Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija arról beszélt: a csodavárás nem a cselekvés ellenszere, hanem előfeltétele. „Ha teszünk a csodáért, akkor lesz csoda” – jelentette ki.

Hangsúlyozta:

a magyar zsidó közösség tudja, hogy az elmúlt 25-30 év valódi csoda.

Csoda, hogy ma Magyarországon büszkén megélhetik a vallásukat, hitüket és ehhez a csodához mindenekelőtt ők maguk kellettek, nekik maguknak kellett cselekedniük.

Köves Slomó felidézte: 25 évvel ezelőtt, 19 éves fiatalemberként elképzelte a csodát, hogy eljön a nap, amikor a hanuka ünneplése teljesen természetes lesz Budapesten és Magyarországon. Elképzelte a csodát, hogy az ő gyerekei az iskolában már nem fogják szégyellni elmondani, hogy náluk nem karácsony, hanem hanuka van.

Hozzátette, elképzelte ezt a csodát, majd úgy gondolta kilenc fiatal társával együtt, hogy itt az ideje, hogy tegyen is érte. Itt az ideje, hogy legyen nyilvános hanukaünnep Budapesten, a Nyugati téren, majd a város több más pontján és később több vidéki városban is.
Huszonöt év távlatából pedig elmondható, hogy a csoda megtörtént – tette hozzá.

Az EMIH vezető rabbija kitért arra,

hanuka ünnepe is arra tanít, hogy a csodát nemcsak várni kell, hanem tenni is érte.

A makkabeus szabadságharcosok kis serege fölvette a harcot az elnyomó görögökkel, így megtörténhetett a csoda, hogy legyőzték őket. Majd bementek a jeruzsálemi templomba, hogy megtisztítsák azt a bálványoktól, és meggyújtsák a menóra lángjait.

Ekkor történt meg a második csoda, hogy az a kevés olaj, amit találtak, nem egy, hanem nyolc napon át világította be a szentélyt, éppen annyi ideig, amíg az új olaj elkészült – tette hozzá Köves Slomó.

Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a kormány nevében boldog ünnepet kívánt Magyarország zsidó közösségeinek, és kiemelte, a keresztény és a zsidó közösség, az Ószövetség és az Újszövetség népe valahol mélyen egy. „Egy tőről fakadnak népeink, egyházaink” – mondta.

Úgy fogalmazott: mély meggyőződése, hogy eljön majd a pillanat, „amikor teljesen egyek leszünk, de már ma is elmondhatjuk, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt”.

Fürjes Balázs szerint a csodák ünnepén két kérdést biztosan fel kell feltenni: hiszünk-e a csodában, és mi kell a csodához. Az első kérdés azért fontos, mert aki nem hisz a csodában, annak sosem lesz része benne. A csoda másik feltétele a cselekvés, a harmadik pedig a kegyelem, az örökkévaló működése – tette hozzá.

Az államtitkár azt kívánta a zsidó közösségnek, hogy ezen az ünnepen is erősödjön meg abban, amit meg kell tennie, és legyen meg a szabadsága elfogadni Isten akaratát.

„Kívánom az egész közösségnek, hogy egyénenként is és közösen is higgyenek a csodákban!” – tette hozzá Fürjes Balázs.

A nyolcnapos ünnepen a jeruzsálemi templom visszafoglalására és megtisztítására emlékeznek a zsidók. Az ókori ázsiai Szeleukida Birodalom akkori uralkodója, IV. Antiokhosz Epiphanész időszámítás előtt 168-ban elfoglalta Jeruzsálemet, és megtiltotta a zsidó vallás gyakorlását. A zsidók azonban föllázadtak, és három évvel később Júdás Makkabeus vezetésével visszafoglalták a templomot.

A hagyomány szerint a zsidó szabadságharcosok a szentély megtisztításakor csupán egy napra elegendő tiszta olajat találtak, amikor szerették volna újból meggyújtani a fényt a menóra mécseseiben. Isteni csoda folytán azonban az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett

A zsidóság erre a csodára emlékezik a nyolcnapos ünnepen. A hanuka első estéjén egy, majd minden este egy-egy újabb lángot gyújtanak meg a csak ilyenkor használt menórán, a hanukián. A hanukia a hétágú menórával szemben kilenckarú: nyolc ága van a nyolc napra való egy-egy gyertyának és egy kilencedik az ezeket meggyújtó „szolgagyertyának”.