Régi idők focija, Kakuk Marci, Herkulesfürdői emlék vagy a Miss Arizona – csak néhány azokból a filmekből, amelyeket Ragályi Elemér lencséjén keresztül ismerhetett meg a közönség. A hetvenes években iskolateremtő jelentőségű volt az operatőr sajátos képi világa, amely nemcsak a magyar filmipar arculatát határozta meg, hanem Amerikában is elismerést szerzett.
A remény útja című film 1990-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.
Ragályi Elemér tíz évet dolgozott háttérmunkásként a Mafilmnél, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát, később pedig az intézmény tanára volt. Különös érzéke volt a helyzetekkel és színészekkel való azonosulásra. Erről beszélt korábban az M5 csatorna portréműsorában is.
„Nagyon kiszolgáltatott egy színész annak az embernek, aki a kamera mögött ül, és nagyon sok minden függ attól, hogy a róla alkotott kép, amit a néző felé közvetít, az vajon milyen lesz”
– mondta az operatőr.
Munkásságát saját kora és a fiatalabb generáció is meghatározónak és irányadónak tartotta.
„Tényleg egy meghatározó figurája volt a magyar operatőr társadalomnak és filmes, filmművész társadalomnak, én úgy gondolom,
pótolhatatlan veszteség érte a magyar filmszakmát az ő elmenetelével” – nyilatkozta Lajos Tamás operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi tagja a közmédiának.
Ragályi Elemértől a közösségi médiában is búcsúztak. Hoppál Péter miniszteri biztos közös fényképpel emlékezett meg róla.
Munkásságát itthon is megbecsülték: a Magyar Filmszemlén hatszor ítélték neki a legjobb operatőr díját, ezenkívül Balázs Béla-díjjal, érdemes és kiváló művész címmel, valamint Kossuth-díjjal ismerték el. Ragályi Elemér 83 éves volt.