A frizura mindig is a küllem hangsúlyos eleme volt. Az őskori emberek kezdetben csontokkal, különféle tollakkal díszítették a hajukat. A reneszánsz korban a kontyok és a fonott tincsek voltak divatban, a barokk korban fésűkkel dobták fel a frizurájukat a hölgyek. Jóval később az asszonyok főkötő alá rejtették a hajkoronájukat, a lányok pedig befont hajjal jártak, amit csak ünnepnapokon hagytak kibontva – olvasható az MTVA Archívumának bejegyzésében. 

Az ünnepi hajviseletet fonja ismerősének egy mátraderecskei palóc népviseletbe öltözött nő (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Régen nemcsak az öltözékek, hanem a különböző hajviseletek is jelezték az emberek társadalmi hovatartozását. Csak az előkelő hölgyek frizurája követte a divatot. Szerencsére ma ez már nem így van.

Női frizura készül egy pesti fodrászatban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A XX. század a forradalmi változások kora volt, divatba jött a hosszú haj, a különböző konty-típusok viselése. Népszerű volt fül mögé fésült hullámosított vagy vízhullámos hajviselet is.

Egy budapesti fodrászüzletben fészekfrizurát, más néven csavart kontyot készítenek (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A kereslet növekedésének hatására egyre több üzlet nyílt az ország nagyobb városaiban, ahonnan a nők, a férfiak és a gyerekek új, divatos frizurával térhettek haza.

Egy budapesti fodrászatban hajcsavarók kerülnek egy vendég hajába (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Kislányok ülnek a hajszárító burák alatt az új gyermekfodrászatban. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A hajtrendek folyton változnak, és vissza-visszatérnek. A klasszikus rövid haj ugyanolyan népszerű ma is, mint a hosszú. Egyvalami azonban biztos: egy jól megválasztott, előnyös frizura csodákra képes!