Szörényi Levente Szörényi Gyula festőművész, grafikus, főiskolai tanár és Paul Veronika gyermekeként született az ausztriai Gmundenben 1945. április 26-án, mivel családja a második világháború forgataga elől külföldre volt kénytelen menekülni. Élete első fél évét töltötte szülőhelyén, 1945 őszén tértek haza, de kis-svábhegyi lakásukba nem mehettek vissza.
Az 1950-es években Franciaországban élő nagymamája küldözgetett csomagokat a család számára, hogy boldogulásukat elősegítse. 1960 táján az egyik csomagban egy bunda érkezett, amely dollárokat rejtett magában – ebből a pénzből kapta meg Levente az első gitárját.
Gyermekkorában hegedülni tanult, ám sebészorvosnak készült. A váci gimnáziumban kezdte zenészi pályafutását, ahol testvérével, Szabolccsal gitárduóban léptek fel, és már ott feltűnést keltettek játékukkal.
Kapcsolódó tartalom
Az 1960-as évek elején a fivérek a fővárosi Könyves Kálmán Gimnáziumban folytatták tanulmányaikat, itt a Mediterrán iskolai együttesben játszottak Bajtala Jánossal, Kőszegi Imrével, Ráduly Mihállyal.
Szörényi Levente, az Illés együttes tagja az Ezek a fiatalok című film zenéjén dolgozik a Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában 1967-ben. Fotó: MTI/Friedmann Endre/Nemzeti FotótárSzörényi Levente 1963-ban érettségizett, három hónapig segédmunkásként dolgozott, majd úgy döntött, zenészként folytatja pályafutását. Gitározni, később énekelni tanult. Gyakran hívták vendégfellépésekre, olykor az Illés együttesnél is kisegített.
1964-ben csatlakozott a vendéglátóiparban keresett Balassa együtteshez, de amikor az nyugati szerződést kapott, úgy döntött, itthon próbál érvényesülni.
1965 januárjában csatlakozott az Illés együtteshez.
Első, Alvajáró című dalát a Sanzonbizottság többszöri átalakítás után sem engedélyezte, mert „nem elég jelentős alkotás”. A Hanglemezgyárban viszont instrumentális és angol dalokat lemezre játszhattak, így ebben az évben több Illés kislemez is megjelent.
A többszörös díjnyertes Illés együttes tagjai: Szörényi Levente (k), Szörényi Szabolcs (b) és Illés Lajos (billentyűs) játszanak az 1968-as táncdalfesztiválon, az Erkel Színházban megtartott döntőn. A Magyar Rádió és Televízió elnökének nagydíját, a Magyar Ifjúság “Arany Mikrofon” díját Szörényi-Bródy: Amikor én még kissrác voltam című száma nyerte el. Fotó: MTI/Keleti Éva/Nemzeti Fotótár1965 nyarán a nógrádverőcei Express táborban már a „nagy” felállású Illés játszott (Illés Lajos, a Szörényi testvérek, Bródy János, Pásztory Zoltán), s ott csendültek fel a rocktörténetet író magyar beatszámok (Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán). A szöveget eleinte közösen írták, később ezt a „feladatot” Bródy oldotta meg – magas színvonalon.
Az 1966-os táncdalfesztiválon a Még fáj minden csók című dalukkal szerepeltek, s a fiatalok ekkor kezdték példaképüknek tekinteni az együttes tagjait, mindenek előtt Leventét. A fiatalság életérzését fejezték ki saját zenéjükkel és szövegeikkel.
A Fonográf együttes 1977-ben: (b-j) Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs (ül), Németh Oszkár, Móricz Mihály, Tolcsvay László (ül) és Bródy János. Fotó: MTI/Potzmann János/Nemzeti FotótárAz 1968-as táncdalfesztivált megnyerték az Amikor én még kissrác voltam című számmal. Szörényi Levente az Illés vezéregyénisége volt: ő szerezte és énekelte – tiszta, zengő, ha kellett lágy hangon – a legtöbb dalt.
Ebben az időben Koncz Zsuzsának is egy sor slágert komponált. Az Illés felbomlása után, 1974-84 között a Fonográf együttesben zenélt, s bár ő ezt a formációt utólag csak üzletnek minősítette, értékes zenét szerzett ekkor is.
1981-ben részt vett A koncerten, amelyen egy estére, az Illés is „feltámadt”. 1984-ben visszavonult a színpadtól, majd az Illés (1990, 1996, 2001), illetve a Fonográf együttes (2004) (búcsú)koncertjein állt újra közönség elé.
Szörényi Levente, az Illés együttes gitárosa, énekese a színpadon, az együttes jubileumi koncertjén a Budapest Sportcsarnokban 1981-ben. Fotó: MTI/E. Várkonyi Péter/Nemzeti Fotótár1982-ben bemutatták a Kőmíves Kelemen című rockballadáját, 1983-ban az István, a király című rockoperát, amely szerzői munkássága egyik csúcspontjának tekinthető. A Bródyval közösen írt mű sokakban szabadította fel az akkor elfojtott nemzeti érzést. 1989-ben oratóriumot írt (Fénylő ölednek édes örömében…), majd újabb színpadi művek következtek: Attila Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), Veled, Uram (2000). Ének a Csodaszarvasról (2001).
Szörényi Szabolcs (b) és Szörényi Levente (j) előadóművészek a Fonográf együttes december 16-ai búcsúkoncertje előtt az öltözőben. A tükörben látszik Bródy János és a fotós, Benkő Imre. Fotó: MTI/Benkő Imre/Nemzeti FotótárTizenöt film zenéjét is ő szerezte, köztük olyan alkotásokét, mint az Ezek a fiatalok, Az oroszlán ugrani készül, A kenguru, az Akli Miklós vagy az Egészséges erotika.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1983-ban Erkel Ferenc-díjat kapott, s abban az évben elnyerte Az év zeneszerzője díjat is. 1990-ben a Magyar Művészetért Alapítvány különdíját, 1996-ban a Huszka Jenő-díjat vehette át, 2000-ben megosztott Kossuth-díjat kapott az Illés együttes tagjaival.
2003-ban Prima-díjat kapott, 2010-ben Budapest díszpolgára lett. 2011-ben a szakmai zsűri által odaítélt Fonogram életműdíjjal jutalmazták. 2011-ben Artisjus-díjat kapott a 2010-es év könnyűzenei produkciójának ítélt Hattyúdal című koncertje.
Szörényi Levente (b) és Bródy János az Illés együttes 25 éves jubileumi koncertjén a Népstadionban 1990-ben. Fotó: MTI/Kleb Attila/Nemzeti Fotótár2012-ben Jubileumi Primissima Díjat kapott. 2013-ban Gundel Életmű Díjat kapott. 2015-ben a Budapesti Könyvfesztiválra megjelent Szörényi – Rohan az idő című önéletrajza. 2018-ban megkapta a Kölcsey Társaság Kölcsey-emlékplakettjét. 2018-ban Második Idő néven alapítvány jött létre életműve gondozására. 2020-ban vehette át az Emberi méltóságért kitüntetést.