logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Fájdalmak a csillogás mögött – magyar színészlegendák, akiket milliók csodáltak

| Szerző: Lipták Sándor
A magyar filmgyártás nagy korszakának felejthetetlen alkotásai és szereplői még ma is elkápráztatják a közönséget, a régi magyar színészlegendák legtöbbjének azonban a kirobbanó sikerek mellett sokszor szomorú sors jutott. Megemlékezünk a magyar film 1930–1940-es évek ikonikus alakjairól.

 

Kabos Gyula: A legenda szerint, amikor apjának elmondta, hogy színész lesz, az apja szó szerint kiütötte

Kann Gyula néven született 1887-ben, a Kabos nevet csak később, művésznévként vette fel. Kereskedelmi iskolába járt, de mellette a Solymosi Elek színiiskoláját végezte, és esténként ökölvívóedzésre járt. Hangosfilmekben csak néhány évig játszott, ám ezek a felejthetetlen alakítások örökre emlékezetessé tették.

Azt tudhatjuk, hogy Kabos Gyula az elemi iskolában egy padban ült a későbbi sikeres komikussal, Salamon Bélával, akivel már nagyon fiatalon megállapították egymásról, hogy ilyen névvel biztosan nem lesz sikeres művész egyikükből sem. Valószínű, hogy ez a beszélgetésük döntően befolyásolta Kabost a névváltoztatásban. Fél évig volt a szabadkai színházban, de elment a lugosi társulathoz, mert Szabadkán sokszor még a plakátragasztás is az ő feladata volt. Lugoson, 1907-ben már az első komolyabb szerepét is eljátszotta: a 21 éves Kabos a Hamletben Ofélia apját, Poloniust alakíthatta.

1908-ban egy helyi lap kritikusa szerint „Kabos Gyula a pincér szerepét oly remek mimikával adta elő, hogy a közönség alig bírta abbahagyni a nevetést”. Nagyváradra szerződött 1910-ben, ahol rengeteg darabban kellett játszania, és színészi életét gyakran nehezítették. Ráadásul a színházdirektor Erdélyi Miklóssal is állandó összetűzései voltak, amiért még párbajozni is kihívta az igazgatót.

A szakma elismerte drámai alakításaiban, ám a közönség sokkal inkább a már megszokott, bájos bohócot akarta látni.

1913-ban a budapesti Király Színházhoz szerződött, ahol ígéretesen alakultak a dolgai, a kritikusok a kisebb szerepekben is kiemelték tehetségét, ám 1914. június 28-án minden megváltozott. Szarajevóban merényletet követtek el a trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége ellen, kitört az I. világháború. Kabos Gyulát, aki ekkor 26-éves volt, nem tudni kinek a segítségével, alkalmatlannak nyilvánították, és így a háború alatt írnokként szolgált az egyik pesti századnál.

Több kitérő után 1920-ban Budapesten több nagynevű színházban – mint a Vígszínház – is szerepelt. Kabos a komikus szerepek helyett mélyebb, drámai karaktereket szeretett volna megformálni, amire itt volt lehetősége. A szakma elismerte őt drámai alakításaiban, ám a közönség sokkal inkább a már megszokott, bájos bohócot akarta viszont látni, emiatt rövidesen elfogytak az érdeklődők a nézőtérről.

Színházi szerepei mellett először némafilmekben szerepelt, de az igazi sikereket a hangosfilmek hozták.

A Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, a Lila akác és a többi népszerű filmet Kabos Gyula nélkül már nem tudnánk elképzelni. A 30-as évek folyamán megszaporodtak az antiszemita incidensek, Kabos először István fiát juttatta ki Angliába, és néhány nappal később, 1939 januárjában feleségével együtt a szigetországba utaztak, onnan az Egyesült Államokba hajóztak.

Saját elmondása szerint sokan akarták kihasználni, becsapni őt. Kétszer is hosszan turnézott az Egyesült Államok városaiban, de sokak szerint az amatőr színésztársai miatt fellépéseik rendkívül kínosra sikeredtek, és csak az első turnéja volt sikeres. Az általa alapított színház is csődbe ment.

1941-ben egy színházi előadáson rosszul lett, de az orvosi tiltás ellenére is fellépett, ezt többszöri rosszullét követte. Kabos Gyula végül 1941. október 6-án szomorú mellőzöttségben halt meg. A New Jersey állambeli Emerson Cedar park temetőjében helyezték örök nyugalomra. A sírfeliratát is elrontották, Gyula Kobas nevet vésték a sírkőre, emiatt nehezen találták meg kinti nyughelyét. Hamvait 1996-ban hozták haza, sírja most a Farkasréti temetőben van.


