Egy szép gyermekkor, rajongása a versekért, sok mozi, majd középiskolai tanárainak biztatása előzte meg az 1943. szeptember 25-én Vajdácskán született és Szerencsen nevelkedett Csomós Mari útját a Színművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben kezdte meg tanulmányait.
Kapcsolódó tartalom
A felvételin Bálint Andrással került egy csoportba, majd Simon Zsuzsa osztályában olyan társakkal tanulta a mesterséget, mint Almási Éva, Kozák András, Juhász Jácint, Szersén Gyula vagy Szabó Tibor.
1965-ben friss végzősként szerződött Veszprémbe. Nem sokkal a városba érkezése után egy újság kért interjút tőle. Az egyik parkban találkoztak az újságíróval, mert a színésznő a kutyáját sétáltatta, ami éppen akkor megszökött. A fiatal színésznő még futtában tréfálkozva vetette vissza a jövőbeni terveit firtató kérdésére a zsurnalisztának: „Előbb megfogom a kutyát, aztán jöhet a Kossuth-díj.”
Földy Ottóval Veszprémben 1965-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)Csomós Mari korai operettszerepeiben is remekelt, pályája kezdetéről mégis így nyilatkozott egyszer:
„Inkább ügyeletes szürke voltam. Nem vett észre engem senki.”
Három évvel később Kecskemétre igazolt, mert a veszprémi zenés darabok után prózai szerepekre vágyott. Drámai tehetsége Kecskeméten is kitűnt, de igazán Székely Gábor rendező keze alatt bontakozott ki Szolnokon, ahová 1971-ben szerződött el.
Hét évad közös munka után, amely idő alatt Székely Gáborral életre szóló szövetséget kötöttek, fantasztikus előadásokkal örvendeztették meg a közönséget. „Gyönyörűséges előadásokat hoztunk létre. Én hűséges típus vagyok, és elsősorban emberekhez, nem helyekhez köt a hűségem” – mesélte egyszer erről az időszakról a színművész.
Nem csoda hát, hogy amikor Székely Zsámbéki Gáborral együtt a Nemzeti Színházhoz került, Csomós Mari a fővárosba is követte a rendezőt. Innen a rendező iránti szakmai elköteleződése hajtotta tovább 1982-ben is az újonnan alakuló Katona József Színházba, ahol bevallása szerint sok más mellett élete legszebb és legnehezebb szerepét játszhatta Füst Milán Boldogtalanok című drámájában.
Gobbi Hildával a Boldogtalanokban (Fotó: Nemzeti Fotótár)Az újabb váltások szintén Székely Gáborhoz fűződtek, Csomós Mari 1994-ben az Új, 1997-ben pedig a Radnóti Színház társulatához szerződött. A művésznő tehetsége pályája kezdetétől nyilvánvaló volt, ám a főiskolai évek után még kiforratlan volt színészi egyénisége.
A vidéki színházakban szerzett sokrétű tapasztalat végül 1975-re segített felfedni tehetségének mélységeit. Úgy tűnhetett, hogy egycsapásra „ügyeletes szürkéből, ügyeletes zseni” vált belőle.
Nemcsak a színpadon, de a vásznon is átütő sikert könyvelhetett el ebben az évben a 141 perc a befejezetlen mondatból című Fábry Zoltán rendezte filmben.
Ettől kezdve pályája töretlen volt. Tehetségének sokszínűségét bizonyítja, hogy éppoly kiváló volt Illyés Gyula Dózsa Györgyének Annájaként, Miller Pillantás a hídróljában Catherine szerepében, Kertész Ákos Makra című színművének Valijaként, Gorkij Éjjeli menedékhelyében Násztyaként, az Én és a kisöcsém operettgamine-jeként, G.B. Shaw Szent Johannájának címszerepében vagy Gyurkó László Elektrájaként.
Blaskó Balázzsal 1981-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)Bár szerepet soha nem kért, szerepálmai mind rátaláltak. Például a Képzelt Riport egy amerikai popfesztiválról Eszterét alakíthatta a darab szolnoki bemutatóján. Példaképei Sulyok Mária, akit a próbák után sokszor hallgatott emberségről és művészetről beszélni, valamint Dajka Margit voltak. Utóbbi többször is megnézte ugyanabban a szerepben Csomós Marit, és azután hosszan beszélgettek a szakmáról.
Csendes Lászlóval egy tévéfilm forgatásán 1980-ban (Fotó: Nemzeti Fotótár)Az 1964-ben indult filmes karrierje az elsősorban fővárosi színházakban játszó kortársaihoz képest kevesebb darabot számlál, de a közönség olyan produkciókból emlékezhet rá, mint a Még kér a nép, a Jadviga párnája, az Állítsátok meg Terézanyut!, a Sorstalanság vagy a 2015-ös Anyám és más futóbolondok a családból. A színésznő majdnem hatvan éve kezdődött televíziós karrierje során pedig többek közt olyan népszerű sorozatokban szerepelt, mint a Nyolc évszak és a Kisváros.
Portré 1968-ból (Fotó: Nemzeti Fotótár)Csomós Mari művészi hitvallását ekként fogalmazta meg egyszer:
„Meg kell teremtenem azt a belső világot, harmóniát, vagy épp nem-harmóniát, amit a darab kíván. Hiszen nem a saját életemet mesélem, bár egy idő után mindegyik szerep személyessé válik. Ha egy író megírt egy szerepet, annak biztosan oka, feladata van a darabban. Ezért számomra nincs kis szerep. Egy színész az színész. Az én dolgom az, hogy a szavaimmal, a testemmel és egész idegrendszeremmel megpróbáljam megértetni a nézőtéren ülőkkel, amit szeretnénk elmondani. Hiszen ezért csináljuk az egészet: a közönségért.”
Különleges, nagy átéléssel megformált alakításai nemcsak számlálhatatlan kitüntetést hoztak a magánéletében férje korai halála után meglehetősen visszahúzódó művésznek, hanem kitűzött célját is elérte velük: elnyerte a közönség elismerését és máig töretlen szeretetét.
A közmédia változatos film- és műsorkínálattal idézi fel Csomós Mari meghatározó alakításait és a hazai színjátszásban megkerülhetetlen személyiségét.
November 20-án az M5 kulturális csatorna 21:35-től az élete legnehezebb szerepét jelentő alkotást, az 1984-es Boldogtalanokat vetíti, amelyben Gobbi Hildával és Sinkó Lászlóval látható.
A Kossuth Rádiószintén november 20-án emlékezik meg Csomós Mariról: a 15:30-kor kezdődő Kalendáriumban, valamint a 19:30- kor az Aranyemberek című műsor egyik róla szóló, korábbi adásával.
Kimelet kép: Csomós Mari Adele szerepében Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című színművének próbáján 1976-ban (MTI Fotó: Ilovszky Béla).