Raksányi Gellért 1925. július 19-én született Szigetváron. Tanulmányai végeztével, 1947-től ötvenhárom éven keresztül megszakítás nélkül a Nemzeti Színház tagja volt, 1989 óta a társulat örökös tagjaként. 2000-től a Magyar Színházban játszott.
A magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínészeként főként epizódszerepeket alakított. Jelentősebb szerepei között volt Biberach (Katona József: Bánk bán), Szmirnov (Csehov: A medve), a postás, Örkény István Tóték című darabjában és Vukovics Sebő Illyés Gyula Fáklyalángjában.
Több mint ötven filmben szerepelt, köztük a Rákóczi hadnagya, a Körhinta, az Édes Anna és a Magyarok című alkotásban, továbbá a Rózsa Sándor című tv-sorozatban.
Hetvenedik évéhez közeledve vette át a Szomszédok című televíziós sorozatban az ábrázolt lakóközösség képviselőjének szerepét, amelyet saját becenevén, Kutyuként alakíthatott. Akkor már egy ország kezdte rajongani.
„Raksányi Gellért nagyon jó partner volt, sokszor ő is hozott javaslatokat, és nagyon sok örömöm volt vele a közös munkában. Mikor a Böhm bácsit alakító Máriás Jóska meghalt, akkor egy féléves gondolkodás után bepattant az agyamba, hogy a Kutyut felkérjem, aki ezt boldogan elvállalta” – emlékezett vissza Horváth Ádám rendező kollégájára.
A sorozat megszűnte után az egykori munkatársak minden évben tartanak egy Szomszédok-összejövetelt, amelyre Raksányi Gellért is mindig elment. „Utolsó találkozásunkkor már nem evett velünk, nem ivott egy kortyot sem, csak megölelt bennünket, majd rövid idő múlva távozott. Akkor már tudtam, hogy beteg, de nem szeretett másokat az ő bajaival terhelni, mindig derűs, jókedvű volt. Mindig tele volt adomával, mesélnivalóval, a régi Nemzetiről vagy saját, bohém ifjúkoráról” – tette hozzá akkor a 2019-ben elhunyt rendező.
Raksányi Gellért művészetét a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el.
1966-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1978-ban érdemes művész, 1989-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1992-ben, a Nemzet Színésze kitüntető címet – az első tíz művész között – 2000-ben kapta meg.
2008. május 20-án hunyt el Budapesten hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegséget követően.
„Az elhunytnak mindegy, mit hagy hátra maga után, az utókornak nem. Kutyukám, sikerült olyat nyújtanod, ami elgondolkodtató, és okkal maradandó”
– búcsúztatta Bodrogi Gyula a Farkasréti temetőben pályatársát, akit – végül kívánsága szerint – Balatongyörökön helyeztek végső nyugalomra.