Zenthe Ferenc a Salgótarján városához tartozó Salgóbányán látta meg a napvilágot. A Zenthe nevet anyai nagyanyja után vette fel, eredeti neve Rameshofer volt. Mozgékony kisgyerekként mindene volt a foci, és a sport mellett édesapjával rendszeresen látogatta a mozgóképszínházakat.
Fiatal felnőttként két tanévet végzett el a Közgazdaságtudományi Egyetemen, de hamar rájött, hogy nem ez a neki megfelelő szakma, és 1941-ben felvételt nyert a Színművészeti Akadémiára. Ez sem tartott sokáig, ugyanis a háború „közbeszólt”. Diplomát sosem szerzett: a II. világháborúban Csákányi Lászlóval egy zászlóaljban szolgált, visszatérve pedig nem a főiskolán, hanem a színpadon folytatta karrierjét.

Első munkahelyére, a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1945-ben szerződött, de sok vidéki színházban megfordult emellett, köztük a győri Kisfaludy Színházban és a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban is. Több mint hét év vidéken eltöltött idő után úgy döntött, hogy a fővárosban folytatja a színjátszást. 1952-ben a budapesti Madách Színház színművésze lett, ahol haláláig összesen 54 évig játszott.

Viszonylag hamar közel került a filmezéshez, már 1953-ban A feltámadott a tenger című filmben Nagysándor József honvéd tábornokot alakította, amit a Rákóczi hadnagya című kalandfilm követett. Végeláthatatlan filmes munkásságából A Tenkes kapitánya, a Tüskevár, a Jób lázadása és a Princ, a katona talán mindenki számára a legnépszerűbbek.
„Csak bemosolyog az ajtóból, máris jobban van a néző, csak bejön, csak kedves, már megy is. Gondoltak rá, hogy mennyi munka fekszik egy nyolcvanéves férfi mosolyában?” – írta Molnár Gál Péter színikritikus Zenthe Ferencről.

A színész egy interjúban elmondta, hogy hozzá igazán a vígjátékok álltak közel, azonban azt is hozzátette, hogy A Tenkes kapitánya és a Jób lázadása volt az a filmje, amiért érdemes volt megszületnie.
„Szerintem nem baj, ha valakit beskatulyáznak, mivel az ember csakis egyfajta tudás, egyfajta eszköztár birtokában, bizonyos határokon belül képes megoldani a reá bízott feladatokat.”
Ezek mellett szerepelt a Magyar Rádióban 47 évig futó A Szabó család című rádiós sorozatban is, amely Európa leghosszabb életű családregényszerű rádiójátéka volt.
1987-ben kapta meg Taki bácsi szerepét a Magyar Televízió Szomszédok című teleregényében. A Lenke néni férjeként megismert taxisofőrt az egész ország szerette őszinte és határtalanul kedves stílusáért.

„Egy aktív nyugdíjas színész, amilyen én vagyok, keresve sem találhat magának lelkesítőbb elfoglaltságot, mint hogy a munkájával egy országnak példát mutasson: egy aktív nyugdíjast nem lehet leírni. Ráadásul engem ez az elfoglaltság személyesen keresett meg” – mondta a Szomszédokban betöltött szerepéről a színművész.
Rendkívül sok díjat és elismerést tudhatott magáénak.
Kossuth-díja mellett kétszer kapott Jászai Mari-díjat, a Nemzet Színésze címet 2005-ben adományozták Zenthe Ferencnek, valamint az érdemes és kiváló művész a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt.
Amikor 1997-ben Nógrád megye díszpolgárává választották, így nyilatkozott: „Jószerivel nem is voltam magamnál. Izzadt a tenyerem, remegett a lábam. Nekem valahogy az énségemmel van baj. A színpadon csak szerepben érzem jól magam. Ha Zenthe Ferencnek Zenthe Ferencnek kell lennie, akkor olyan vagyok, mint mindenki más, aki először áll színpadon, közönség előtt. Vagy talán még rosszabb.”
Több mint hatvan év színházi, televíziós és rádiós szereplés után, 2006. július 30-án hunyt el a nemzet egyik legszerethetőbb színésze, Zenthe Ferenc. Utolsó éveit második feleségével visszavonultan, remeteszőlősi házában töltötte. Egészségi állapota már évek óta egyre romlott, gyakran került kórházba. Halálát súlyos tüdőgyulladás okozta.
Salgóbányán 2007-ben emlékparkot hoztak létre a tiszteletére, egy évvel később pedig felavatták mellszobrát a településen. A 2012-ben alapított salgótarjáni színház a kezdetektől fogva az ő nevét viseli.
Kiemelt kép: A Madách Színházban május 17-én mutatják be Noel Coward: Forgószínpad című színművét Huszti Péter rendezésében. A képen: Zenthe Ferenc és Götz Anna.(Fotó: MTI/Sándor Katalin)