Bubik István 1958-ban született. Többek között tagja volt a Nemzeti Színháznak és a Thália Színháznak, 2000-től az Új Színház tagjaként dolgozott. Munkásságát Jászai Mari-díjjal ismerték el, emellett megkapta a Rajz János-díjat, a Farkas-Ratkó-díjat, a Magyar Művészetért járó díjat is, 2000-ben pedig az Érdemes Művész kitüntetést.

Játszott Jágót az Othellóban, de volt Tartuffe és Tompor (Zuboly) is a Szentivánéji álomban. A napfény ízében, a Hídemberben és a Nyolc évszak című sorozatban is láthattuk, de Bubik István volt például Tom Hanks magyar hangja a Forrest Gumpban, illetve a Rocky és a Cobra című filmekben Sylvester Stallonét is ő szinkronizálta.
Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott.

Csúszós úton történt a szörnyű tragédia
A színész hosszú évtizedekig ragaszkodott klasszikus autójához, egy bogárhátúhoz. Amikor Szolnokon beült a 38 éves kocsijába még nem sejtette, hogy a halálba vezeti.
A színész autója 2004 őszén frontálisan ütközött egy másik gépkocsival a 4-es számú főúton, Cegléd és Ceglédbercel között. A Budapest felé tartó színművész feltehetően nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezetett, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol frontálisan ütközött egy másik gépkocsival.
A másik autóban utazó két ember közül a vezető nem sérült meg, utasa viszont súlyos sérüléseket szenvedett.

Első felesége, Rémi Tünde táncművész volt. Kislányuk is született, Réka, akit a színművész a tenyerén hordozott. Az azonban csak a színész a halála után derült ki, hogy szerelembe esett Szentandrássy Hédi képzőművésszel, aki állítása szerint, mire megtudta, hogy Bubik István családos ember, már várandós volt közös kislányukkal, Kincsővel.

A tragédia után többek közt az Új Színház stúdiószínpada, egy lovas emlékverseny és egy esztergomi utca is az ő nevét vette fel, ahogyan Maglódon a 2007-ben átadott közösségi épület színházterme is, ahol utoljára játszott a színművész.

A bohém forradalmár
„Tudott gyűlölni és megbocsátani, gyakran tévedett, de tévedéseinek következményeit minden esetben vállalta. Gyűlölte a mellébeszélést (…), István színjátékos, egyenes, némely esetben nagyon naiv, de végtelenül becsületes és őszinte ember volt” – mondta róla temetésén az Új Színház akkori igazgatója, Márta István.
Míg Rudolf Péter színművész bohém forradalmárként jellemezte néhai barátját.
