Baleset

Kizuhant egy hároméves kisgyermek egy emeletes ház ablakából Csepelen

Vonat elé lépett és meghalt a depressziós magyar színész, nem tudni baleset, vagy öngyilkosság történt – Latinovits Zoltánra emlékezünk

| Szerző: hirado.hu
Latinovits Zoltán Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész 92 éve született. Számos színházi szerepe mellett (Ványa bácsi, Az ügynök halála, Liliom, A kőszívű ember fiai, Tóték) több filmben is játszott, egyik leghíresebb szerepe a Krúdy Gyula története alapján készült Szindbád, amelyben a címszereplőt alakította.

Latinovits Zoltán Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész 1931. szeptember 9-én született és 1976. június 4-én, 44 évesen hunyt el tragikus körülmények között. Hogy öngyilkosság történt-e vagy sem, azóta is vitatott.

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, a fia születése után egy nappal elhagyta a családot. Édesanyja, Gundel Katalin, Gundel Károly neves budapesti vendéglős lánya 1941-ben újra férjhez ment Frenreisz István belgyógyászhoz. Ebből a házasságból született két féltestvére, Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész.

Latinovits Zoltán színművész a testvéreivel, Bujtor István színművésszel és Frenreisz Károly rockzenész-zeneszerzővel (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Latinovits 1949-ben érettségizett, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult, 1956-ban szerzett diplomát. 1952-től NB I-es tartalékos kosárlabda-játékos volt, és kiválóan vitorlázott is.

Színi pályafutását a gimnáziumi színkörben kezdte, amikor bemutatták a Dózsa György című drámát, ahol egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után Bajor Gizi, a Kossuth-díjas színművész azt mondta neki: „Maga menjen színésznek!”

Latinovits Zoltán színművész (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1956-ban segédszínésznek szerződött Debrecenbe, ahol az évadnyitó előadáson Jacobi Viktor Leányvásár című operettjének hajóskapitányaként debütált.

Számos színházi szerepe mellett (Ványa bácsi, Az ügynök halála, Liliom, A kőszívű ember fiai, Tóték) több filmben is játszott, egyik leghíresebb szerepe a Krúdy Gyula története alapján készült Szindbád, amelyben a címszereplőt alakította.

Filmezni 1959-ben kezdett, ötvennél több filmszerepe közül a legemlékezetesebb Bükky százados a Hideg napokban, valamint a Karinthy művéből készült Utazás a koponyám körül című filmben az író és másik énje, amelyért a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi színésznek járó díját vihette haza. Szerepelt többek között a Várkonyi Zoltán rendezte Jókai-adaptációkban (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) és Jancsó Miklós korszakos filmjeiben, az Oldás és kötésben, valamint a Szegénylegényekben is. A Tóték megfilmesített változatában, az Isten hozta őrnagy úrban is ő játszotta az őrnagyot. Emlékezetes a Pendragon-legenda Bátky Jánosa, a 141 perc a befejezetlen mondatból Wavra professzora, az Ötödik pecsét Civilruhása, valamint a Huszárik Zoltán rendezte Szindbád, a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikere.

Színpadi és filmszerepei mellett jelentős versmondói tevékenységet folytatott,

különösen emlékezetes Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek szuggesztív előadójaként. Utolsó munkája egy rádiófelvétel volt, ahol a Rákóczi-induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el 1976. június 3-án.

Színpadi alakításait őszinte indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás, rendezői munkásságát is a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte.

„Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok” – vallotta. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta Ködszurkáló című önéletrajzi kötetében.

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva legendás szerelme

1959-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, és hamarosan a társulat vezető színésze lett. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájában partnere a vendégszereplésre meghívott Ruttkai Éva volt. Kettejük között életre szóló szerelem szövődött. A sokak által nehéz természetűnek tartott színészkirállyal igazán megértették egymást.

Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…”– nyilatkozta egyszer a színésznő.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Az Ilyen nagy szerelem című darab első próbáján, ahogy elkezdődött közös jelenetük, és a férfi odaszólt, hogy: „Lida!”, a színésznő megfordult, a próba pedig megállt, mert Ruttkai Éva nem tudta folytatni. Úgy emlékezett: „Mikor ránéztem, a saját szemem nézett vissza.”

A következő három napot együtt töltötték. Ezután a színésznő visszautazott Pestre. A vonat már éppen indult volna, amikor Latinovits felugrott, és a kupéban szerelmet vallott egy báránykával és egy szál virággal Ruttkai Évának. Hatvanig kísérte.

A bemutató után Latinovits azt írta levélben: „Köszönöm, hogy látszódhattam maga mellett.” Ruttkai így válaszolt: „Maga nem látszódott, hanem élt. És ez a legtöbb.”

A színésznő ekkor a színész Gábor Miklós házastársa volt már egy évtizede, és 1953-ban megszületett lányuk, Gábor Júlia.

Ruttkai és Latinovits számos darabban játszottak együtt, így 1962-ben például mindenki kedvenc szerelmespárját, a Rómeó és Júlia főszerepeit alakították a Vígszínházban, Várkonyi Zoltán rendezésében. 1964-ben Latinovits Zoltánnak szívinfarktusa volt, ekkor derült fény addig titokban tartott szerelmükre.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámájának címszereplői a Vígszínházban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Megismerkedésük az Ilyen nagy szerelem esti fél hetes próbáján történt. Ezért a színész szerelme minden premierje alkalmából virágcsokrot küldetett Ruttkai Évának, egészen a haláláig. Ruttkai Éva tíz évvel élte túl szerelmét, de már nem volt önmaga, megviselte Latinovits halála.

Lakásában volt egy óra, amely Latinovits halála után mindig fél hetet mutatott. Emlékére mindennap gyertyát gyújtott, és a gyufaszálakat haláláig egy üvegkehelyben gyűjtötte.

A színész családja és Ruttkai Éva nem hitte, hogy Latinovits Zoltán halála öngyilkosság lett volna. Gábor Júlia szerint Latinovits Zoltánnak gyerekként szokása volt felugrani a vagonra, és ezúttal is így szeretett volna tenni, hiszen a negyedik és ötödik kocsi között próbálkozott. Úgy tudják, gyógyszerek hatása alatt állt, amiért elvéthette az ugrást. Tervezett, élni akart. A vonat vezetőjének vallomása szerint azonban feltartott kezekkel lépett a mozdony elé, féktávolságon belül.

A színésznő lánya, Gábor Júlia egyszer úgy nyilatkozott, hogy „anyja igazi lénye nem élte túl Zoltán halálát”.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán színművészek otthonukban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Sokat viaskodott a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel, de soha nem hozhatta létre az általa elképzelt színházat a hozzá hasonló szemléletű színészek és színházi emberek közreműködésével. A meg nem értettség felőrölte idegeit, depresszióval küzdött, egymást érték a kórházi kezelések, állapota egyre rosszabbodott.

1976. június 4-én, 44 évesen a balatonszemesi vasúti átjáróban vesztette életét. A mai napig vitatott, hogy öngyilkossági szándékkal lépett-e a vonat elé vagy baleset történt.

A helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, Szemesen 1984 óta működik a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum, amely pályáját mutatja be fotók, és dokumentumok tükrében. A községben áll Melocco Miklós által készített szobra, és emlékére évente versmondó találkozót és versenyt rendeznek.


1966-ban Jászai Mari-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott, a Kossuth-díjjal 1990-ben posztumusz tüntették ki. 1996-ban, húsz évvel a halála után Magyar Örökség díjban részesült, 2015-ben pedig őt választották meg Ferencváros díszpolgárává. Az új Nemzeti Színház bejáratánál álló kapuszoborban Latinovits Zoltán és Tolnay Klári alakja fogadja a közönséget. Nevét viseli a Budaörsi Latinovits Színház, a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits–Bujtor Játékszínje (féltestvére, Bujtor István 2008–2009-ben a teátrum igazgatója volt), 2002-ben kisbolygót neveztek el róla.

Ajánljuk még