
A színész, akinek narrátorhangjával 80 nap alatt körbeutaztuk a világot (Willy Foggal a rajzfilmsorozatban), egyedi, utánozhatatlan hangja miatt már fiatalon a magyar szinkron egyik megkerülhetetlen alakjává vált. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1972-ben végezte el, majd rövid kitekintőkkel Miskolc és Pécs után állásba került a Pannónia Filmstúdiónál. Ebben az időben a nézők gyakran azonosították a szinkronszínészeket a filmbeli figurákkal, így aztán csoda, hogy Koroknay Géza a Rabszolgasors Leonciójaként ép bőrrel megúszta a sorozatot. Tehetsége és alkati adottságai miatt dokumentumfilmek narrátora, a Hallmark és a National Geographic csatornahangja, reklámok, filmek, sorozatok állandó szinkronhangja volt.

Arról, hogy milyen kemény munka a szinkronszínészet, egyszer így nyilatkozott: „Követnem kell a színész minden mozdulatát, ezt én zsugorított mozgásnak hívom. Ha például lovagol, vagy átugrik valamin, ezt én nem tudom megcsinálni, mert kötve vagyok a mikrofonhoz. Rengeteg dologra figyelnem kell, először is a rendező, a hangmérnök és az asszisztens utasításaira, utána a szövegre, a képre, az eredeti hangra, a szituációra, a helyes magyar beszédre és nem utolsósorban a szájmozgásra…”

Egyszer azt mondta, a legbüszkébb arra volt, hogy Clint Eastwoodot szinkronizálhatta. Nem meglepő tehát, hogy felejthetetlent nyújtott a világsztár hangjaként a „Piszkos Harryben”, a „Tűzrókában” és „Az igazság útjában”.
Kapcsolódó tartalom
Emellett olyan szerepek őrzik kivételes orgánumát, mint Kabicek gondnok a „Kórház a város szélénben”, Sir William Fitzgerald „A maláj tigrisben”, Don Manfredi „A polipban”, de alakítása meghatározó volt olyan művészek magyar hangjaként is, mint John Goodman az „Ó, testvér, merre visz utad?”-ban, Dan Aykroyd „A nagy kiruccanásban” vagy az „Eszelős szívatásban”, valamint Jean Gabin az „Éjjeli menedékhelyben”.
A közönség ugyanakkor máig szeretettel emlékszik magyar filmes szerepeire is az „Angyalbőrben”, a „Kisváros” és a „Privát kopó” című sorozatokban.