A híressé vált magyar mérnök 1890. július 25-én született Budapesten. Már tanulóként érdekelte a tűzoltóság munkája, így ilyen irányú hivatást választott. Műszaki tanulmányai alatt, annak részeként tűzvédelmi kiképzést kapott, technikusi oklevelét egy felső-ipariskolában szerezte meg.

Tanulmányainak a befejezése után csatlakozott a fővárosi önkéntes tűzoltók szervezetéhez. Műszaki tiszt, majd hamarosan főtiszt lett, közben pedig lelkiismeretes fejlesztőmunkát végzett. Látta ugyanis, hogy a tűzeseteknél – különösen a raktári tüzeknél – gyakran előfordult, hogy az oltóvíz okozta kár nagyobbnak bizonyult, mint a tűz okozta pusztítás – írja a National Geogrpahic. 

(Fotó: MTI/ Németh György)

Szilvay hamar felismerte a nagy mennyiségű oltóvíz alkalmazásának hátrányát a belső tüzek oltásánál, ami esetenként nagy értékű anyagi javak teljes pusztulásához vezetett. 1923-ban jelentette be a szárazoltó eljárással kapcsolatos első találmányát, egy semleges gázzal oltó gépet. A fővárosi tűzoltóság vonuló járművein 2-2 db poroltót rendszeresített, amelyeket sikeresen alkalmaztak kisebb tüzek oltására.

A poroltók használatának előnyeit a vagyonmegóvás tekintetében jól mutatta a Nemzeti Kaszinó gobelintermében 1925-ben támadt tűzeset, amelyet Szilvay kizárólag poroltókkal küzdött le, és az értékes perzsaszőnyegek, gobelinek csupán kisebb és javítható károsodást szenvedtek – írja A világhíres feltalálóink, a magyar tudományos élet kiemelkedő személyiségei nevet viselő portál.

Szilvay Kornél feltalálóként összesen harminckilenc találmányára kapott szabadalmi oltalmat. Ezek közül az első egy villamos hálózatról működtethető gépjármű indítókészülék volt 1914-ben. Tűzoltói pályafutása során több ezer oltást vezetett, amelyek sorából kiemelkedik a budapesti Szent István-bazilika kupolatüzének 1947-es vízkármentes oltása.

(Fotó: MTI Fotó: E. Várkonyi Péter)

Szilvay Kornél 1957 szeptember 8-án, 67 éves korában hunyt el Budapesten.