Csikós Sándor 1941. október 8-án született Karcagon. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2009-ben a doktorival egyenértékű művészeti fokozatot szerzett a színház- és Filmművészeti Egyetemen. Játszott a Miskolci Nemzeti Színházban, az Irodalmi Színpadon, a debreceni Csokonai Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban – amelynek igazgatója is volt –, majd visszatért Debrecenbe.

Édesapja 1945–1949 között kisgazdapárti nemzetgyűlési, illetve parlamenti képviselő volt, bátyja pedig lelkész volt.
„Amikor apámat megkeresték, hogy mondjon le kisgazdapárti mandátumáról és lépjen be a kommunista pártba, azt felelte: őt nem erre választották! A bátyám útját és az enyémet is akadályozták, mindenhová utánunk nyúltak. Mégis diplomásak lettünk. Istennek terve volt velünk” – emlékezett korábban a Református.hu-nak.
Kálvinista gyökerekkel rendelkező családjából hozta a nemzeti-konzervatív értékeket, melyet a mai napig őriz.
„A templomban megnyugszom, érzem, tagja vagyok egy közösségnek, szeretem hallgatni a bibliai példázatokat, énekelni zsoltárainkat”
– mondta erről.
2021-ben jelent meg könyv izgalmas és tartalmas életéről Kornya István tollából. A színész a szerzőnek vallott boldog, imádsággal, zsoltárénekléssel átitatott gyerekkoráról majd az 1956-os forradalomban való szerepvállalásáról. Utóbbit a református portálnak is felidézte.
„Október 23-án az egész iskola felbolydult. Osztályfőnökünk, Filep István a munkástanács tagja lett, a nagyszünetben a tornateremben gyűlést tartott, informált a helyzetről. A forradalom sodrában november 4-e után kis guminyomdával röplapokat készítettünk: »Nagy Imrét a kormány élére!«; »Előre a szabad, független Magyarországért!« Lebuktunk, engem mint osztályidegent, kulákfiút kicsaptak az iskolából. Sokszor azt éreztem, szakadék szélén állok, belezuhanok – és akkor átemelt rajta egy láthatatlan kéz. Ez volt maga az isteni kegyelem. Az egyik ilyen segítség a Debrecenbe kerülésem volt.”
Elmondása alapján ez a kicsapás vezette el Debrecenbe, a színészethez. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Úgy látszott, az a rendeltetésem, hogy vidéki színész leszek. De nem belekeseredni akartam a vidéki színész karakterébe! Sőt, felszabadító élmény volt ez a közeg: itt azt játszhattam, amiért erre a pályára jöttem. Főszerepek sorát kaptam. Igen, többen kérdezték: miért nem Pestet választottam? Mert itt jó helyen vagyok.”

Számos szerepben láthatta a közönség. Többek között játszott Shakespeare Macbeth, Hamlet, Csehov Sirály, A három nővér, Madách Imre Az ember tragédiája, valamint Molnár Ferenc Játék a kastélyban műveinek adaptációiban.
„A rendszerváltozás előtt az identitás megőrzése volt az én nagy feladatom: megmaradni hitben, tisztességgel. És szolgálni: jómagam e hivatást mindig szolgálatnak fogtam fel, a magyar kultúra szolgálatának. Teszem a dolgomat” – fogalmazta meg a színész hitvallását.
Érdekesség hogy a szintén kálvinista Szabó Magdával mély barátságot ápolt.
Csikos úgy vélte Szabó Magda akkor választotta művei témájául az előremutató történelmi példákat, amikor az önostorozás volt a divat, a trend. Ő ellenkezőleg, azt vallotta: volt nekünk reálpolitikus Géza fejedelmünk; a tatárjárás után országot építő IV. Bélánk… Példaembereket vonultatott fel műveiben.
„Magda megtisztelt azzal, hogy sokat beszélgettünk. Szemléletünkben, világlátásunkban több közös vonást lehet felfedezni: ilyen a »debreceniség«, a »reformátusság«, jóllehet, ezek sok tekintetben fedik egymást. Szerettem a figuráit. Írt is arról, hogy a műveiben játszott szerepek jól álltak nekem” – vallotta be.
Csikós ugyanúgy, mint Szabó Magda maga is tanított: a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatán, újabban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Kapcsolódó tartalom
„Nem keverem össze a tanítást és a színészetet. Nem hivatkozom az órákon színpadi szerepeimre, rendezéseimre” – hangoztatta.
„A legelső órám az Ady pódiumtermében volt. Már a folyosó közepe táján lehetett hallani egy dübörgő rock and roll zenét. Kinyitottam az ajtót, láttam, hogy az egész osztály táncol, beálltam közéjük – és a csata meg volt nyerve. A tizedik érettségi találkozójukon elmondták, hogy így teszteltek. A szigorúságban hiszek, de az erőszakban nem, már csak azért sem, mert nem olyan közegben nőttem fel. És a humorban! Ennek köszönhetően tudtam kialakítani a bensőséges kapcsolatot a tanítványaimmal” – idézte fel a Kultúra.hu-nak hogyan kezdte a tanári pályát.
Munkásságára és életútjára hivatkozva így összegezte a magyar színház- és filmművészet egyik nagy fénykorát: „Abban az időben, amikor főiskolára jártam – s még azután is, jó darabig – a magyar színház a fénykorát élte. Azért mentek Thália templomába az érdeklődők, hogy lássák Latinovits Zoltánt, Páger Antalt, Darvas Ivánt, Tolnay Klárit, Kiss Manyit és másokat. Akkor releváns kulturális tényező volt a színház. Ott tapasztalhattuk, mit lehet kimondani, meddig lehet elmenni a diktatúrában, a »három T« (tiltás, tűrés, támogatás) korában. Más volt a színész rangja akkoriban.”

Csikos Sándor örömmel fogadta, hogy csütörtökön beválasztották a nemzet színészei közé.
„Nagyon meglepett az elismerés, a legnagyobb érdem, hogy a kollégák szavaztak. Nagyon régen szerződtem Debrecenbe, azóta játszottam, rendeztem, tanítottam, sokat dolgoztam. Örülök, hogy nem süllyedtem bele a vidékiségbe. Amikor Debrecenbe szerződtem, nem voltam hajlandó belekeseredni a gondolatba, hogy ez lesz az életem tendenciája, mert ahogy Várkonyi Zoltán mondta, nincs rosszabb a szomorú színésznél. Hála istennek, a sors úgy adta, hogy rengeteg darabban játszhattam, olyan írók műveiben is, akik lent ültek a nézőtéren. Megérte – fogalmazott a Blikknek boldogan a 82 esztendős Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje címmel kitüntetett Csikós Sándor.

Kiemelt kép: A Kossuth-díjjal kitüntetett Csikos Sándor Jászai Mari-díjas színművész, színházi rendező, kiváló és érdemes művész debreceni otthonában 2022. április 5-én (Fotó: MTI/Cseke Csilla)