Legfrissebb

Tűz volt egy soroksári ipartelepen, egy gázpalack is felrobbant

Ma született Bartók Béla, a magyar népzene világhírű nagykövete

| Szerző: Jezsó Ákos
Két kincset adott a magyarságnak az egykori Torontál vármegyei Nagyszentmiklós: az 1799-ben megtalált avar fejedelmi aranytárgyakat, és a 142 évvel ezelőtt, 1881. március 25-én született Bartók Bélát, akinek pályája üstökösként világította be a bánsági rónáktól a világhírnévig vezető utat.

Már kora gyermekkorában előtűnt Bartók Béla zenei tehetsége: négyéves korában egy ujjal klimpírozta a zongorán a számára ismerős dalokat, noha a hegedűt és a többi vonós hangszert szerette igazán. „Március 25-én, éppen ötödik születése napján kezdtük el a tanulást, és április 23-án, Béla-napkor, egy kis négykezessel lepte meg az édesapját” – emlékezett vissza később az édesanyja.

Bartók Béla érettségi fényképe (Forrás: Wikipédia)

Édesapja 1888 nyarán elhunyt, s ezt követően a család nehéz anyagi helyzetbe került.

Évenkénti költözés következett: Nagyszentmiklós után Nagyszőlős, Nagyvárad, Pozsony, Beszterce, majd újra Pozsony, ahol Erkel Ferenc fia, Erkel László vette szárnyai alá, és zongorázni tanította és az összhangzattannal is megismertette az ifjú Bartókot.

Aztán Pest, a Zeneakadémia, ahová 1899-ben vették fel. Közben pedig megindult zongorista karrierje, Európa egyre több színpadán lépett fel és zajos sikert aratott.

Az eredeti, tiszta forrásból származó parasztzenével 1904-ben találkozott, ekkor ismerte fel, hogy a paraszti népzene nem azonos az általa mindaddig népdalnak hitt népies műdallal.

Bartók Béla Csík vármegyei népzenegyűjtő vándorútján (Forrás: Wikipédia)

„A népzene a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni” – írta, és nekifogott, hogy tudományos alapossággal feldolgozza a népzenét. Ennek érdekében – az akkori technika lehetőségeit kihasználva – fonográffal kezdte járni a falvakat.

Munkájában Kodály Zoltánnal jó társra lelt: 1906-ban közösen írták a Magyar népdalok – énekhangra és zongorára című, húsz feldolgozást magába foglaló művet, amely első zenetudósi munkájának tekinthető. Évekkel később, már 1925-ben, ezt írta: „az igazi népzene olyan dallamokra épül, melyek magukon viselik egy adott nemzet paraszti lakossága zenei stílusának sajátos bélyegét. A népzenét eszerint tulajdonképpen helyesen parasztzenének kellene neveznünk. A parasztzene nem mindenki számára érthető. A muzsikusok egész hada helyezi e zene tiszta és autentikus formái fölé az ún. »népies zenét«, mely nem más, mint a falusi muzsika mesterséges hamisítványa. A falusi lakosság a kultúra fejlődésének arányában, a környező városkák életéhez kapcsolódva, egyre inkább elveszti sajátos jellegét. Ebből fakad a parasztzene nagy és tragikus alkonya. Nyugaton már réges-régen eltűnt a maga tiszta formájában. De a népi dallamok már keleten is olyan mértékben elvesztették tisztaságukat, hogy valódi népzenéről itt is alig lehet szó.”

Bartók rendszeresen visszatért szülővárosába, 1903 április 13-án itt tartotta első nyilvános hangversenyét, a Fekete Sas szállodában. Nagy sikere volt. Legközelebb 1919-ben látogatott haza, majd 1926-ban, amikor a város már román impérium alatt állt. Az 1936-os temesvári koncertje után is fel szerette volna keresni Nagyszentmiklóst, de a feszült román-magyar viszony miatt erre már nem került sor.

Ezért, ennek a kincsnek az összegyűjtése érdekében járta az országot, mely abban az időben még az egész Kárpát-medencét jelentette. Eleinte csak a magyar, később azonban a velünk élő népek zenéjét is gyűjtötte, s a begyűjtött motívumok, hajlítások és stílusok csakhamar a muzsikájában is megjelentek.

Zeneszerzőként nehezen jutott el a sikerig, az erősen individualista, disszonáns hangzások jegyében 1911-ben fogant első operáját, A kékszakállú herceg várát például ekkor még nem is mutatták be. Kodály Zoltán azonban nem tagadta meg a barátságát és kiállt mellette.

Az első világháború alatt Bartók kedélybeteggé vált. Művei mind radikálisabb hangvételűek lettek, és a dodekafónia és az expresszionista kifejezésmód felé közelítettek. A háború vége felé azonban a sikert is megízlelte, hiszen az Opera 1917-ben műsorra tűzte A fából faragott királyfit, egy évvel később pedig A kékszakállú herceg várát.

Magyarország háborús veresége azonban nagyon megviselte. A Tanácsköztársaság alatt egy ideig részt vett ugyan a zenei direktóriumban, de hamarosan a kommün eszméiben is csalódott, és a munkába temetkezett. Ekkor született A csodálatos mandarin, majd A magyar népdalról című monográfiája.

A húszas évek elejétől újra sűrűn koncertezett, főleg külföldön, Anglia, Hollandia, Olaszország, Csehország, de leginkább Németország volt az úti cél, azonban megfordult az Egyesült Államokban is, és a Szovjetunióba is eljutott.

Bartók Béla 1927-ben készült fényképe (Forrás: Wikipédia)

Zenéjének rendező elve újra az egyre erősebb tonalitás, melyet népi hangsorok használatával egészített ki. Az ütőhangszerek szerepe megnőtt. 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetésben részesült. A háború előtt gyűjtött népzenei anyagainak tudományos feldolgozását 1935-től a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt végezte, melynek a következő évben a rendes tagja lett.

Zeneszerzői munkásságára is utalva, mintegy ars poeticaként vetette papírra: „Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók, az »élmények« hatása alatt nyilvánul meg. Nem tudok másképpen művészeti termékeket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredésének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, sarcasmusának megnyilatkozását”.

Európában azonban ekkortájt már békétlen idők jártak, és az öreg kontinens szép lassan egy újabb nagy háború felé sodródott.

Bartók sokáig őrlődött: egyrészt elítélte a nemzetiszocializmus ordas eszméit, másrészt szerette hazáját.

Az elmenni vagy itthon maradni kérdését 1940 nyarán döntötte el, amikor úgy határozott, hogy az egyesült államokbeli koncertkörútjáról nem jön haza, hanem kint marad.

Október 8-án Ferencsik Jánossal lépett fel utoljára Budapesten. Négy nappal később nekivágott a nagy útnak, és meg sem állt az óceán túloldaláig, az Egyesült Államokig.

Bartók Béla (Forrás: Wikipédia)

Magyar állampolgárságát soha nem tagadta meg, mindvégig megtartotta, mert a háború után haza akart jönni.

Ezt azonban a sors már nem engedte meg: 1942 elején leukémiával diagnosztizálták, és nem sokkal az után, hogy befejezte a Yehudi Menuhin megrendelésére készült Szólószonáta hegedűre című kompozícióját, 1945. szeptember 26-án elhunyt.

Ajánljuk még