisz a legnagyobb influenszer. A média, a hírek, a politika, a szórakoztatás mind hatással vannak a társadalomra, de talán a show-biznisz az mind közül, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolja, mert ebben lehet érzelmet is építeni.

Kiemelt kép: Helmeczy Dorottya, a Megafilm producere (Forrás: Megafilm)