logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Fájdalmas sorsot takart a mindig mosolygós arc – ritkán látott képekkel emlékezünk Latabár Kálmánra

Színészdianasztia sarjaként lett a 20. század egyik legnépszerűbb komikusa, de sikereit beárnyékolta a származása. A magyar színháztörténet egyik legvidámabb alakja, aki rendkívüli humora és színészi előadóképessége mellett virtuóz táncos tehetségével szórakoztatta a közönséget. Bár hívő katolikus volt, az édesanyja zsidó származása miatt meggyűlt a baja a nyilas és a náci hatalommal, 1945 után a kommunista rendszerben pedig olyan középszerű kollégák miatt érték támadások, akiket zavart a zsenialitása.

 

Latabár Kálmán Kossuth-díjas színművész portréja (Fotó: Nemzeti Fotótár)

120 éve, 1902. november 24-én született Latabár Kálmán, „Latyi”, a legnagyobb magyar komikusok egyike. Híres színészdinasztiába született: dédapja, Latabár Endre Magyarország egyik legismertebb színésze, színész-pedagógusa és színigazgatója volt. Az ifjú Kálmán 1921-ben végzett Rákosi Szidi színésziskolájában, 1923-ban szerződtette táncos-komikusként a Fővárosi Operettszínház.

Latabár Kálmán mint Bonifác gróf és id. Latabár Árpád mint Kerekes Ferkó Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjének főpróbáján a Fővárosi Operettszínházban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Latabár Árpád 1928–1931 között öccsével külföldön lépett fel zenés artistaszámokkal, a kritikusok már akkor a legnagyobbakhoz, Buster Keatonhoz, Chaplinhez hasonlították őket. Max Reinhardt osztrák–amerikai színész, színházi rendező Európa fiatal színésznemzedéke legjobbjainak tartotta a testvérpárt, akire világkarrier várt, ők mégis hazajöttek, mert magyar színészek akartak lenni.

Latabár Kálmán a fővárosi színházakban szerepekre szerződött: fellépett a Budai Színkörben, az Operettszínházban, a Pesti Színházban, a Művész Színházban, a Royal Orfeumban, majd 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Mujkó (Huszka: Gül Baba), Meneláosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy).

Latabár Kálmán Horváth A. Alajos ökölvívó, Szentessy Zoltán Don Pedro Manuello és Antalffy József Charlie Knight szerepében Csizmarek Mátyás Balkezes bajnok című zenés darabjában (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Egyéni humorú, kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Népszerűségét csak fokozta méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, akrobatikus „ügyetlensége”.

1937-ben kezdett filmezni, itt is kamatoztatta egyedülálló tehetségét. Néhány emlékezetes cím: Fizessen, nagysád! (1937), Egy bolond százat csinál (1942), Egy szoknya, egy nadrág (1942), Mágnás Miska (1948), Fel a fejjel (1954).

Személye miatt ezek a filmek annyira időtállók, hogy még ma is próbára teszik a rekeszizmokat. Az emigráns magyarok is számtalanszor hívták vendégszereplésre, szinte minden földrészen megfordult. Amerikában léggömbbel a kezében lépett a színpadra: „Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt” – mondta, és kiengedte a lufi tartalmát. A poén ült, de a közönség ezúttal nem a nevetéstől könnyezett.

Minden szerepére úgy készült, mint az első fellépésére és mintha utoljára lépne a közönség elé.

Méltó folytatója volt a dédapa által elkezdett családi hagyományoknak, az egyetemes színjátszás kiemelkedő alakja lett. Szerette az embereket, és ha komédiázásán felszabadultan nevetnek. Képes volt a legközvetlenebb kapcsolatot megteremteni a nézők millióival. Mindmáig tartó népszerűsége vasszorgalmának, kivételes művészi fegyelmének, valamint annak köszönhető, hogy egész életében megőrizte emberségét, a humánumba vetett hitét.

Latabár Kálmán Kossuth-díjas színművész és Puskás Ferenc válogatott labdarúgó találkozása a Szabadsághegyen (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A siker soha nem szédítette meg, sőt felelősségérzetét növelte, mert mindig meg akart felelni a várakozásoknak. Művészi munkáját 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben lett érdemes művész, a Kiváló Művész címet 1953-ban kapta.

Súlyos cukorbetegségben szenvedett, állapota 1970 elején fordult válságosra, 1970. január 11-én hunyt el Budapesten.

Ajánljuk még