Időjárás

Színes arcát mutatja a tél – ilyen időre számíthatunk ma

Hallgassa vissza – Hazaszótár: Petőfidő

Idén ünnepeltük a Himnusz, valamint két zsenink, Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulóját. Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztő asszonya vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha a bicentenáriumi emlékév végén a Magyar Nemzeti Bankban elhelyeznénk egy időkapszulát, amit a 300. születésnapon nyitnának ki a reménybéli örököseink. Ez úton is megköszönném a Magyar Nemzeti Banknak, hogy vállalták ezt a nemes feladatot. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozata, amely a Kossuth Rádió műsorán hallható.

Ebbe az időkapszulába Petőfi köpönyegéből kibújt kortárs magyar költők verseiből szerkesztett antológiát helyeztünk el. Az antológia szerkesztésekor, amikor azt kerestük, melyik vers időtálló, az volt az egyik szűrőnk, hogy ez vagy az a vers nyomot hagyott-e egy másik költő lelkében. Az idei évben tehát rengeteg kortárs költőt kértünk meg arra, hogy javasoljon egy másik kortárs költőtől egy nagy verset. Azok, akiket felkértünk a verstétek megtételére, nem tudták, hogy egy időkapszulába válogatunk, illetve megígértük, hogy nem tesszük közzé sehol, hogy ők személy szerint kiket ajánlottak – ezért lemorzsolódott róluk a megfelelni akarás és minden egyéb szakmai, emberi elköteleződés. Így állt össze a jövőnknek címzett sokrétű üzenet.

Demeter Szilárd Petőfidő című jegyzete a Kossuth Rádióban

A főszerkesztő asszonyon és rajtam kívül senki nem tudja, nem tudhatja, hogy kinek a versei kerültek be a jövőantológiába. Az a terv, hogy száz év múlva, 2123-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója nyitja ki először ezt az időkapszulát.

A Petőfi Irodalmi Múzeum, minden magyar múzeum, minden közgyűjtemény létének értelmét az a hit támasztja alá, hogy száz év múlva is lesz, akit tud magyarul itt a Kárpát-medencében. És ahogyan mi a 200 éve született Himnusz, illetve Petőfi Sándor és Madách Imre soraiban ma is meg tudunk kapaszkodni, úgy száz év múlva is lesz versszerető magyar, aki az antológiánkat érteni és érezni fogja.

De ahhoz, hogy megnyerjük a következő száz esztendőt, még valamire szükségünk lesz. Hónapok óta mocorog bennem egy idézet, ami Klebelsberg Kunótól származik, 1930-ban jelent meg a Világválságban című művében, és így hangzik: „Magyarország a végig nem gondolt gondolatsoroknak a hazája. Az emberek a logikai következtetések fonalát csak addig a pontig vezetik le és követik, ameddig az ő felfogásuknak kedvez és nem mennek tovább, különösen akkor nem, ha a továbbvezetett konzekvenciák már egészen más képet mutatnak.”

A következő száz év megnyeréséhez tehát arra az intellektuális bátorságra lesz szükségünk, amivel végig tudjuk gondolni a gondolatsorokat, és ugyancsak Klebelsberget idézve: végig merünk menni a gondolat útján, vezessen bár vadonba vagy mocsárba.

Még csak terveztük a bicentenáriumot, amikor előkerült Petőfi Sándor előszava az Összes költeményekhez 1847. január 1-jei keltezéssel. Irányadónak ebben írja a 24 éves, akkori fölfogás szerint éppen nagykorúsodó Sándorunk: „… énszerintem a költészet nem nagyúri szalon, hová csak fölpiperézve, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni”.

Tudják, mi az időkapszulába zárt jövőantológiánk címe? „Az idő igaz”.

Ez a Petőfidő lényege, amiben élnünk kell: „Az idő igaz / S eldönti, ami nem az”

Kiemelt képen: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az Átröpűlök hosszában hazámon című utazókiállításról tartott sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeum előtt, 2022. augusztus 30-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Ajánljuk még