logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Egy polgár evolúciója – április 11-én született Márai Sándor

| Szerző: hirado.hu
„Chopin után Beethoven szavával. Appassionata szonáta, ez éppen jó lesz, válaszul mindenre; a pillanatban, amikor a német és lengyel ágyúk dörögnek.”

„A kürt négy kiló nehéz, nemesrézből készült, Nürnbergben gyártották 1903-ban. A zenész erélyesen markolja a halott tárgyat, és lelket fúj belé. A kürt tud vijjogni, mit sirályok a ködben, tud szomorúan és férfiasan nyögni, mint csalódott orosz kalandor a tizennyolcadik században, tud hősiesen és büszkén világgá kiabálni valamit, mintha éppen elfoglaltak volna egy várat vagy várost, s most lép be a kapun V. Károly, tud tréfásan trillázni, mint egy kövér pacsirta a lucernában, tud női althangon epedni és búgni, természetesen tud harsogni is, mint egy keresztes vitéz, teli tüdővel és teljes meggyőződéssel, mert ez hivatása és kötelessége.”

Éppen ma 122 esztendeje, 1900. április 11-én, Kassán, Grosschmid Sándor Károly Henrik néven született Márai Sándor. Fenti, kötetben meg nem jelent novelláját, melynek címe: „Zene”, az őt leginkább foglalkoztató kérdések egyikéről, az alkotó és az alkotás viszonyáról, a céljai felé törekvő ember arcairól és álarcairól, a szent, a különleges és a profán, a hétköznapi ellentéteiről szól.

A zene ereje Márai egyik, A nővér című regényében (1946) is említésre kerül:

„… milyen rettenetes erő a zene! Erősebb, mint a csók, a szó, a tapintás. Amit az ember már nem tud a testével elmondani, végül elmondja zenével.”

A regény a második világháború idején játszódik, Varsó elesését követően, a német haderő kétségbeesett utóvédharcai idején. A regénybeli zongoraművésznek mi más is lenne a válasza erre, mint lengyel és német darabokat játszani,

„Chopin után Beethoven szavával. Appassionata szonáta, ez éppen jó lesz, válaszul mindenre; a pillanatban, amikor a német és lengyel ágyúk dörögnek.”

Egy civilizáció üzenetét kéri számon a barbárság korán az idézett zenedarab. Különös erővel hatnak szavai manapság, amikor emberi életeket, szépen berendezett lakásokat robbantanak ketté a becsapódó rakéták.

Ki volt ez a titokzatos, különleges alakja irodalmunknak, aki – igaz, sokszor inkább kényszerűségből, mint kalandvágyból vagy szabad elhatározásból – annyi országban élt, s annyi szerepbe kényszerült, s akinek ma emlékezhetünk meg a születéséről?

A felvidéki német (cipszer) polgárcsalád sarja, akinek testvére, Radványi Géza néven, híres filmrendező lett, már ifjúkorában nyughatatlan volt: a kassai jezsuita gimnáziumból egy otthonról való elszökése után a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumba járt, majd Kassán érettségizett. Tanulmányait – több félévet hallgatott, járt jogi és bölcsészkarra is – Budapesten, Lipcsében majd Berlinben folytatta, diplomát nem szerzett, egy idő múlva ugyanis végképp otthagyta az egyetemet és újságírónak állt.

Forradalmár ifjonc a tanácsköztársaság időszakában, akkoriban még teljességgel Kun Béláék rémuralmának eszmeisége alá kerülve, emiatt is tölt hosszú éveket az 1920-as években Berlinben és Párizsban – óvatosságból ódzkodik hazatérni. (A tanácsköztársaság idején írt cikkeit csak néhány esztendeje adták ki egy Március című kötetben.) A később őt érő benyomások hatására lassan, de következetesen a polgári, keresztény, konzervatív értékrend elkötelezett híve lett. Első, mintegy tíz esztendős emigrációja idején ismerkedett meg Matzner Ilonával, Lolával, akivel 1923-ban házasodtak össze Budapesten. Ez az emigráció még más volt, bármikor hazajöhetett.

