A múzeum keddi közleménye szerint Sinkó István tárlatának első és második termében a Jelenségek című sorozat és az ehhez készült vázlatok kaptak helyet.

A műalkotások mellett szereplő vázlatok egy-egy mű alakulásának korábbi fázisát mutatják meg. Sinkó István munkamódszerét a képek réteges felépítése jellemzi, ám a szokásostól eltérő módon ő műfajokat, módszereket és eljárásokat helyez egymásra – mutatnak rá.

A művek kiindulópontja mindig egy fotó: egy alakról, fény- vagy árnyékjelenségről, formáról.

Az A4-es méretű nagyítást követően a művész beledolgozik a képbe: formákat helyez el benne, belenagyít vagy újrakomponálja. Az így létrejött vázlatból nyomdai print készül vászonra, erre pasztellel vagy festékspray-vel kerülnek fel gesztusok és így megszületik a kép – olvasható a Műcsarnok honlapján.

A kiállítás harmadik termében A Japánkert árnyai című, 2019-ben készített sorozat nagyméretű vásznai kaptak helyet, melyek a Jelenségek sorozat egyfajta előzményeként szerepelnek a tárlaton.

A festőművész több önálló kiállításon mutatkozott már be Magyarországon és külföldön (Németországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Belgiumban) egyaránt, munkái több hazai köz- és magángyűjteményben szerepelnek.

Sinkó István 1975-től oktatott általános iskolákban, majd 2006-tól a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol 2013-tól a festő szakosztály vezetője lett.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) múzeumpedagógiát tanított, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárképző szakán mentortanár is volt. 1980-tól a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely (GYIK Műhely) tanára, 2003-tól a vezetője. 1995 és 2006 között vezette a Műcsarnok múzeumpedagógiai csoportját.

Rendszeresen közöl művészetkritikai írásokat, két könyve és több tanulmánya jelent meg művészetpedagógiai témában. 2018-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti tagozatának művészetpedagógusi különdíját.