Perczel Zita: A Nemzeti Színház színészdiploma nélkül szerződtette

A két világháború közötti magyar színjátszás és filmek csillaga, már tizennégy évesen jelentkezett felvételire a Színművészeti Akadémiára. Édesapja, Perczel Attila honvéd főtiszt leszármazottja volt az 1848-as hős Perczel Mór és Perczel Miklósnak. A család még a Szolnok melletti Szandaszőlősi birtokát is eladta, hogy a kis Zita megjelenése elegáns és vonzó legyen. Itt voltak osztálytársai, a több évvel idősebb Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Fónay Márta, Gellért Endre. A Nemzeti Színház színészdiploma nélkül szerződtette, és ő maga sem hitte el, hogy tagja lehet az ország első számú teátrumának, ahol azonnal szerepet is kapott Herczeg Ferenc egyik színművében. 1935-ben az új igazgató szinte a teljes színészgárdának felmondott, az ő esetében ezt visszavonták, de Zita eltépte a papírt és felmondott. Élete végén magának is beismerte ifjúkori tévedését.

Egy drámai lelki összeomlás után lemondott a színészetről.

A Vígszínházhoz szerződött, ahol csak epizódszerepeket kapott nagy drámai szerepek helyett, ahogy ő mondta: „csak ott voltam”. 1937-ben külföldre ment, de ott sehol sem ünnepelték úgy, mint ahogy idehaza a filmjeiért. Meseautó (1934), Duna-parti randevú (1936) Lovagias ügy (1936) Marika (1937). Élete állandó vándorlások sora: Párizs, Hollywood, újra Párizs, ezután Madrid majd Róma. Egy drámai lelki összeomlás után lemondott a színészetről. Anyaként gyermekét egyedül nevelte nehéz anyagi körülmények között.

A színészet megtalálja, ezért is hívják haza. Az 1980-ban készült Örökség című filmben állt ismét kamerák elé, majd ezután jöttek az új sikerek. Az egyik legemlékezetesebb, András Feren Dögkeselyű című filmjében.

Sorsával soha nem volt elégedett, pedig élete utolsó napjáig dolgozott. Önéletrajzi könyvéből: „Életemnek legszebb korszaka és kislánykorom igazi emléke az a néhány év, amit Szandaszőlősön töltöttem.”


Jávor Pál: Halálos ágyánál is cigányzenészekkel húzatta kedvenc nótáit

A Színészegyesület Színiiskolájában kapott diplomát 1922-ben. Innen indult a fővárosi és vidéki színházi pályafutása. Klasszikus Shakespeare-darabokban játszott, de a modern drámákban is bizonyította tehetségét. Emlékezetes alakításai voltak Ibsen Nórájában és a Peer Gynt főszerepében.

A nagy sikereket mégis a film hozta meg számára,

a Csak egy kislány van a világon című filmben állt a kamerák előtt és lett a magyar filmek elsőszámú férfisztárja. A harmincas évektől sorozatban jöttek a sikerfilmek – minden szerepében elegáns, lovagias és megnyerő volt.

Magánéletében gyakran kicsapongó, de ezt feladta, amikor 1934-ben feleségül vette Landesmann Olgát, aki valódi otthont, békés környezetet teremtett a népszerű színésznek.

A háború után a Nemzeti Színház igazgatója, Major Tamás pártutasításra nem engedte színpadra, de a Művész Színházban és a Magyar Színházban sok szerepet kapott. Tudta, hogy a kommunista rendszer megpróbálja őt ellehetetleníteni és a színházon kívülre tenni.

Feleségével 1946-ban a tengerentúlra utazott, ahol legyőzve a kezdeti nehézségeket, körutak sokasága következett, amelyeken a János Vitéz 103, más színművekkel 285 előadáson fergeteges sikereket aratott. Régi vágya is teljesült, Hollywoodba sikerült bekerülnie, de itt nem tudott érvényesülni, ezért országos turnékra indult magyarok lakta városokba, településekre. A több mint tízéves amerikai tartózkodása alatt másik szenvedélyével, az újságírással is élt.

A színésztársadalom szeretettel fogadta a hazatérő Jávor Pált. Halálos ágyánál is cigányzenészekkel húzatta kedvenc nótáit. Milliók által szeretett Jávor Pál 1959. augusztus 14-én hunyt el.

