1802. augusztus 25., Magyar Hírmondó: „Gróf Széchényi Ferenc mindkét magyar hazában már elhíresedett, nagy fáradsággal és sok költséggel szerzett ritka gyűjteményeit, melyek könyvekben, kézírásokban, képekben, címerekben, mappákban s pénzekben állnak, példás hazafisággal a magyar haza közhasznára ajánlott és ajándékozta.”
A felajánlása után gróf Széchényi Ferenc az uralkodó, I. Ferenc jóváhagyásával létrehozta a nemzeti könyvtárat. Ezen felbuzdulva József nádor főherceg kitalálta, hogy a könyvtárat egy múzeummal kellene kibővíteni.
A Magyar Nemzeti Múzeum alapkövét 185 éve, 1837. június 22-én helyezték el Budapesten.
A bejárat lépcsősorán nyolc korinthoszi oszlop látható, felül timpanon zárja, ami egy háromszög alakú homlokfelület. A babérkoszorús szoborcsoport Ludwig Schaller és Rafael Monti szobrászok munkáját dicséri. Középen Pannónia ül, aki babérkoszorút nyújt át a művészet, a tudomány, a történelem és a hírnév megszemélyesítőinek.
A bal sarokban a Drávát, a jobb sarokban, az egyetlen férfialak a Dunát szimbolizálja. Lotz Károly és Than Mór freskói díszítik a múzeum főlépcsőház falait és mennyezetét.
A múzeum előtti téren mondott beszédet Petőfi Sándor 1948. március 15-én. Az épület dísztermében ülésezett az országgyűlés felsőháza, előcsarnokában termékkiállítást rendeztek, sőt A Pál utcai fiúk című film forgatásának egyik jelenetét is itt vették fel.
Nemzeti szabadságunk jelképeként a március 15-ei ünnepségek fő helyszíne lett a Múzeumkert és a több millió tárgyat őrző gyűjtemény épülete, a Nemzeti Múzeum, melyet az Országgyűlés 2011 novemberében nemzeti emlékhellyé nyilvánított.