logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Tizenhat éve hunyt el Zenthe Ferenc

| Szerző: hirado.hu
Tizenhat éve, 2006. július 30-án hunyt el a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Zenthe Ferenc. Az ikonikus szerepeiről híres, mindig vidám színművészről emlékezünk meg, aki határtalan kedvessége okán soha senkivel nem tudott összeveszni.
Zenthe Ferenc a nemzet színésze (Fotó: MTI/ Sándor Katalin)

A salgói vár alatt, a ma már Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született 1920. április 24-én Rameshofer Ferenc néven, apja bányafőmérnök volt.

A gyönyörű vidéken telt gyermekkora, iskoláit Egerben, a cisztercitáknál, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumban végezte. A színi mesterség iránti érdeklődést apja ültette belé, aki a kis bányászfaluba vetítőgépet, gépészt, zongoristát szerzett, némafilmeket hozatott, s később is elvitte moziba, színházba az internátusból hazatért fiát.

A színészetről azonban hallani sem akart, ezért Ferencet a közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol – nem túl nagy lelkesedéssel – elvégzett négy szemesztert.

Nagy titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, s palócos kiejtése ellenére is felvették, ám a sors ismét közbeszólt:

1942-ben behívót kapott, de a frontra nem került ki.

A háború után már nem volt kedve folytatni a tanulást, inkább Pécsre szerződött, majd számos vidéki színházat végigjárt. 1947-től Debrecenben játszott,

vendégként Ludas Matyit alakította a fővárosi Ifjúsági Színházban, 1952-ben a Madách Színház tagja lett, s a teátrumhoz mindvégig hűséges maradt.

Nem vágyott nagy szerepekre, csak Peer Gyntöt akarta igazán eljátszani – hiába. Lehetett viszont Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Ludas Matyijának címszereplője, Noszty Pál Mikszáth, Scapin Moliére művében, Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge vagy Jákob a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében.

A Szomszédok című folytatásos teleregény forgatásán. MTI Fotó: Hámor Szabolcs (Nemzeti Fotótár)

 

Nyugdíjasként is állandóan színpadon volt a Madách Színházban. Igazán azonban a filmgyártás és a televízió „kényeztette el”.

Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tenger című monumentális alkotásban,

ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte, ehhez az öttusázók tanították meg lovagolni, e tudásának később sok hasznát vette.

Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem.

Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg, az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásában módos falusi zsidót alakított, aki egy keresztény kisfiút fogad örökbe a második világháború alatt.

Neve igazán az 1962-ben forgatott, 13 részes A Tenkes kapitánya című tévésorozattal forrt össze. A sorozat nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is.

Aztán még számos tévésorozat következett:

a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és a Szomszédok, utóbbiban a taxis Taki bácsi szerepében.

Egy népszerű rádiós sorozat, a Szabó család is végigkíséri pályafutását: ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra „fel kellett támasztani”, azaz visszaírták.

Kezdettől a közönség szeretete övezte és számos kitüntetést is kapott, többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet.

Kossuth-díjjal 1997-ben tüntették ki sokoldalú művészi pályája elismeréseként, szülővárosa, Salgótarján díszpolgári címmel jutalmazta 2003-ban.

A nemzet színészévé 2005-ben választották meg,

ugyanebben az évben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki sokoldalú emberábrázolásáért.

Súlyos betegség következtében nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál. Első felesége korán elhunyt, házasságukból egy fiú született. A népszerű színész hobbija a balatoni vitorlázás volt.

Szülőhelyén, Salgótarján Salgóbánya városrészében halála után egy évvel emlékparkot alakítottak ki,

2008-ban mellszoborral is emléket állítottak neki. 2014 novemberében a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum könyvet jelentetett meg róla Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születtem címmel, amelyben a színész gyermekkorát és a szülővárosához, Salgótarjánhoz fűződő, haláláig tartó kötődését mutatja be.

A Salgótarjánban 2012-től működő színház az ő nevét viseli.

Ajánljuk még