logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Az építészet a nemzeti identitás egyik legfontosabb hordozója – interjú Szende András tájépítésszel

| Szerző: hirado.hu
Az Építészek Nemzetközi Szövetsége 1998-ban nyilvánította október 6-át az építészek világnapjává, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre. A jeles nap alkalmából a hirado.hu Szende András tájépítésszel, az Architextúra blog szerzőjével beszélgetett a nemzeti és a magyar építészetről, a gyorsan változó trendekről, valamint a szakma kihívásairól.

 

– Mióta beszélhetünk az építészetről, mint fogalomról?

– Kissé közhelyes válasszal élve: a barlangokban élő ősember óta. De ez azt is mutatja, hogy az építészet mennyire egyetemes és milyen alapvető igényt elégít ki. Védett, a körülményekhez képest kényelmes és kellemes hajlék biztosítása az alapvető feladata.

– Hogyan fejlődött, változott a magyar építészet az elmúlt tíz-húsz évben?

– A magyar építészetben alapvetően kétfajta irányzat figyelhető meg. Az egyik a kortárs nemzetközi áramlatokhoz kapcsolódó, úgy is mondhatnánk, nyugati építészet, a másik a hagyományosabb irányzat, ami főként Makovecz Imre tanítványaihoz kötődik. Persze a két irányzat között vannak átmenetek, igen erőteljes a például regionizmus, vagyis, hogy egy adott helyre jellemző anyagot és/vagy formát használ az építész, de mindezt a hagyományokat inkább csak stilizálva teszi. Ráadásul a Makovecz-i irányzatnak is komoly nemzetközi beágyazottsága van, erőteljes rokonságot mutat például a katalán illetve spanyol organikus építészettel.

Kapcsolódó tartalom

– Mennyire halad a korral a magyar építészet?

– Az építészet ma már az élet bármelyik területéhez hasonlóan teljesen globalizálttá vált. Az építészeti újságok, magazinok, vagy akár a rendkívül népszerű online felületek naprakészen közlik mind az építészekkel, mind az építtetőkkel a legújabb megoldásokat. Természetesen ez a közlés a korábbi évszázadokban is megvolt, viszont mára tényleg azonnalivá vált. A globalizáció persze egyformaságot is jelent, a legtöbb budapesti irodaház állhatna Sydney-ben vagy Prágában is. Ebből a szempontból a magyar építészet teljes mértékben követi a világot.

– Melyek azok az épületek, amelyek legjobban definiálják a magyar építészetet?

– A történeti épületeink közül talán Pollack Mihály és Ybl Miklós művei. Egyszerre illeszkednek az akkori nemzetközi irányzatokba, mégis nagyon egyediek, mondhatni magyar ízűek. De hasonló a magyar szecesszió, és különösen Kós Károly életműve, aki máig teljesen jól használható és mégis a hagyományokhoz visszanyúló műveket alkotott. A kortársak közül, bár sok szempontból vitatott az épületek használhatósága és motívumrendszere, Makovecz Imre volt az, aki nagyon egyedi hangot ütött meg ebben a mostani egyformaságban. Ettől eltérő felfogást, de mégis nagyon magas minőséget képviselnek Zobóki Gábor épületei is.

– Rendkívül gyorsan változik a dizájn, az építészet, a stílusok. Ki határozza meg, hogy mi értékes egy városnak és a lakóinak? Mit őrizzünk meg a jövő generációjának?

– Ez nagyon fontos kérdés. Nagyon sok a divatosnak vagy akár utálatos szóval trendinek nevezett anyag vagy forma (maga ez a szó is kissé elavult már, ami mutatja, hogy milyen gyorsan változnak az építészethez kapcsolódó kifejezések is). Ilyen például a kortenacél, ami, ahogy utólag látható 2014-2015 körül volt rendkívül népszerű, de lehet, hogy pár év múlva ugyanolyan ellenszenvvel fogunk rátekinteni, ahogy az 1870-es évek alumíniumborítású homlokzataira. Ezért nagyon fontos, az időtálló, vagy talán időtlen, nemes, természetes anyagok használta.

– Mindig vannak újabb és újabb trendek, akár egymással párhuzamosan futók is, jó-e mindig követni ezeket?

– Sajnos az egyik legfontosabb trend, hogy az épület fogyasztási cikké vált, egy irodaház vagy akár egy lakóház gyorsan elavulhat. A „patinásodik” szó már kevésbé használt, egy épület, vagy akár egy irányzat, egy divatos anyag már „öregszik” vagy éppen „elavul”. Természetesen van, ami állandó, trendeken kívüli. A minőség, az ötletesség, vagy épp használhatóság, egy jó alaprajzi elrendezés is akár.