Jávor Pál színművész a késő őszi Duna-parton 1957-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 Szeleczky Zita: Még rajongói klubja is volt

Nemesi családból származott, földbirtokuk a Borsod vármegyei Nekézsenyben volt. Mérnök apjának jelentős része volt az Eger és Putnok közötti vasútvonal megépítésében. Zita remek tornász volt, de végül a színészet mellett döntött. Ódry Árpád tanítványaként végezte el a Magyar Királyi Színiakadémiát, de már a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként, ahol a diplomaosztás után azonnal szerződtették.

A vonzó fiatal színésznő, természetes játékával azonnal elbűvölte a közönséget és a szakmát. 1944-ig nem volt nála nagyobb csillag, sem a színpadon sem a filmeken, még rajongói klubja is volt. 1936-ban két filmet forgatott, 1938-ban hat filmet, melyekben Jávor Pál, Tolnay Klári, Básti Lajos és Páger Antal volt a partnere.

Az Egy éjszaka Erdélyben című filmben nyújtott alakításáért a velencei filmfesztiválon díjat kapott 1941-ben.

A Nemzeti Színházban komoly drámai darabokban is emlékezetes alakításai voltak, amiért megkapta a társulat legjobb fiatal színészének járó Farkas–Ratkó-díjat. Ezután a Madách Színház következett és az Operettszínház, ahol hatalmas sikerrel, 265-ször játszotta el Mária főhadnagy címszerepét. Magyarországon utoljára 1944-ben, Budapest ostroma alatt, Gárdonyi Géza Annuska című darabjának címszerepében lépett színpadra.

Magyarországot az utolsó pillanatokban hagyta el, 1945 márciusában, a hatóságok hatalmas erővel keresték a „szélsőjobboldalinak” minősített Szeleczky Zitát. A fő vád ellene, hogy a német megszállás után a rádióban és rendezvényeken a háború folytatására buzdított. Ott volt a frontokon és hadikórházakban is, ő volt a „magyar katonák és a nemzet kishúga”. Távollétében a kommunista Népbíróság 1948. február 7-én népellenes bűntett, háborús uszítás miatt háromévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Családjával 1948-ban Argentínába emigrált, mint Páger Antal, Vaszary Piri és Hajmássy Miklós.

Alapító tagja volt Buenos Airesben a Magyar Nemzeti Színháznak. Az 1956-os forradalom idején drámai hangvételű üzenetben kérte a világ asszonyainak segítségét, és ezután az argentin államfő kihallgatáson fogadta. Los Angelesbe költözött 1962-ben, és itt élt hazaköltözéséig. Jelentős kitüntetést vehetett át az Egyesült Államokban, melyet Ronald Reagan elnök adott át neki 1987-ben.

1990-től többször látogatott haza, felülvizsgálták az 1948-as népbírósági ítéletet, és 1994-ben felmentették a vád alól. 1997-ben költözött végleg haza, de sors már csak két évet adott neki, 1999. július 12-én hunyt el Érden.


Páger Antal: Argentínában híres festő lett belőle

Páger Antal 1899. január 29-én Makón született. Édesanyja, Czimbrik Rozália jegyszedőként dolgozott az egykori makói Hollósy Kornélia Színháznál, és gyakran elvitte magával Tóni fiát a színházba. Kedvtelésből a volt makói pénzügyigazgatóság udvarán – ahol édesapja, hivatalszolga volt – kis színházi előadásokat is rendezett. Nagyon szegények voltak, meg kellett keresnie a tandíjára és ruházatához szükséges költségeket.

Gyermekkorában Makón, a Szent János téren talált egy százkoronás bankjegyet, melyet Kucses Imre műbútorasztalos segédje vesztett el. A pénzt az ifjú Páger hiánytalanul visszajuttatta. A makói Csanád Vezér Főgimnáziumban 1918. június 15-én érettségizett. Itt a legjobb rajzolók közé tartozott, és ez a tehetsége későbbi életében is meghatározó volt. A zene is vonzotta, egy kölcsönhegedűvel otthon, a fáskamrában gyakorolt, nehogy valaki meghallja, de az apja széttörte a fején a hegedűt. Életének ezt a kis történetét megjeleníti az 1963-ban készült Hattyúdal című filmjében.

