Időjárás

Többórás ónos eső várható – ezekre a vármegyékre adtak ki figyelmeztetést

Hallgassa vissza – Hazaszótár: Vershaza

A szerző előadásában hallható a Kossuth Rádióban Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata. A Vershaza című fejezet a Vasárnapi újság január 21-i adásában hangzott el.

Hallgassa vissza: Hazaszótár – Vershaza (Demeter Szilárd jegyzete)

Az egyik kedvenc filozófusom, Ludwig Wittgenstein gondolatát némiképp kiigazítva induljunk ki abból, hogy „nem az a misztikum, hogy milyen a magyar kultúra, hanem az, hogy egyáltalán létezik”. Márpedig a magyar kultúra létét még a legmegveszekedettebb újmarxista vagy liberárja sem meri tagadni. Olyannyira létezik, hogy még ünnepnapot is szenteltünk neki, évtizedek óta minden év január 22-én megünnepeljük. És szerény véleményem szerint nem véletlen, hogy egy vers, pontosabban a „Himnusz” születésnapját jelöltük meg kitüntetett időpillanatnak.

Ugyanis a magyar nem egy metafizikus nemzet. Vaskos filozófiai művek helyett a világmegfejtés nálunk versekben történik, költők a legnagyobb filozófusaink. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk: a magyar nemzet egyedülálló a világon abból a szempontból, hogy három vers jelöli ki szabadságának irányát, kereteit – vagyis adják meg a magyar szabadság lényegét minden magyar számára érthető, és ami talán még fontosabb: megélhető módon.

A Himnusz eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban (MTI Fotó: Rafael Csaba)

Ez a három vers 25 év alatt született. Vagy ahogyan még érzékletesebb: egy nemzedéknyi idő alatt kicövekeltük a magyar nemzet szabadságát. Tavaly volt kétszáz éve, hogy Kölcsey Ferenc letisztázta január 22-én a „Himnusz” kéziratát, és az akkor háromhetes Petőfi Sándor 25 év múlva, 1848-ban írja meg a „Nemzeti dal”-t. A kettő között, 1836-ban születik Vörösmarty Mihály tollából a „Szózat”.

Talán azzal sem vagyok egyedül, hogy mindhárom verset zenével együtt „hallom”. Nem versszövegként, hanem dalként égtek a lelkembe.

Három olyan versről beszélünk, amelyek többek, mint versek. És három olyan zeneműről beszélünk, amelyek többek, mint zeneművek.

Ha létezik a magyarok Istene, akkor ez a három imánk hozzá.

Kölcsey nem véletlenül nem az egész világ, vagy az emberiség számára írt himnuszt. Idézem:

„Minden állat keres magának fekhelyet, minden madár fészket, hova nappali vergődése után nyúgodni visszatér: egyedül az emberen feküdnék-e a sors legterhesebb átka: vándornak lenni az egész bujdosó csillagon keresztül, s mindenütt lenni, hogy mindenütt idegen maradjon?…Isten egy szívnek egy lelket teremtett: így az embernek egy hazát. Semmisem lehet erős, semmisem nagy és következéseiben tiszteletreméltó, ami cél és határ nélkül szétfolyt, aminek nincs pontja, melybe összevonuljon, honnan elágazzék. Azért kell minden egyes embernek saját hazájáért munkálkodni, azért kell szerelme egész erejét hazájára függeszteni, azért kellett a legszebb, legrendkívülibb tetteknek csak ily szerelem kútfejéből származhatni. Egész világért, egész emberiségért halni: Azt isten teheté; ember meghal háznépéért, ember meghal hazájáért, halandó szív többet meg nem bír.”

Babits Mihály azt írja a Szellemtörténetében a Szózatról: „csak a világháború után döbbentem rá, hogy ennek a költészetnek, mint minden igazi költészetnek, a valóság számára is jelentése és jelentősége van. Hogy ez a Szózat valóságos »szózat«, azaz szóemelés: egy nemzet szava, önnön emberi öntudatán át, az emberiséghez.”

A reformkor nemzedékeinek köszönhetően ma már nem az a kérdés számunkra, hogy rabok legyünk-e vagy szabadok. Ezt eldöntötték 1848-ban. Hanem az, hogy milyen szabadságot akarunk magunknak. Szép eszme az egyetemes emberi jogok eszméje, de – és erre Petőfi az életét tette – a világszabadsághoz nem az egyének, hanem a nemzetek szabadságán keresztül vezet az út.

Ahhoz, hogy megvédjük, megerősítsük a magyar szabadságot, össze kell olvasnunk a három imánk lényegi üzeneteit, egyben kell látnunk és éreznünk

– azzal a figyelmeztetéssel, amit az egyik legrégebbi nyelvemlékünk, a „Halotti beszéd és könyörgés” idéz meg számunkra: „isa por és homou vogymuk”.

Kiemelt képen: a Himnusz eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtárban (MTI Fotó: Rafael Csaba)

Ajánljuk még