A házaspár 1927-ben tér vissza végleg Budapestre. Márai rövidesen, már 1928-ban publikálja „Bébi, avagy az első szerelem” című regényét. A nyugdíjba vonuló, s egy diáklányba, saját érettségiző tanítványába beleszerető, rigolyás agglegényből dühöngő, közveszélyes őrültté váló tanár történetét hol maró humorral, hol mély empátiával ábrázolja; többek között ez a regény jelentette az érett hangú író debütálását.

A két háború közötti időszaknak Márai országosan ünnepelt „celebje”: író, színpadi szerző, újságíró. Röpiratot ad ki a nemzetnevelésről (1942), autót tart fenn, ami akkoribban nem mindennapos, elegáns lakása van Budapesten és eljár a régi házba is, az elveszett, elcsatolt szülővárosba, Kassára. Neve szinte minden áldott nap megjelenik a hazai napisajtóban: vagy róla, darabjairól írnak lelkendező kritikákat, vagy írásait közlik.

Az Egy polgár vallomásai (1934) nemcsak német- és franciaországi tartózkodásának naplója, jóval több annál. „Budán lakni világnézet” – írta később, és valóban: visszaemlékezéseiben a modern, magyar polgári gondolkodás, életszemlélet nézőpontjait, világképét jelenítette meg.

E rendkívül termékeny korszakában írja meg Kassai polgárok című, a 14. század elején játszódó, a mai napig népszerű színművét. Itt figyelmezteti az apa tanulni induló fiát: „Menj nyugatra. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél” – ami a közép-európaiság és a magyar identitástudat máig fontos üzenete.

Móricz Zsigmonddal együtt Márai két háború közötti munkáiban is visszatérő téma a válságba került házasságok problémája: a Válás Budán (1935) és Az igazi (1941) is ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az Igazi című, két részből álló munkáját egészített ki később Judit… és az utóhang címmel, 1980-ra így lett e művekből egy tekintélyes regényfolyam, egy hagyományos „családregény”, a magyar polgárság tündöklésének és a kommunista diktatúra alatt történő gyors, erőszakos felszámolásának krónikája. (Épp úgy, ahogy a szintén Felvidékről származó Hamvas Béla is a magyar polgárság felemelkedését, majd mesterséges elbuktatását, felszámolását rögzíti a Karnevál című, szintén hatalmas terjedelmű regényében; érdekes egybeesés, hogy mindkét mű érzékletesen, megrendítő erővel ábrázolja Budapest ostromát, közös vonás a bolsevik típusú diktatúra berendezkedésének leírása is.)

A házaspár életét súlyos csapás éri 1939-ben: meghal újszülött kisfiuk. Máraiék később örökbe fogadnak egy kisfiút, Babócsay Jánoskát; a 46 éves korában elhunyt nevelt fiút az író mindvégig atyai szeretettel övezi, túlélve fia halálát.

Talán nem a véletlen műve, hogy Béke Ithakában (1952) című könyvében két fia van Ulyssesnek (aki az író alteregója) – Telemachos, akinek az anyja Pénelopé, és Telegonos, akit „a fényes halálistennő, Kirke” nevel föl Aiaia szigetén, a Halál-szigeten. A regénybeli Ulysses két fia közül az egyiket, a már ifjúvá serdült Telegonost sohasem látta. E fiúval – akinek a feladata az, hogy kutassa fel és gyilkolja meg apját – Ulysses csak halálának pillanatában találkozik; ekkor pillanthatja meg tehát a másik, a Halál-szigetről érkező fiát. A „másik” fiú, akivel Márai majd csak a halál pillanatában találkozik, talán az 1939-ben elhunyt gyermek lehet. Hiszen életét a nevelt fiú mellett az elhunyt „másik fiú” árnya is kísérhette.