 A színészi pálya varázsa magával ragadta, egyetemi tanulmányait nem folytatta. Édesapja ellenezte, hogy Thália deszkáira lépjen, mert nem tartotta megfelelő egzisztenciának. Édesanyja és nővére, a maguk módján egyengették színészi próbálkozásait. Az első beugró fellépésére 1919. április 21-én került sor a makói egykori Hollósy Kornélia Színháznál, mint műkedvelő játszott özvegyek és árvák javára. Majd táncos komikus lett: „Hangom is volt, táncolni is tudtam, tánctudásomat gyarapítottam úgy, hogy a végén én lettem a darabok koreográfusa is”. 

Leszerződtették 1919-ben a székesfehérvári színházhoz, 2000 korona gázsival. A szerepe mindig bővült, sikere egyre nagyobb lett: „Én lettem a kedvence a színháznak, a közönségnek. A gázsim emelkedett állandóan”. Felismerte, hogy az igazi színész nem restelli a fáradságot arra, hogy úgy elkészüljön, hogy két órán át kikapcsolja a közönséget a mindennapokból.

Ttudott játszani a kedélyek húrjain, mert a publikum vele együtt sírt, nevetett, szisszent föl vagy méltatlankodott.

Tehetségét és népszerűségét elismerve versengtek érte a színházak. Játszott Kecskeméten, Pécsett, Nagyváradon és 1926-tól négy évig Szegeden. A Tisza-parti városban töltött idő rányomta bélyegét színészi pályájára. Eleinte operettekben lépett fel a szegedi Nemzeti Színházban, majd később karakter szerepeket alakított. Nagy szó volt Szegedre szerződni színművésznek, Szeged szolgáltatta abban az időben Budapest igazi sztárszínészeit. Páger szegedi évei alatt a színészet „műhelytitkait” megismerte, megtanulta, és ezekből később sokat kamatoztatott, mint sikeres művész.

Páger Antal Turai és Ruttkai Éva Anni szerepében Tóth Miklós Valaki hazudik című művének próbáján 1961-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1930-ban Budapestre hívták, a Belvárosi, majd a Vígszínház szerződtette. Horribilis sztárgázsiban részesítették, 250 pengő honoráriumot kapott naponta! Amikor itthon elkezdődött a hangosfilm térhódítása, több alkotásban is szerepelt, többször főszerepeket kapott.

Argentínában ismét felfedezte a festést

1945. március 29-re virradó hajnalon elhagyta szeretett hazát. Ausztria és Franciaország után Dél-Amerikában kezdett új életet. Ifjú korában már kiderült, hogy van tehetsége a rajzhoz, a festészethez. Hihetetlen, de igaz, Argentínában híres festő lett belőle. Önálló tárlata volt Venezuelában, de láthatták képeit Brazíliában, egy Sao Paoló-i biennálén negyvenöt képpel is szerepelt, de az is megtörtént, hogy Uruguayban háromszáz dollárt fizettek valamelyik művéért. A színészettől azért nem szakadt el, Buenos Airesben, Montevideóban és Caracasban lépett fel.

Hazatérése után

Miután hazajött, olyan filmekben láthatták kivételes tehetségét, mint Kéri építészmérnök a Fűre lépni szabadban, Tamburás a Hattyúdalban, Elnök Jóska a Húsz órában.

1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta

Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. Az Utószezonban nyújtott alakításáért 1976-ban Velencében megkapta a legjobb férfi színész díját.

1986. december 14-én egy csendes, hideg délutánon az esti szerepére készült, amikor belázasodott, orvost kellett hívni hozzá, lemondta az esti előadást. A mentő a Kútvölgyi kórházba szállította, de egy óra múlva meghalt.

Páger Antal otthonában pihenés közben 1964-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 Muráti Lili: Játékát Greta Garbóhoz hasonlították

Gyermekkorától kezdve, kalandos történetek és romantikus homály takarja életét. Muráti Teodóra Aurélia születésének helyéről sem tudunk biztosat, mivel a nagyváradi levéltár leégett. Állítólag 1911. július 22-én Nagyváradon született.  Már élete első éveiben is sokat utazott, négyéves koráig Párizsban élt. A háború alatt került a családja haza, de előtte egy ideig Bulgáriában is éltek, ahol Muráti Lili apja egy hajóállomás parancsnoka volt. Később egy másik munka miatt Németországban a kislányt nevelőintézetbe íratták, hogy az ottani angolkisasszonyoktól tanulhasson.