– 2022-ben létezik még nemzeti építészet, vagy megtalálhatók nemzeti vonások az építészetben?

– Mindenképpen. Ahogy az élet többi területén, úgy az építészetben is egyre nagyobb szerepet kap a lokalitás, az identitás, és ennek egyik legfontosabb kifejezőeszköze az építészet. A nagy építészeti kultúrájú országok mind nagyon karakteres kortárs építészetet visznek. Olaszország, Franciaország vagy Kína mai épületei is jellegzetesen, szinte megfoghatatlanul nemzetek továbbra is, akár azzal, hogy egy-egy elemet, például a franciaablakot továbbra is alkalmazzák. Nekünk, magyaroknak is meg kell találni, illetve újra fel kell fedezni azokat az akár egészen apró részleteket és megoldásokat, amik egyedivé, jellegzetessé tehetik építészetünket.

– Mit gondol, a mindennapi életünket hogyan befolyásolja az építészet? Milyen kapcsolata van a ma az embernek az építészettel?

– Az építészet a leginkább, szó szerint megkerülhetetlen művészeti ág. Egy festmény, ha nem tetszik, nem nézzük meg, egy épülettel ezt nem lehet megtenni. Főleg, ha kénytelenek vagyunk épp benne élni vagy dolgozni. Ezért rendkívüli felelőssége van nem csak az építészeknek, hanem minden tervezőnek a várostervezőtől a közlekedéstervezőkig. De fontos megemlíteni, hogy az építészet, de az egész vizualitás nagyon kevés szerepet kap az oktatásban. Alapvető, hogy egy érettségiző jól ismerje Kosztolányit vagy Adyt, viszont nem elvárás, hogy meg tudjon különböztetni egy barokk épületet egy klasszicista stílusútól, vagy hogy tisztában legyen azzal, hogy az építészet talán a nemzeti identitás legfontosabb hordozója.

Kapcsolódó tartalom

– Milyen jövő előtt áll a nyugati, európai építészet? Mikor állt utoljára ilyen kihívások előtt, mint most az energiaválság miatt?

– Ez a jelenlegi válság alapvetően kell, hogy átalakítsa az építészetről való gondolkodásunkat. Eddig az egyik legelcsépeltebb fogalom a fenntarthatóság volt – miközben sorra épültek a klimatizált, akár nyitható ablakok nélküli épületek, ahol hatalmas gépészeti rendszerek gondoskodtak az üzemeltetésről. Sokszor az építőanyagok is a világ túlsó végéről érkeztek, hiszen gyakran szállítással együtt is olcsóbb volt a Távol-Keleten előállított vagy kitermelt építőanyag. Ezeknek az időknek minden bizonnyal vége van, ami nem csak veszélyt, de esélyt is jelent a jobb, átgondoltabb és valóban fenntartható építészetre.

– Blogot is vezet, mit gondol, az épületek mellett ugyanolyan fontos szerepet játszik az építészetről való gondolkodás és írás?

– Igen, sőt, kifejezetten fontos a „határterületek” bemutatása. Így a városszétfolyás, vagyis a kertvárosok korlátlan terjeszkedésének káros hatásainak bemutatása, vagy a történeti épületeink esetében sajnos teljesen elszabaduló „műanyagablak-járvány” kérdésköre. Ezek nem szigorúan vett építészeti témák, épületbemutatások, mégis legalább annyira fontosak. Hasonlóképpen több tájépítészeti, környezettel kapcsolatos témát szeretnék, ahogy a településépítészet értékeinek további bemutatását is.

– Van kedvenc épülete itthon, a világban? Ha igen, miért pont az?

– Várostervező építész végzettségem miatt az előbb említett nagyobb együttesek az igazi kedvenceim. A gázgyári lakótelep Óbudán, a kevéssé ismert győri ágyúgyári lakótelep, vagy éppen az Andrássy út és Nagykörút, ahol az egyes épületek alkotnak egy csodálatos és különleges nagyobb egységet. A kortárs magyar épületek közül a blogban már bemutatott kilátók mindegyike ötletes, egyedi és már eleve különleges építmény. De hasonlóan jól egyesítik a funkciót az eleganciával a már szintén bemutatott piaccsarnokok, különösen Nagykőrösön vagy Pécsett, ami szinte már egy katedrális érzetét kelti. Pécs kortárs építészete egyébként kiváló, egymást érik a nagyon jó színvonalú új társasházak és középületek, melyek folytatják a város hasonlóan minőségi építészeti hagyományait. De hasonló folyamat figyelhető meg Tatán, ahol a megújuló műemlékeket illeszkedő, a kisvárosi karaktert jól folytató, de mégis városias lakóházak egész sora található.

 

Ajánljuk még