A huszadik század legsikeresebb képhamisítója volt a kiváló holland festőművész: Han van Meegeren

Annyira tökéletesen utánozta a korabeli technikákat, hogy még a legkiválóbb művészettörténészek is a nagy festők munkáinak hitték festményeit. Leghíresebb hamisított képe az Emmausi vacsora volt, melyet Johannes Vermeer legjobb festményének tartanak.

A hamisítvány annyira hiteles volt, hogy az egész világ kritikusai eredetinek kiáltották ki, és úgy reklámozták, hogy a „nagy mű, amely előkerült a feledés homályából”.

Van Meegeren profi volt, az eredeti festmény korából (17. század) származó vásznakat kutatott fel, és az akkori festményekről lekapart festékkel készítette képeit. Az elkészült képeket tűzön annyira megsütötte, hogy úgy látszódjon a képein, mintha a repedéseket az idő okozta volna.

1932-ben Van Meegeren Dél-Franciaországba kibérelt egy műtermet és több éven át tanulmányozta Veermer szín- és ecsetkezelését, stílusát, technikáját. Az elkészült festményt (Emmausi vacsora) Van Meegeren egy mindenre kapható műtárgykereskedőn keresztül vitte eladásra egy kitalált mesével, hogy egy Olaszországban élő holland házaspár féltve őrzött kincse volt a háromszáz éves festmény, de most a fasizmus elől menekülve meg kell válniuk féltve őrzött kincsüktől. A műértők a festményt valódinak mondták és világgá kürtölték a hírt, hogy előkerült egy csodálatos eredeti Vermeer.

Han van Meegeren Fotó: Getty Images

Ez volt a huszadik század legnagyobb művészeti szemfényvesztése

Gyűjtők és múzeumok versengtek érte, végül a Rembrandt Társaság 550 ezer guldenes ajánlata nyert, és a kép a hollandok nagy örömére egy rotterdami múzeumba került. Ez volt a huszadik század legnagyobb művészeti szemfényvesztése, de még a legtekintélyesebb művészettörténészt Abraham Brediust is megtévesztette az egyik tökéletes Vermeer-hamisítvány: Krisztusról és a tanítványokról Emmausban. Bredius áradozó cikket írt 1937-ben a művészeti Burlington Magazine-ban: „Csodálatos pillanat a művészet szerelmese életében, amikor hirtelen szembetalálja magát egy nagymester, eddig ismeretlen festményével”. Van Meegeren még közel húsz hamisítványt festett, és tette lóvá vele az egész műgyűjtővilágot.

A holland bíróság azzal vádolta meg Van Meegerent, hogy együttműködik a nácikkal

Hermann Göring alig néhány év alatt, rendkívüli mennyiségű műkincset zsákmányolt és a Vermeer-festményeket különösen kedvelte. Így került hozzá a Krisztus a házasságtörő asszonnyal című kép, Van Meegeren talán legdrágábban eladott hamisítványa. Göring több ezer darabos műkincseit évekkel később Ausztriában, egy elhagyatott sóbányában találták meg, és halálra ítélte, de kapott egy utolsó lehetőséget, hogy bizonyítsa be, hogy valóban ő festette a képeket. A bírósági eljárás során végül szakértők előtt kellett elkészíteni egy új hamisítványt. A művészettörténészek, festők és műgyűjtők legnagyobb ámulatára bizonyította, hogy valóban ő festette a Vermeer – képeket. A halálos ítélettől megmenekült, de hamisításért és csalásért egy évre elítélték, de mielőtt bevonult volna, a 20. század felülmúlhatatlan hamisítója szívinfarktusban 58 éves korában meghalt. Hollandia egyik legnépszerűbb embere volt 1947-ben. Az újságok nemzeti hősként ünnepelték Van Meegerent, aki a nácikat orruknál fogva vezette.

Jeanne-Bathilde Lacourt francia művészeti szakértő szerint: „Az alig látható finomságok miatt a hamisítványok többségén teljesen nyilvánvalóan látszanak az áruló jelek.”

