Domján Edit a Vízkereszt vizsgaelőadásán a Katona József Színházban 1954-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1932 karácsonyán, december 25-én született. Édesapja gumigyári munkás volt, a négytagú család nagy szegénységben élt előbb a fővárosban, majd Maglódon. Edit tizenhét évesen, 1949-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol akkor nem volt alapkövetelmény az érettségi, csak a tehetség. Háromezer jelentkező közül választották ki, s egyéves szakérettségi tanfolyamra küldték, ahol egy év alatt vizsgázott le a középiskola négyéves tananyagából. 1950-ben hatvanad magával vágott neki a színészmesterség elsajátításának, diplomát 1954-ben csak tizenketten kaptak.

Horvay István, a Madách Színház igazgatója és Horváth Jenő (háttérben) rendező gratulál Domján Edit színművésznőnek az egyik előadás után a budapesti Katona József Színházban 1956-ban. A Magyar színjátszás ünnepi hete keretében a Szegedi Nemzeti Színház bemutatta a Katona József Színházban Prosper Merimeé A művésznő hintaja és Jean-Paul Sartre A tisztességtudó utcalány című darabját (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Színi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, ahol kezdetben – kellemes énekhangja lévén – szubrettszerepekben lépett színpadra. 1961-ben szerződtette a budapesti Petőfi Színház, az első magyar zenés színház, ahol szinte pillanatok alatt ismert, elismert és keresett színésznő lett. 1963-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1964-ben átigazolt a Madách Színházhoz, élete végéig ennek a társulatnak volt a tagja.

Elsősorban vígjátéki figurákat alakított, ilyenkor érvényesültek a legjobban utánozhatatlan kis gesztusai, karikírozó képessége, tiszta, bensőséges lírája, vonzó nőiessége.

Domján Edit Colombe, Julien felesége és Sztankay István Julien, Alexandra fia szerepében Jean Anouilh Colombe című színművének próbáján a Katona József Színházban 1964 tavaszán (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A hatvanas években ő volt az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő, 1967-ben havi harmincegy fellépése volt. Kivételes sikert aratott Marcel Achard A bolond lány című vígjátékának címszerepében, a darab évekig ment táblás házakkal a Madách Színház Kamaraszínházában. Az ötszázadik előadásra Budapestre érkezett Achard, aki kijelentette: tizenkét országban látta a darabját, de ez az előadás tetszett neki a legjobban.

Filmezni 1960-ban kezdett. A Két emelet boldogságban férjével, Kaló Flóriánnal egy könyvmoly házaspárt formáltak meg, drámai erejéről tanúskodott az Új Gilgames vélt betegséggel küszködő Lillája. Játszott még az Oldás és kötés (1962), Az utolsó előtti ember (1963), Az alvilág professzora (1969), az Imposztorok (1969) című alkotásokban. A televízió is gyakran foglalkoztatta, és szinkronmunkákat is vállalt, csodálatosan mondott verset és mesét. Művészi munkáját 1965-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el.

Domján Edit Isabel Haverstick szerepében játszik Tennessee Williams Amíg összeszoknak című vígjátékának próbáján 1966-ban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Tiszta szívű, a művészetért, hivatásáért rajongó ember volt. A közönség imádta, a szakma elismerte, a kritikusok kedvence volt, pályatársai szerették, ő mégis magányos maradt. Férjétől, Kaló Flóriántól 1969-ben vált el, de barátságban maradtak. 1972 januárjában a kor talán legnépszerűbb táncdalénekesével, Szécsi Pállal került viharos, de annál intenzívebb kapcsolatba, amely alig tíz hónapig tartott, és véget is viharosan ért.

Budapest, 1971. november 1. Lőte Attila Michael és Domján Edit Ágnes szerepében Tom Jones–Harvey Schmidt: Te meg én című musicaljének próbáján 1971-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Domján Edit félt az öregedéstől, a sikertelenségtől, mindig azt mondta, hogy csak negyven évet akar élni. Így is történt – negyvenedik születésnapja után egy nappal, 1972. december 26-án önkezével vetett véget életének. Titokzatos egyéniségét, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát mítoszok övezik.

