Interjú

75 éves Reviczky Gábor, aki elárulta, mit kívánna, ha kifogná a csodatévő aranyhalat

Nagycsütörtök: a nap, amikor Jézus Krisztus tanítványaival megtartotta az utolsó vacsorát

| Szerző: Jezsó Ákos
A főparancs átadását és a legszentebb útravaló, valamint a végső felkészülés napját ünnepli ma a kereszténység, hiszen a Biblia lapjai szerint nagycsütörtökön tartotta Jézus tanítványai társaságában az utolsó vacsorát, ami után Júdás elindult a végzetes, áruló útjára, mestere pedig a többi tanítványnak az Eucharisztia alapjainak lerakásával kijelentette: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Nagycsütörtökön szédületes tempóval gyorsulnak fel az események. Egyetlen nap, ezernyi történet. Reggel mindebből még semmit sem lehetett sejteni. A zsidóság ősi ünnepére készülődött Jeruzsálem. Jézus négy nappal korábban, virágvasárnapon dicsőségesen bevonult a szent városba, „bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek. A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket” (Máté 21,12). Jézus aztán Jeruzsálemben is és Betániában is Isten országáról tanította az embereket, akik követték és figyelték tanítását.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (Forrás: Wikipédia)

Így értünk el nagycsütörtök reggeléhez, midőn is közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a szédereste.

Kapcsolódó tartalom

Jézus vélhetőleg még reggel elküldte Pétert és Jánost, hogy készítsék el a húsvéti vacsorát. Pontosan meghagyta, hogy Jeruzsálemben kinek a házában van az a terem, ahol este összegyűlhetnek. Tanítványai így is tettek, és a hagyományoknak megfelelően elkészítették a húsvéti vacsorát.

Ennél a pontnál adjuk át a szót Lukács evangélistának és haladjunk a történetben a Biblia lapjai szerint: „Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lukács 22).

Francesco Fontebasso: Az utolsó vacsora (Forrás: Wikipédia)

Jézus ezekkel a szavaival alapította meg az Eucharisztiát, vagyis az oltári szentséget, átvitt értelemben pedig magát a szentmisét, melyet az egyház, vagyis a papi rend az ő emlékezetére már második évezrede bemutat.

A folytatást János evangélistától idézzük: Jézus „fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: Uram, te akarod megmosni az én lábamat? Jézus így válaszolt: Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted. Péter tovább tiltakozott: Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha! Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem. Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is! – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek”.

Giovanni Antonio Sogliani: Jézus megmossa a tanítványok lábát (Forrás: Wikipédia)

Ekkor mondja ki Jézus a főparancsot, melyet napjainkig, sőt, az időknek végezetéig minden embernek örökül hagyott: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13,34).

Térjünk vissza Lukács evangélistához, aki így folytatja az utolsó vacsora történetét: „De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.

Mindez már előrevetíti a folytatást: Júdás otthagyja a társaságot, és elárulja Mesterét, aki a Gecsemáné-kertben vett búcsút tanítványaitól.

Michael Angelo: Krisztus színeváltozása (Forrás: Wikimedia)

Valóságos krimi bontakozik ki a Biblia lapjain, egy igaz és izgalmas drámát olvashatunk, amit most Máté evangélista tolmácsolásában követhetünk nyomon: „odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló jelben egyezett meg velük. Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el! Azzal mindjárt Jézushoz lépett. Üdvözöllek, Mester! – mondta, és megcsókolta. Jézus megkérdezte: Barátom, miért jöttél? Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el” (Máté 26,47-52).

Jézust letartóztatták, tanítványai pedig elfutottak, és a nap hátralévő részét rettegve, félelemben töltötték. Péter például a félelme miatt háromszor is megtagadta mesterét. A nap azzal zárul, hogy Jézust átadják Pilátusnak (Máté 26,69-75).

XVI. Benedek pápa (Forrás: Wikipédia)

A Lateráni Szent János-bazilikában 2012. április 6-án, nagycsütörtökön bemutatott szentmisén XVI. Benedek pápa nagycsütörtök jelentősége kapcsán arról tanított: Jézus maga a fény, az igazság, a tisztaság, a jóság, aki belement az éjszakába. „Az éjszaka a halál szimbóluma, a szeretetközösség és az élet végső elvesztésének jelképe. Jézus belép az éjszakába, hogy legyőzze azt, és Isten új napját hozza el az emberiség számára” – tanította nagycsütörtöki üzenetként XVI. Benedek pápa.

Ferenc pápa (Fotó: MTI/AP/Andrew Medichini)

Ferenc pápa pedig 2020-ban a Szent Péter-bazilikában bemutatott nagycsütörtöki Coena Domini szentmiséjén azt mondta: „Jézus szeret benneteket! Csak azt kéri: engedjétek, hogy megmossa a lábatokat!” – tanította a szentatya, aki azt hangsúlyozta, hogy „legyen nagylelkű a szívetek a megbocsátásban. Az alapján mérnek majd meg bennünket, hogy milyen mértékben bocsátottunk meg másoknak”.

Péter apostol 266. utóda szerint ez a dolgunk – és nem csak nagycsütörtökön, hanem az év minden napján.

Ajánljuk még