A teljes jegyzetet itt hallgathatja vissza:
Arról, hogy nem elég megszerezni egy területet, hanem valamit kezdeni is tudni kell vele, mi, magyarok elég sokat mesélhetnénk. 1918. december 1-jén 1228 román küldött Gyulafehérváron megszavazta azt a határozatot, amely kimondta Erdély egyesülését az akkori Román Királysággal. Számukra a MÁV ingyenvonatokat biztosított. És amikor rá két hétre a román hadsereg megindult Erdély szíve felé, nem álltunk ellen.
Így vettek el a magyaroktól egy országnyi területet, négyzetkilométerre nagyobbat, mint a mai Magyarország. Trianonban erre már csak az áment mondták ki.
Trianonban született meg Románia, de Gyulafehérváron fogant, és fogantatáskor az akkori magyar hatalom tartotta a gyertyát – emlékeztet Demeter Szilárd.
Kapcsolódó tartalom
Több, mint száz éve tehát Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. Erdély története azóta Románia története. A legnagyobb hiba az lenne, ha úgy beszélnénk Erdélyről, mintha semmi köze nem lenne Romániához. Erdély az elmúlt bő száz évben nem létezett, Románia igen. Románia története viszont több mint száz esztendeje zajló rablások története. Kezdődött azzal, hogy Erdélyt elrabolták az erdélyiektől az éhes szemű román politikusok. 1940–1944-ben volt még „egy kicsi magyar világ”, amikor Észak-Erdély és Székelyföld visszakerült Magyarországhoz.
A második világháború végén a győztesek oldalára álló románok visszaszerezték ezt a keveset is Romániának, de sokáig nem örülhettek neki, mert tőlük az egész országot elrabolták a kommunisták. Ők a szép és új világ ígéretével kezdték végleg eltörölni a múltat. Az elvtársaktól elrabolták a nacionálkommunisták, na, ők aztán tényleg egyesítették Romániát, Moldva legfelső csücskétől a Vaskapuig mindenkit a földbe döngöltek, a bányabéka feneke alatt didergett román, magyar.
Ceaușescu és bandája pontosan tudták, hogy semmiféle szebb jövő nem lesz, ezért több ezer éves múltat fabuláltak össze, azzal delejezték az éhező népet. Ült a sokoldalúan fejlett szocialista ember a hideg tömbházlakásban, nézte a fekete-fehér tévéjében, hogy az ország többezer éve épül-szépül, majd kinézett az ablakon és kiköpött. Örült, ha a nyála nem koppant.
Kapcsolódó tartalom
A Kárpátok géniuszától aztán elrabolták az országot az örökösei, figyeljék meg, a kommunistákat mindig felfalják a saját gyermekeik, az apagyilkosság náluk a nagykorúsítás kötelező rituáléja. 1989-ben tehát gyakorlatilag vezérkarcsere történt, az egyik komcsit kinyírta a másik komcsi, hogy szabadságot és demokráciát hazudva kiárusítsa az országot. Eladtak minden mozdíthatót, eladták a mozdíthatatlant is, ugyanaz a nóta egész Közép- és Kelet-Európában.
Az istenadta nép pedig maradt a több ezer éves múltról szóló hazugsággal, a hazugságokkal viszont pont az a baj, hogy szépek lehetnek, de igazak nem. Ráadásul Erdélyben ez a mese nem az a mese, amit a nagyszülők mondanak az unokáiknak.
A múlt század második felében betelepített románok már nem moldvai, havasalföldi vagy dobrudzsai románok, de nem is váltak erdélyiekké. Csak románok.
Kapcsolódó tartalom
Csak románnak lenni azt jelenti, hogy számot vetsz azzal: Romániából az elmúlt években külföldre távozott körülbelül ötmillió munkaképes állampolgár. Hogy tudod, a termőföldek jóval több, mint fele már külföldiek tulajdonában van, hogy a stratégiai ágazatok többségét is idegenek tartják kézben. Csak románnak lenni azt jelenti, hogy elfogadod, ha a korrupcióellenes főügyészség politikai bunkósbotként működik, amivel szétverték a romániai politikát, nem is mer érdemi döntést hozni senki. Csak románnak lenni azzal jár, hogy fanyalogsz azon: Románia államként vízfejű, nem a polgárokért, hanem a bürokratákért van. Országnak talán csak Brüsszelből látszik, és hiába akarják hazaként szeretni, egyre megfoghatatlanabb, illékonyabb.
Csak románnak lenni azt jelenti, hogy december 1-jén ünnepelnéd Románia születésnapját, és rá kell döbbenned, hogy Románia is úgy van, hogy nincs.
Vasárnapi újság – minden vasárnap 6:00 és 8:28 között a Kossuth Rádió műsorán. Az adások újrahallgathatók a Médiaklikken.