Szegeden kezdte az elemi iskolát, ahol az iskolai ünnepségek nagy sikerű fellépője volt, viszont nem tanult jól, ezért a család Marienhöhébe küldte, hogy apácák neveljék. Fegyelmezés helyett az apácák lelkendezve vitték a hírt a családnak a lány sikeréről egy Szentivánéji álom előadásban. A szülők ezért Pestre engedték, hogy a Rákosi Szidi színiiskolában tanulhasson. A pesti évek kezdeti nélkülözésére mindig humoros romantikával emlékezett vissza.

Zilahy Lajos Tűzmadár című darabjában egy csapásra sikeres színésznővé vált.

A kritika elsősorban maníroktól mentes játékát emelte ki, a bemutató után nem sokkal játékát már Greta Garbóhoz hasonlították. Egy színháztörténész szerint a színésznő játéka azért volt olyan visszafogott, mert izgatottságában a nagy gesztusokat kerülve, két kezét hátul összekulcsolva játszott. Az igazi elismertséget, mint ahogyan legtöbb nagy színész számára is a film hozta el. Az első két filmben két ikonikus színész, Kabos Gyula és Jávor Pál a partnere.

Életteli játékával, bájos és szerethető a közönség számára. Színházi szerepeihez hasonlóan ezekben a filmekben a modern nő megtestesítője ekkor már az egész ország számára. A pletykalapok többször összehozták Jávor Pállal, de a színésznő végül Vaszary János íróval kötött házasságot. Vaszary két testvérével, Vaszary Gábor íróval és Vaszary Piri komikus színésznővel családi alapon működtette színházát, amely a korszak egyik legnépszerűbb magánszínháza volt. Sikerei a fenyegető háború közeledtével sem maradtak el.

A szovjet megszállók közeledtével a jobboldali érzelmű házaspárnak menekülnie kellett Magyarországról. Az esztergomi országúton lerobbant kocsijuk miatt vissza kellett menniük Budapestre. Megjárták az Andrássy út 60.-at, majd vidéken bujkáltak, végül rokoni segítséggel Ausztriába jutottak. Innen Münchenen át Párizsba mentek, ahol letartóztatták a háború- és népellenes bűncselekményekkel gyanúsított színésznőt és rendezőt, de bizonyíték hiányában szabadon is engedték őket. A franciaországi magyar közösség elé nem állhattak, Spanyolországba menekültek.

A francia határon át San Sebastianba érve újra fordult a házaspár szerencséje. Kezdetben egy orvos barátjuk, Jose Elosegi Larrañaga segítségével Zestoában telepedtek le, és a színésznő a Spanyol Nemzeti Rádió (RNE) magyar nyelvű órájában bemondónőként kapott állást. Nem sokkal érkezésük után aztán váratlanul felfigyeltek rájuk. Egy színházi plakáton felfedeztek egy Vaszary-darabot. A „kakasülőre” kaptak jegyet, és előadás közben a nézők suttogták, hogy a darab írója itt van, amit az előadás után az igazgató be is jelentett, és a közönség tomboló lelkesedéssel köszöntötte őket.

A különleges nyelvérzékű Muráti Lili rövid idő alatt úgy megtanult spanyolul, hogy 1948-ban a Madridi Teatro Infanta Isabel színház Barbara című darabjában szerepelt.

Nem sokkal később

saját társulatot alapított, amiben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Ángel de Andrés és Emilio Gutiérrez Caba, akikkel főként zenés darabokban és vígjátékokban léptek fel.

Kisebb szerepeket is kapott spanyol filmekben is, musicalekben, romantikus drámákban és vígjátékokban. Mellékszerepei közül kiemelkedik az angol rendező, David Lean Oscar-díjas filmjében, a Doktor Zsivágóban (1965) nyújtott alakítása. A kisebb filmes sikerek ellenére a színésznő szerelme végig a színház maradt. Vaszary haláláig írt neki sorozatban újabb szerepeket, amikkel Spanyolország mellett több dél-amerikai városban is bemutatkozhatott.

Magyarországra 1979-ben jött újra, a magyar állampolgárságát 1993-ban Szeleczky Zitával együtt visszakapta, de véglegesen nem települt haza. A magyar közönség utoljára 1994-ben, a Karinthy Színház A nagymama soha című darabjában láthatta színpadon, 2002-ben pedig egy gálaműsor keretében csodálhatta az Uránia Filmszínházban, a mindig elbűvölő Muráti Lilit.

Budapest, 1940-es évek Muráti Lili színésznő. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma, helye és szerzője ismeretlen, a reprodukció 1981. június 13-án készült (Fotó: MTI/Reprodukció)

Ajánljuk még