Hoffmann Elemér 1906. április 14-én született Budapesten, egy középosztálybeli kereskedő fiaként. Elmyr de Hory néven vált világhírűvé, de nemcsak a hamis festményeket készítette, de az élettörténetéről is zavar nélkül hazudott. Azt állította, hogy római katolikus grófi családban született 1911-ben, és az apja diplomata volt. A nagybányai művésztelepen tizenhat évesen kezdte tanulmányait, később Párizsban tanult, és a müncheni akadémia hallgatója volt.

Erről semmit sem tudni, és arról sem, hogy mikor vette fel az Elmyr de Hory művésznevet. Eleinte még saját festményeiből próbált megélni, Nagybányán még kiállítása is volt, de mivel mindig fényűző életre vágyott, sötét üzelmekbe kezdett. 1935-ben elegáns úriembernek öltözve megkereste a híres fiatal színésznő, Perczel Zita édesanyját, mondván, hogy éppen Stockholmból jött, ahol a svéd királyról készített portrét, de most szeretné lefesteni a csinos lányát.

Az anyának tetszett az ötlet, és az akkor még valódi nevén, (Hoffmann Elemér) a képet elkészítette, de közben ellopta a lakásból Perczel Zita drága gyűrűjét és az édesanyja arany karperecét.

A detektívek Hoffmannt elfogták, és az ékszereket egy zálogházban megtalálták. A történetet a sajtó felkapta, miután még több károsult is jelentkezett. Egy vidéki gazdag nemesember is, akinek Hoffmann a kastélyát is kifosztotta, amikor portréfestés ürügyén nála járt.

Hír a letartóztatásról a Pesti Hírlap 1935. márciusi számában. (Forrás: Arcanum)

Kinevezte magát száműzött magyar arisztokratának

Különleges érzéke volt ahhoz, hogy más festők stílusát utánozza. Felkutatott régi, 19. századi festményeket, amelyekről a festéket eltávolította majd az üres vászonra festette saját műveit. Ezután a képeket kétféle vegyszerrel kezelte, hogy réginek tűnjenek. Egy gyanútlan brit műgyűjtő asszonynak sikerült eladnia egy általa hamisított Picasso-rajzot, és úgy döntött, hogy hamisítóként fog meggazdagodni. Kinevezte magát száműzött magyar arisztokratának, és a párizsi műgyűjtőknél, galériáknál házalt, azt hazudva, hogy a saját gyűjteményéből származó, neves festők munkáit szeretné eladni. Hamisítványai tökéletesek voltak, így képei Európán kívüli országokba is eljutottak.

Több mint ezer festményt tudott eladni, sok képe a mai napig műgyűjtők és múzeumok tulajdonában van

New Yorkban folytatta jól jövedelmező tevékenységét 1947-től, és magát továbbra is magyar grófnak kiadva, több álnevet is használt, min: Baron von Booghady, Graf van Herzog és még sok más álnévet. Két rendkívül leleményes csalóval (Fernand Legros és Real Lessard) társult, akik ügyes stratégiával csapták be a műkereskedőket, még saját szakértői pecséttel is ellátták a zseniális hamisító képeit.

Gyakran nagyon közel járt a lebukáshoz, de mégis közel húsz éven át hamisította a képeket

Fényűző életet élt, és hollywoodi hírességekkel, sztárokkal járt egy társaságba, és ő volt mindig a központi alak. Az 1960-as években már beleunt a hamisításba, és egyre többször kiderült, hogy az eladott képei mind hamisítványok. Amikor Algur H. Meadows texasi olajbáró közel hatvan festményt vásárolt a De Hory hamisító triótól, gyorsan kiderítették az olajmágnás szakértői, hogy a képekből 48 festmény nem valódi, és az Interpol körözést is kiadott ellenük. Később már Franciaországban is nyomoztak utána, rettegett, hogy hosszú börtönévek várnak rá, ezért 70 évesen öngyilkos lett.