Elvégeztetett – János evangélista tanúsága szerint (János 19,30) ez volt Jézus halála előtti utolsó szava a keresztfán. Csakhogy Jézus története ezzel nem ért véget, hiszen Pilinszky szavaival „Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die” (Pilinszky János: Harmadnapon).
Pieter Lastman: Feltámadás (Forrás: Wikipedia)Elvégeztetett, minden elvégeztetett.
Jézus, aki nem csak valóságos ember, de valóságos Isten is, kereszthalálával és feltámadásával, vagyis a húsvéti misztériummal helyreállította azt az Isten és ember közötti kapcsolatot, amely az ősszülő, vagyis az első Ádám bűnbeesésével romlott meg. Isten ugyanis a teremtményeit a szeretet jegyében nem a bűnre és a pusztulásra hozta e világra, hanem a szabadságra – ezért is adott mindenkinek szabad akaratot.
Kapcsolódó tartalom
Az első Ádám ezzel élt vissza, ezért lett Évával együtt kiűzetve a paradicsomból. Jézusnak, mint második Ádámnak kellett eljönnie, hogy a teremtő és teremtményei közti megromlott kapcsolatot helyreállítsa – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte” (János 3,16). Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében erről ezt tanította: „Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává”.
Jézus nagypénteki kereszthalálával a minden embernek átöröklődött ős-szülői bűnt váltotta meg, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Erre utal húsvétvasárnap latin neve: Dominica Paschalis, vagyis a föltámadás vasárnapja.
Kapcsolódó tartalom
Hogyan történt mindez?
Lapozzuk végig a Bibliát, ezúttal Lukács evangélista tanúsága szerint (Lukács 24). Jézussal Jeruzsálembe nemcsak a tanítványai jöttek, hanem a követői is, többek között asszonyok is, akik „a hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad”.
Az asszonyok ettől úgy megijedtek, hogy elfutottak.
Heinrich Hofmann: Krisztus feltámadása (Forrás: Wikipedia)Lukács evangélista hangsúlyozza, hogy az asszonyok „a sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken”.
Közben Jézus követői közül többen is szedelőzködtek. A tanítványok még egyben maradtak, de a Jézust mint rabbit, mint prófétát követők közül a keresztre feszítés után sokan úgy érezték, hogy itt a vég, mesterük meghalt, nincs mit tenni, hazamennek.
Kapcsolódó tartalom
Jézus korábban ezt is megjósolta, amikor ezt mondta: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” (Máté 26,31).
Lukács evangélista ugyanis azzal folytatja, hogy Jézus követői közül ketten már el is indultak Emmauszba, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra volt. (A stádium ókori hosszmérték, a görögök 600 lábban, a rómaiak 625 lábban mérték. Jeruzsálemben a római mérték dívott, ami azt jelenti, hogy Emmausz 24 km-nyi távolságra volt.)
Isenheimi szárnyas oltár (Forrás: Wikipedia)Ezen kitérő után térjünk vissza Lukács evangéliumához, oda, hogy Jézus két követője Emmausz felé ballagott:
„Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: Miről beszélgettetek itt az úton? Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban. Micsoda? – kérdezte. A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták. Erre így szólt: Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van. Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe”.
Caravaggio: Jézus feltámadása (Forrás: Wikipedia)Lukács evangélista az írását a feltámadt Jézus utolsó szavaival zárja:
„egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: Békesség nektek! Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van. Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét”.
Erre emlékezünk ma, húsvétvasárnap.
Kapcsolódó tartalom
Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy a keresztény húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét.
Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az ortodox egyházak a húsvétot a Julián-naptár szerint számolják ki.
Elvégeztetett: Krisztus megváltott bűneinktől, s ez komoly felelősséget ró mindannyiunkra. Felelősséget, amivel nem szabad visszaélni. „Menj, és többé ne vétkezz!” – mondta Jézus egykor, s mondja azóta is, minden nap.
Kiemelt kép: Krisztus feltámadása, a firenzei iskola műve 1560 körül készült (Fotó: Ali Meyer/Corbis/VCG/Getty Images)