Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Ő maga sportolónak készült, de egy sérülés miatt tervei füstbe mentek. Ekkor kezdett el komolyabban zenélni.
A József Attila Gimnáziumban társaival alapított együttesben a felállást sorshúzással döntötték el, így lett Kóbor a gitáros, a dobok mögé pedig Laux József ült. A hangszer csak öt évig lógott nyakában, azután a Ciklon, majd a Próféta együttes tagjaként végleg az éneklés mellett kötött ki.
Kóbor János – vagy ahogy barátai és zenésztársai hívták, Mecky – rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte tanárnál.
Kapcsolódó tartalom
Építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, miközben egyre jobban elmerült a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában. Az Omega 1967-ig tartó első korszaka nem volt diadalmenet, a gomba módra szaporodó beatzenekarok második vonalához tartozott, műsora angolszász számok előadásából állt. Kezdetben a zenekarvezető, billentyűs hangszereken játszó Benkő László is énekelt, de aztán Mecky frontemberré lépett elő.
Adamis és Presser érkezése volt a recept az Omega sikerére
Az Omega második korszaka 1967-ben a billentyűs Presser Gábor belépésével kezdődött, ekkor már Mihály Tamás volt a basszusgitáros, a gitáron Molnár György játszott. Presser invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, dalaik szövegét Adamis Anna írta.
Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt – igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.
1968 végén az Omega már vitathatatlanul a második számú zenekar volt az Illés mögött, és az angliai lemez után abban is hinni kezdtek, hogy magyar együttes is eljuthat a világ élvonalába.
Nem bízták a véletlenre a zenekar menedzselését, tokiói fellépésig és német lemezszerződésig jutottak
Az Omega második albuma, a Tízezer lépés 1970-ben jelent meg, a tokiói Yamaha-fesztiválon a Gyöngyhajú lány különdíjat kapott, és azóta számos külföldi feldolgozása készült. A zenekar meredeken felfelé ívelő pályája azonban 1971 tavaszán megbicsaklott, mert Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozzák az LGT-t.
Az Omegának szívós munkával sikerült megújulnia, a dobok mögé Debreczeni Ferenc ült be, a veszteséget Hűtlen barátok című dalukban énekelték meg. Minden tag serényebb lett a dalszerzés terén, Kóbor szövegeket (olykor zenét is) írt, s mind nagyobb súlyt fektettek a színpadi látványra és hangzásra.
1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek.
A tagok a német lemezszerződéssel keresett pénzt javarészt „visszaforgatták”: világszínvonalú felszerelést vettek, és lézerfényjátékot béreltek. Évente 150–200 koncertet adtak, lemezeiket (Időrabló, Csillagok útján) csaknem hatvan országban forgalmazták, közel kerültek a világhírhez.
A továbblépést azonban lehetetlenné tette kilátástalan küzdelmük a merev hazai hatóságokkal, disszidálni meg nem akartak.
Az Omega a hetvenes évek végén érkezett alkotói csúcsára, de az általuk (is) képviselt sajátos, David Bowie által szabott irányvonalat követő, lebegő érzést keltő „űr-rock” (space rock) a nyolcvanas évek újhullámos közegében már nem érvényesült úgy, mint addig.
Gazdasági vállalkozásokba kezdtek: Kóbor házának alagsorában stúdiót rendeztek be, zenei rendezőként közreműködtek mások felvételein, a rendszerváltás után részt vettek a Hungaroton utódját megvásárló konzorciumban.
Kisebb kihagyásokkal töretlenül dolgoztak, koncerteztek, sőt újabb dalaik is születtek. Az évtized első felében szimfonikus hangszereléssel adták ki lemezen slágereiket, vallásos témájú dalaikat templomi koncerteken adták elő.
Kóbor János 2010-ben szólólemezt adott ki, egy 17 tételes rapszódiát.
Régi vágya 2014-ben teljesült be, amikor az Omega a rendszerváltozás 25. évfordulójának tiszteletére a Hősök terén adhatott ingyenes koncertet a német Scorpions társaságában, és Klaus Meinével százezres tömeg előtt énekelte a Wind of Change című dalt.
2017-ben több hazai és külföldi koncerten láthatták a rajongók az 55 éves Omegát és a színpadot jellegzetesen laza mozgásával keresztül-kasul bebarangoló, hosszú fürtű Kóbort. A Volt egyszer egy vadkelet című európai turné 2018-ban is folytatódott, a fiatalabb muzsikusokkal és vokalistákkal kiegészült együttes világszínvonalú hangzással és látvánnyal kényeztette rajongóit.
Minden jelentős kitüntetést megkapott, de a közönség szeretete jelentette neki a legtöbbet
Az Omega 1987-ben Liszt Ferenc-díjat, 2013-ban Kossuth-díjat kapott a magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepéért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként. 2018-ban Fonogram életműdíjban részesültek.
Kóbor Jánost 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével tüntették ki, 2013-ban Budapest díszpolgára lett és megkapta az orosz ortodox Érdemrend Nagykeresztjét.
A zenekar sok leget felmutató pályafutása során világszerte 50 millió albumot adott el, Magyarországon ötmillió eladott album után először az Omega kapott gyémántlemezt. Tizenhetedik, Testamentum című utolsó nagylemezük 2020 novemberében, egy héttel Benkő László és Mihály Tamás halála után jelent meg, és 2021 nyarára négyszeres platinalemez lett. 2022-ben – megalakulásuk 60. évfordulóján – a GrundRecords Omega-életműsorozatot indított el.
Kóbor János ezt már nem érhette meg; 2021. december 6-án, életének 79. évében, rövid betegség után elhunyt.
Kiemelt képen: Kóbor János énekes az Omega együttes koncertjén az erdélyi Kolozsvár főterén, a kolozsvári magyar napok záró rendezvényén, 2016. augusztus 21-én (Fotó: MTI/ iró István)