Korábban a Budapesti Rendőr-főkapitányság oldalán részletes cikk jelent meg a színésznő halálával kapcsolatban, ahol felidézték a tragédia napján szolgálatos járőr szavait is: 1972. december 26-án délután a Madách kamarában a Candidát játszották volna, Domján Edittel a címszerepben. Nem jelenik meg a színházban, telefonját nem veszi fel. Négyen indulnak el autóval otthonához: Traub Pál művészeti titkár, Mensáros László, Bálint András és Nagy Anna színészek. Hiába kopognak, csöngetnek. A levélbedobó nyíláson keresztül benézve a félig nyitott fürdőszobaajtóban meglátják Domján Edit lengedező alakját.

Mentőt, rendőrt hívtak, azok feltörték az ajtót, de elkéstek, akkor már több órája halott volt.

A szolgálatos járőrpár két fiatal rendőrből állt, egyiküket Lasz Györgynek hívták. Nothof Ingrid – A bűnüldözés rabjai című könyvében így idézte fel az esetet: „Ennek a napnak a délelőttjén csendesnek tűnt a szolgálat, mint ilyenkor, ünnepen, lenni szokott. A karácsony közeledtével általában kevesebb volt a balhé. A bűnözők rejtekhelyre vagy vidékre vonultak, mert nem akartak lebukni, s az ünnepeket rács mögött tölteni. Délelőtt tizenegy órakor kaptuk a riasztást, hogy adjunk segítséget az ott lévő kollégáknak, mert öngyilkosság történt. Bekapcsoltuk a kék lámpát meg a szirénát, és szinte másodpercek alatt a Fürst Sándor utcai ház előtt voltunk.

Néhány másodperccel később már jött is a kiegészítő, rejtjeles üzenet, akkoriban a kód az F betű volt, vagyis, hogy különösen fontos személy az áldozat.

Amikor odaértünk, a házmester már a helyszínen volt. A látvány, ami fogadott, egy szakember számára is, aki sokat látott már hasonló dolgokat, megdöbbentő volt. Az ajtó postaládájának nyílásán benézve, az ajtó felső keresztfáján, kötélen lógott Domján Edit. Gyorsan betörtük az ajtót, levágtuk a kötélről, de már nem volt élet szegényben. (…) Mindenkit megdöbbentett a látvány. Egy mindig mosolygós, víg kedélyű, jókedvű Domján Editet élettelenül látni, holtan letakarva.… Mindenki sírt. (…) Az ügyben a rendőrség kihallgatta a művésznő akkori szerelmét, az ismert énekest, Szécsi Pált. Ezt a körülményt akkor nagyon sokan félreértették, arra gondolva, hogy bizonyára köze volt a művésznő halálához. Nem így volt.

Nem azért hallgatták ki, mert feltételezték, hogy közreműködött Domján Edit halálánál, hanem elsősorban arra keresték a nyomozók a választ, hogy milyen volt Domján Edit állapota a tette előtt.

A vizsgálat az idegenkezűséget egyértelműen kizárta. (…) A későbbi orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy fulladás okozta a halálát. Szécsi Pál egyébként semmiképp nem jöhetett gyanúba, mert akkoriban éppen németországi turnén volt. A nyomozás és az adatgyűjtés olyan következtetésre juttatta a nyomozókat, hogy az eset megtörténte depresszióra és magánéletbeli problémákra vezethető vissza. Domján ezt a megoldást választotta. Sok ilyen szerencsétlen eseményhez vonultunk ki akkoriban. A sors tragikus fintora, hogy később Szécsi Pál öngyilkosságának helyszínére is bennünket küldtek. Két ismert, mindenki által szeretett művész halála számunkra is megrázó volt.”

1992-ben volt férje, Kaló Flórián létrehozott egy nevét viselő alapítványt. Az alapítvány által létrehozott díjat minden évben egy negyvenedik életévét még be nem töltött tehetséges vidéki színésznő kaphatja meg, aki alakításaiban tovább hordozza Domján Edit szellemiségét. 2002-ben a Fővárosi Önkormányzat emléktáblát avatott egykori lakhelyén. 2011-ben emlékére utcát neveztek el róla Budapest III. kerületében.

Kiemelt kép: Domján Edit (1932–1972) Jászai Mari-díjas (1965) színművésznő, a Madách Színház tagja (Fotó: MTI/Keleti Éva)