Leányfalura húzódva vészeli át a házaspár a világháború végóráit (ami az életüket mentette meg, hiszen emeleti lakásukat Pesten pontosan kettészelte egy bombatalálat, korábban pedig Máraiék lakásába valakik, a német megszállás után. pisztollyal belőttek), Budapest ostromát és elestét.

Az írónak – miután némi furfanggal megúszta a Gulag rabtáboraiba hurcolást, és túlélték, hogy szovjet katonákat szállásoltak be hozzájuk – el kell játszania a „szerény, helyét tudó polgári író” szerepét az egyre durvuló, egyre keményedő kommunista diktatúrában. Egészen addig, amíg a sztálinista korifeusok, Lukács György és Horváth Márton támadása nem ad egyértelmű jelzést „kilövésére”. Egzisztenciálisan tönkreteszik és rá nehezedő nyomás miatt csak egyetlen út maradt előtte: az újabb, jóval keserűbb és immár végleges emigráció.

S ettől kezdve a napilapok nem írnak darabjairól, hiszen azokat többé nem mutatják be, és nem közölik írásait, hiszen azok nem jelenhetnek meg. Neve elhallgatását mintegy fél évszázadig a kommunista diktatúra bosszúja, a Márai-életmű szinte teljes mellőzése kíséri. Az író viszont elrendeli: művei Magyarországon ne is kerülhessenek bemutatásra, kiadásra, amíg onnan el nem takarodnak a szovjet csapatok.

Ebben a korszakban még olyan elképesztő jelenetekre is sor került, mint amikor Pécsett az Írószövetség irodalmi törvényszéke elé állították Márai munkáit. (A vádat Abody Béla és Fábián István képviselte, a védelmet Galsai Pongrác.)

Csakhogy az író végig élénk figyelemmel kísérte a hazai történéseket; több történelmi tárgyú műve is hemzseg az áthallásoktól. A Julius Caesar meggyilkolását követő – napokban játszódó –, 1971-ben lezárt, Rómában történt valami című regényének drámai feszültségű, pergő jelenetei során nem egyszer talál alkalmat arra, hogy évődjön otthoni, korábban Rákosinak, Sztálinnak bokázó, majd a Kádár-rezsimet épp így kiszolgáló írótársai morális állapotán:

„…A zsarnokságot lehet fogcsikorgatva elviselni. Lehet belefásulni. Lehet vállat vonni és azt mondani: az istenek nem tudnak ezen a földön rendet csinálni, hogyan csináljon hát rendet a kis ember, a névtelen? … De elfogadni a baksist attól, akit megvetünk, és közben pusmogva úgy tenni, mintha a szabadság érdekében tollaskodnánk…. Nem, barátom, ezeket a realistákat én, a római jogász, nem tudom felmenteni! (…) Én, a jogász, megvetem azokat, akik elhitetik a néppel, hogy most már minden jog az övé és dagadtra híznak a jogtalanságban.”

A regényt lezáró, tomboló orgia leírása maró gúnnyal mond ítéletet korának harácsoló, mának élő hatalmasairól: egy olyan korrumpált, minden erkölcsi tartását és hitelét elveszített, velejéig romlott elitről, amely évtizedeken át irányította az író szülőhazáját.

Szintén ma, április 11-én ünnepeljük az 1905-ben született József Attila, Márai közeli kortársa születésnapját is, melyre régóta a költészet napjaként szoktunk emlékezni. Öt kerek esztendő – mindössze ennyi választotta el a két géniusz születését. Tragikus haláluk is egybecseng, József Attila vonatbalesete – feltehetőleg öngyilkosság – és Márai saját maga ellen fordított pisztolya, mely életét 1989-ben kioltotta.

Emlékükre idézzünk még néhány sort Márai Zene című írásából:

Most kezdődik az, ami öröktől volt a dolgok és az idő mögött – egy Hang, amely mondani akart valamit, ami nem értelem már és nem sikoly még (…) most megszólal egy hang ég és föld között, s az emberek lehajtják fejüket.

Ajánljuk még